Így is lehet lopni: a szerbiai kereskedők évente 1,9 millió euróhoz jutnak a visszajáró aprópénz (és a nem létező parák) megtartásával!
Az egy dinárnál kisebb értékű aprópénzt öt évvel ezelőtt kivonták a forgalomból, de különböző kereskedők, sőt a közvállalatok is az áru és a szolgáltatások árát „parában” is kiszabják. Miután fizetéskor a visszajáró összeget „kikerekítik”, emellett gyakran „nincs aprópénzük”, a vevő pedig ezt rájuk hagyja, a boltok naponta átlagosan félmillió dinárt keresnek, míg ily módon a kereskedők és a cégek évi szinten összesen 1,9 millió eurót zsebelnek be. Vagyis ennyi visszajárót nem adnak oda a vásárlóknak. Teljesen abszurd és ugyanakkor meglehetősen aljas módszer a parában kimutatott összeg felfelé történő kikerekítése.
Noha a parát, vagyis az egy dinárnál kisebb értekű aprópénzt még 2008-ban megszüntették, ez év augusztusáig pl. a kormány (!) által kiszabott kenyér ára 48,50 dinár, illetve 48 dinár 50 para volt.
Ha, mondjuk, a 2,5 millió szerbiai háztartás naponta csak 20 (nem létező) parát hagy az üzletekben, a kereskedők a parákon 500 ezer dinárt keresnek (napi szinten).
Persze figyelembe kell venni azt az irritáló jelenséget is, hogy a boltokban soha sincs aprópénz. Ez alighanem szerbiai specialitás. Modern balkáni zsebmetszés.
A Fogyasztók Egyesülete két megoldást javasol. Az egyik, hogy az összegek „kikerekítésével” keletkezett többletet az üzletek és a cégek jótékonysági célokra használják fel. Ily módon az egyesület szerint mindenki, beleértve a vevőket, úgy érezné, hogy valamit hasznosat tesz. A másik pedig a visszajáróval való takarékoskodás, amely egyes országokban működik. Magyarán a visszajáró pénz a fogyasztó számlájára kerülne, aki így kisebb nyereséghez jutna. Szerbiában viszont ennek aligha van komolyabb értelme.
F. L.
