Puha kert – Magyarkanizsán bemutatták Bicskei Gabriella művét
November 28-án a magyarkanizsai József Attila Könyvtárban mutatták be Bicskei Gabriella Puha kert című könyvét, mely a Forum Könyvkiadó, a József Attila Kör és a prae.hu gondozásában jelent meg ez évben a budapesti Ünnepi Könyvétre.
Délvidéki, még pontosabban magyarkanizsai születésű, de jelenleg Palicson élő szerzővel van dolgunk, akinek bizonytalan nemű és identitású elbeszélője úgy járja be a közép- és modernkor nagyobb városait (Prágát, Londont, Amszterdamot), hogy mindeközben ezek közé a tripek, utazások és kalandok közé be-beékelődnek az otthoni tájak, az írónő szülőföldjének és gyermekkorának meghatározó élményei, emlékmorzsái.
A kritikusok és a méltatók töredékes, szilánkos tudatregénynek nevezik, melyben a hősök látomásokkal átitatott, misztikus kalandokba és szerelmi kapcsolatokba merülnek, elvesznek, majd megkerülnek, közben keresik önmagukat, és a további kérdéseket vég nélkül, s talán hasztalanul. Mindeközben folyamatosan meg-megbomlik a tér és az idő szerkezete, és az olvasó egyszercsak azon kapja magát, hogy ő is mélyen bekerült a slamasztikába, a Puha kert identitás labirintusába.
A kötetet Sagmeister Peity Laura kiváló illusztrációi teszik még vonzóbbá, melyek vizuális nyelven mesélik ez ugyanezt, s jelenítik meg a különböző karakterek személyének szétesését, elhomályosulását.
Gabriellával és Laurával Virág Gábor és Vörös Anna beszélgettek, miközben szó esett az alkotás folyamatairól, a különböző művészeti irányzatok (irodalom és képzőművészet) összevonhatóságáról, és a különböző kertekről. Bicskei Gabriella Puha kertje ugyanis több kerten is végigkalauzolja az olvasót, középkori várkerteken, temetőkerteken, beemeli a gondolkodásba Csáth novelláját, A varázsló kertjét, miközben a magyarkanizsai nagymama csendes, fákkal és rejtekhelyekkel teli kertjéről is megtudunk egyet s mást – ez utóbbit nem a könyvből, hanem Gabriella elbeszéléséből. Közben Virág Gábor egy érdekes olvasási lehetőségre is felhívja a közönség figyelmét, ha felbontjuk ugyanis a lineáris olvasás megszokott folyamatát, szerinte más, érdekesebb és izgalmasabb utakat is találhatunk a könyv prózatöredékei között kalandozva.
Egyszóval tehát figyelemreméltó kötettel van dolgunk, amelyet csak ajánlani tudok mindenkinek, igényes irodalomkedvelőknek, szórakozni vágyóknak, identitáskeresőknek, s nem csak kertészkedőknek.
Cc nyomán