Éljük túl a lelki bajokat! 1. rész
Régi tapasztalat, hogy tartósan feszültségekkel, stresszel, frusztrációval teli élethelyzetekben, válságban megszaporodnak olyan betegségek, mint a rák vagy a fertőzések, az ellenálló képesség testi és lelki értelemben egyaránt csökken. Sok vizsgálatot végeztek már annak megállapítására, összefügg-e a lelki egészség és a testi állapot. És sok vizsgálat úgy találta, hogy igen – nagyon is.
Egy ok, ezer következmény
A betegség, az élet legnegatívabb eseménye olyan, mint egy beavatási szertartás. Nem véletlen, hogy a gyógyítás évezredeken keresztül szakrális tevékenység volt. Szerzetesek gyógyítottak, akik elmélyüléssel, meditációval, lelki gyakorlatokkal, harcművészetekkel is foglalkoztak. Nem véletlen az sem, hogy úgy fogalmazunk: küzdünk az életért, harcolunk az egészségért, legyőzzük a betegséget.
A régi társadalmak felkészítették tagjaikat arra, az életben problémák, nehézségek várnak rájuk. Nem gondolta senki azt, hogy neki egy egész, hosszú életen át jár a boldogság, gazdagság, egészség, siker. Ezt csak mostanában hiszik az emberek. A törzsi társadalmakban a beavatási szertartásokon tudatosan felkészítették a törzs tagjait az életben várható nehézségekre. Az addig közösségben élő gyermekeket próbára bocsátották, például kizárták az erdőbe, ahol a magányt, félelmet átélve és legyőzve felnőtté váltak, elindultak saját fejlődésük útján.
Amikor az ember komolyan megbetegszik vagy elveszít valakit, aki számára fontos volt, éppúgy végigjár egy lélektanilag törvényszerű folyamatot, mint a beavatási szertartás ifjú résztvevője. Ezekre a lelki megpróbáltatásokra a régi társadalmak felkészítették az embereket.
Ma azonban sok minden váratlanul, villámcsapásként ér minket. Amikor az ember eljut odáig, hogy belássa, nem véletlenül történik mindez vele, letisztulnak a gondolatai, értelmet talál a szenvedésben, megszabadul a félelmektől, szert tesz arra a lelkierőre, amely szükséges ahhoz, hogy elindulhasson a belső fejlődés, a gyógyulás útján.
A félelem és stressz állapotában alulműködik az immunrendszer, romlik a keringés. Ha azonban megszűnik a félelem, a depresszió, megteremtődik a szervezet öngyógyító folyamataihoz szükséges állapot, elkezd működni a jobb agyféltekei intuíció, az ember egyszer csak rájön arra, mit kell tennie.
Stressz, nyugtató, alkohol
Ha bármely ok miatt, legyen az egy szeretett hozzátartozónk elvesztése, a gyerek betegsége vagy bármely, életünkben bekövetkezett negatív esemény, életünk rossz irányt vesz, ugyanazokon a fázisokon megyünk keresztül. Először nem hisszük el, hogy ez éppen velünk történik. Röviddel ezután jelentkezik a düh fázisa, amelyet a reménykedés követ, majd a depresszió. Végül beletörődünk a sorsunkba. Nem egyformán persze. Az alacsony önértékelésűek bezárkóznak, nyugtatóba, alkoholba fojtják bánatukat. A többség azonban tudja: fel kell venni a harcot, küzdeni kell.
A legrosszabb lehetőség az apátia, amely nemcsak hogy visszatart a megoldás keresésétől, de a reménytelenség érzésével is eltölt. Minél hosszabb a tehetetlen bezárkózásban, depressziós állapotban töltött idő, annál nagyobb a valószínűsége a személyes erő elvesztésének, az elesettségérzet elhatalmasodásának, a befelé fordulásnak. Legveszélyesebb az önbecsülés elvesztése.
(kiskegyed.hu-Gye)
