Hatalmas gammarobbanást fedeztek fel a csillagászok
Az eddig észlelt legfényesebb kozmikus robbanást figyelték meg amerikai és európai csillagászok. A felfedezés segíthet megérteni, hogyan alakulnak ki és mennyire fenyegetik a Földet ezek az űrbéli események.
A csillagászok csütörtöki bejelentése szerint a gammakitörés (grb) egy viszonylag közeli univerzumban történt 2013. április 27-én. Szabad szemmel senki sem láthatta a jelenséget, számos űrteleszkóp és földi megfigyelőállomás azonban észlelte, a leírások négy tanulmányban is megjelentek a Science tudományos lap friss számában.
„Hirtelen rendkívül fényes gammakitörést pillantottunk meg, egy valódi szörnyeteget” – ezzel a tudományos kutatásokban szokatlan kifejezéssel számolt be a GRB 130472A-nak elnevezett jelenségről Daniele Malesani asztrofizikus, a Koppenhágai Egyetem kutatója.
Bizonyos vonásai miatt a csillagászok számára különlegesen érdekes volt a robbanás. Az egyik a távolság: az esemény a Földtől 3,7 milliárd fényévre ment végbe, ez pedig kevesebb mint a fele a grb-k tipikus távolságának. (Egy fényév 9500 milliárd kilométer.) A másik érdekesség az időtartam: a robbanás húsz órán át tartott, eddig még soha nem figyeltek meg ilyen hosszú grb-t a kutatók. A harmadik különlegessége az energiája, mely ötször akkora volt, mint a korábban észlelt legerősebb, 1999-ben történt gammakitörésé – közölte Rob Preece, az egyik tanulmány szerzője, az Alabamai Egyetem asztrofizikusa.
A jelenség akkor megy végbe, amikor egy Napnál nagyobb tömegű csillag elpusztul, és fekete lyukká omlik össze. Szupernóva-robbanásnak is nevezik a rendkívül fényes kitörést. Hatalmas energiájú sugarakat bocsát ki, melyek a fény sebességével száguldanak a világűrön keresztül.
Ha eltalál egy bolygót, parázsló hamuvá változtatja
Ha a robbanás eltalál egy bolygót, az azonnal elveszíti a légkörét, és parázsló hamu marad belőle – vélik a kutatók. Egy fenyegető gammakitörés jeleit talán észre lehetne venni, ám ha a Föld felé irányulna, semmit nem lehetne tenni ellene, ennek azonban szinte semmi esélye – szögezte le Charles Dermer amerikai asztrofizikus, aki szintén részt vett a kutatásban.
A Swift műholddal és a földi űrtávcsövekkel követték a robbanás úgynevezett utóragyogását is, mely általában néhány napig-hétig tart. Ez a kitörés azonban annyira erőteljes volt, hogy még hónapokon át megfigyelhető volt a fénye. Az utóragyogás fényének elemzésével a robbanás kiindulópontjául szolgáló csillag tulajdonságait is feltárhatták a kutatók. Azt fedezték fel, hogy a hatalmas, gyorsan forgó égitest tömege húsz-harmincszor nagyobb, mint a Napé, az átmérője viszont csak a Nap három-négyszerese, tehát hihetetlenül sűrű lehet – fűzte hozzá Malesani.
(MTI nyomán)
