Vučić megint a tévében: Ezúttal kétezer eurós béreket és ezer eurós nyugdíjakat ígért – de csak 2035-től
Aleksandar Vučić szerb elnök naponta boldogítja a (kormánypárti) televíziók nézőit. Tegnap késő este a Pink TV-ben szerepelt, ahol ismét fárasztó monológot folytatott különböző témákról.
Franciaországi látogatásáról
A műsor elején az EU vezetőivel, majd a francia elnökkel, Emmanuel Macronnal folytatott találkozójáról beszélt:
– Ne csak az Európai Parlament szemszögéből nézzék a dolgokat. Még ott is akadnak, akik másként látják a helyzetet. Az Európai Bizottsággal, különösen Ursula von der Leyennel nagyon jó volt a párbeszéd, ahogyan az Európai Tanácsban is, Antonio Costával. Párizsban pedig különösen fontos egyeztetéseket folytattam Macron elnökkel. Kétoldalú kapcsolataink minden szinten fejlődnek – a gazdasági és kereskedelmi együttműködés, a haditechnika terén és más területeken. A francia befektetők jelenléte Szerbiában egyre kifejezettebb – mondta Vučić.
A külföldi vezetők támogatásáról
Vučić kihangsúlyozta, hogy a közeljövőben szeretne találkozni Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Külön köszönetet mondott Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek és Robert Fico szlovák kormányfőnek:
– Végtelenül hálás vagyok a testvéri támogatásukért. Amit ők mondtak, azt nem lehet minden nap hallani – üzenetük teljes, őszinte, határtalan bizalmat, támogatást és barátságot tükröz. Remélem, egyszer viszonozhatom ezt a támogatást. De nemcsak nekem szólt az üzenetük – ilyet állítani önző és kissé arrogáns lenne. Ők Szerbiát támogatták: a szabad, független, önálló Szerbiát, amelyben ők is hisznek.
A szombati „népi nagygyűlésről”
Vučić szerint nem a résztvevők száma a fontos, hanem az üzenet, amit a rendezvény közvetít:
– Mindegy, hogy néhány száz vagy néhány ezer ember lesz ott. Én mindenkit szeretek, de kötelességem szólni azokhoz is, akik nem jönnek el, akik nem támogatnak, vagy akik az ellenzék oldalán állnak. Ez a gyűlés döntő fontosságú lesz, nemcsak a politikai színtér, hanem az emberek mindennapi élete szempontjából is.
Nem arról van szó, hogy hatalmon akarok maradni – 2027 után alkotmányosan nem is lehetek elnök. De hiszek abban, hogy azok az okos és bölcs emberek, akik már csatlakoztak vagy csatlakozni fognak az alakuló mozgalomhoz, ők fogják hozni a fontos döntéseket Szerbia jövőjéről. Már elkészítettünk a „Szerbia 2025” és a „Szerbia 2027” tervet. Most itt az idő, hogy a 2035-ig terjedő átfogó terv is elkészüljön.
Egy valódi, cselekvési terv kell, nem csupán hangzatos ígéretek. Tudni kell, hogyan érjük el a 2000 eurós átlagfizetést és az 1000 euró fölötti átlagnyugdíjat. Látni kell, milyen módszerekkel vonzunk majd új beruházásokat, mit kell még elvégezni az országban. Ez komoly feladat.
A jelenlegi gazdasági helyzetről
– Minden megpróbáltatás ellenére az emberek egyre inkább a racionális, megoldáskereső politikai diskurzus felé fordulnak. Ki kell törnünk ebből a válságból, amely részben külső, részben belső tényezők, felelőtlen politikusok miatt alakult ki. Külön kiemelném a nőket, akik az elmúlt időszak terheit leginkább viselték – ők mindig megértették, mi történik körülöttünk.
2014-ben, amikor a bérek és nyugdíjak csökkentéséről döntöttünk, ezt nehéz volt elfogadtatni. De ma már látható, hogy ennek megvolt az eredménye: a szerbiai emberek immár a minden idők legmagasabb fizetéseit és nyugdíjait vehetik fel.
Persze ez sem elég – sosem elég –, de az emberek látják, hogy sikerült előrelépnünk, hogy Európa egyik leggyorsabban növekvő gazdaságává váltunk. A covid-időszakban is jobban teljesítettünk, mint sokan mások.
A több hónapos tiltakozásokról
– Be kell vallanom, elkövettem egy súlyos taktikai hibát: túl sokáig hagytuk, hogy a blokádosok akadálytalanul cselekedjenek.
A „színes forradalmak” sikere sokszor azon múlik, hogy nincs velük szembeni ellenállás – ezt a kínai barátainktól tanultam. Ha teljesen szabad teret hagyunk nekik, akkor fölényben érzik magukat, és előbújik a gőgjük, az agressziójuk. Decemberre már világos volt, hogy korábban kellett volna határozottabb politikai fellépést kezdeményezni.
Egyre több a követelésük, miközben a támogatottságuk csökken.
A tiltakozó egyetemisták támogatottságáról
– A szerbek nem egy népes nemzet, de államalkotóbbak, mint sok nagyobb létszámú nép. A szerb ember sok mindenért okolja az államot, de amikor a hazáját támadják, akkor mindig mellé áll.
Az egyetemisták kezdetben 75%-os támogatottságot élveztek. Ez mostanra 40%-ra csökkent – méghozzá drámai gyorsasággal. Az emberek látják, hogy ezek a folyamatok a belső és külső nyomás hatására az állam destabilizálását célozzák. A szerb nem tűri, hogy az államát rombolják.
Ezért erősödik az ellenállás a színes forradalommal szemben. Ezért érzékelni ma már a polgárok tiltakozókkal szembeni megvetését, haragját, undorát, amit másfél hónapja még nem volt jellemző. Ma is tiltakoztak a niši orvosi kar előtt – de kiderült, hogy a blokádosok fele nem is a kar hallgatója. A dékán, aki tisztességes ember, szólt is erről. A rendőrség megállapította, hogy a 30 tiltakozóból 12-nek semmi köze ehhez a karhoz.
A blokádokat támogató professzorokról
– Most már próbálnak visszavonulni, de néhány professzor, rektor és dékán nem ússza meg. Vállalniuk kell a felelősséget.
Mi tűrtünk, próbáltuk teljesíteni a követeléseket, amelyek valójában nem is érdekelték őket. Csak a negyedik, a pénzről szóló követelés volt valóban fontos számukra – azt megkapták, sőt, annál többet is.
A további tervekről és a pártról
Vučić elmondta, hogy a szombaton sorra kerülő belgrádi nagygyűléshez hasonló rendezvényeket tartanak majd Nišben, Kragujevácon és Újvidéken is.
– Június 28-ig kell felépítenünk a mozgalmat. Addig megmutatjuk, hogy Szerbia meggyógyult. Már májustól kezdve fel kell tűrni az ingujjat, hogy az év végéig Európa leggyorsabban növekvő gazdaságává váljunk.
A „Mozgalom a Népért és az Államért“ polgári egyesületként fog megalakulni – hogy indul-e a választásokon, arról majd a tagjai döntenek. A Szerb Haladó Párt a mozgalom gerince marad, mondta Vučić.
(blic.rs nyomán, fotó: Printscreen/Pink)
