1956: A melbourne-i vérfürdő
A köztudatban olimpiai döntőként szerepel, ám az igazság az, hogy a hatos döntő négy mérkőzésének egyike volt. A 4-0-ra megnyert meccset a mindenki által ismert történelmi előzmények miatt óriási várakozás övezte: a 6000 férőhelyes stadionba állítólag 8000 ember jutott be, az 1-2 font értékű jegyeket pedig 30-40 fontért is árulták.
A magyar játékosok a repülőn értesültek arról, hogy a szovjet csapatok megindultak Magyarország felé. Eredetileg francia géppel indultak volna Ausztráliába, ám a harcok miatt azok nem szálltak le Budapesten. Így mikor megkapták az engedélyt, Csehszlovákián keresztül indult útnak a világ legjobb csapata.
A szabadságharc vérbe fojtásának hírére a magyar csapat leeresztett zászlókkal tiltakozott, miközben egyre több ország azt követelte, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság törölje a játékokat. A szervezet akkori amerikai elnöke, Avery Brundage a játékok folytatása mellett döntött, a szovjet elnyomás elleni tiltakozásul Spanyolország, Svájc és Hollandia is bojkottálta a világjátékokat.
Ahogyan testvéreik a harcmezőn, olimpiai hőseink is helytálltak: az éremtáblázat negyedik helyén végeztünk a Szovjetunió, az USA és Ausztrália mögött. Aranyérmet nyert Papp László bokszolónk, az Urányi János-Fábián László kajak-kenu kettősünk, Kárpáti Rudolf kardvívónk és például a férfi vízilabda-válogatottunk.
Az olimpiai aranyérmes magyar férfi vízilabda-válogatott tagjai. Kanizsa Tivadar, Markovits Kálmán, Gyarmati Dezső, Zádor Ervin, Bolvári Antal, Mayer Mihály, Boros Ottó,Martin Miklós, Hevesi István, Jenei László, Kárpáti György
A közhangulat a magyarokat támogatta, a válogatottunk hatalmas üdvrivalgás közepette játszotta végig a november 22-én induló tornát.
A torna egyetlen mérkőzésén sem szenvedtünk vereséget, ám mindenki a Szovjetunió elleni mérkőzést várta. Az emberek tudták, hogy 1956. december 6-án 15 óra 25 perckor a sporttörténelemben egyedülálló esemény veszi kezdetét: két olyan nemzet sportolói mérték össze erejüket, amelyek a világ egy másik pontján harcban álltak egymással.
VIDEÓ: a mérkőzés korabeli felvételeken:
A mérkőzést hatalmas fölénnyel nyertük meg, 4-0-s állásnál azonban megtörtént az, ami rögtön bejárta a világsajtót. A vége előtt pár perccel egy szovjet játékosnál elszakadt a cérna, és könyökkel arcon vágta válogatottunk legfiatalabb tagját, Zádor Ervint. Ervin szemöldöke felszakadt, és mikor az öltözők felé úszott, csapattársai szóltak: a nézők felé ússzon, hadd lássa mindenki, mit művelnek az oroszok. A nézők látták, ahogy Ervin vére vörösre festette a medencét, és ettől elszabadultak az indulatok. Ekkor kapta a meccs a melbourne-i vérfürdő nevet.
Ervin végigsétált a tribünön, és az emberek látták, ahogy a testén folyik a vér. Ekkor készültek a világsajtót bejáró fotók, és ekkor szabadultak el a nézők indulatai a Szovjetunió ellen, ami miatt a szovjet játékosokat rendőröknek kellett kimenekíteni a csarnokból. A nézők átugorták a korlátot, berohantak, és bár akadtak, akik a magyar csapat győzelmét ünnepelték, viszont többen is a szovjet játékosok fejét követelték. Az Ervinről készült fotók az ’56-os magyar forradalom szimbólumává váltak.
Zádor Ervin a The Sun címlapján
Másnap, a Jugoszlávia elleni 2-1-es sikernek köszönhetően átvehettük az aranyérmet. Ekkor már többen is tudták a magyar csapatból, hogy nem térnek vissza Magyarországra. Az akkor 22 éves Zádor például az Egyesült Államokba emigrált.
Egy dolog biztos: mindenki tudta, hogy ez több volt, mint vízilabda. Alig egy hónappal a magyar forradalom drasztikus leverése után a medencében immáron egyenlő feltételek mellett politikai eseményektől feltüzelt játékosok küzdöttek egymással. Akkor mi nyertünk.(szeretlekmagyarorszag.hu)
