Mocskos politikai húzás: a VMSZ vezetősége elgáncsolta tíz magyarlakta bánsági település ünnepét – A meghiúsult magyar zászlóadományozási ünnepség margójára
A Magyar Remény Mozgalom alakulása után, még 2010-ben adott közzé egy felhívást, amelyben arra kérte azokat a jogi személyeket, szervezeteket, településeket és önkormányzatokat, akik a nemzeti összetartozás jegyében nyitni szeretnének a határon túli magyarság felé, adományozzanak címeres trikolórt a Délvidék településeinek részére. Ezen felhívásunk jogalapját az a 2005. december 23-ai Köztársasági Kisebbségi Tanács által jóváhagyott, a nemzeti kisebbségek jelképeire és ünnepnapjaira vonatkozó határozat erősítette meg, amellyel a Szerbiában élő magyar közösség nemzeti jelképéül a magyar címert és a Szent Koronát magába foglaló piros, fehér, zöld trikolórt határozták meg.
2012. folyamán két adománykörút során egy tucatnyi állomáson számos településnek és szervezetnek adományoztak már zászlót a magyarországi felajánlók. Az események koordinálását az MRM szívesen és önként vállalta magára, hogy ezzel is erősödjenek a magyar-magyar kapcsolatok az Anyaország és a Délvidék között.
Ezt követően, az idei év augusztusában kaptunk egy megkeresést, miszerint a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés 15 tagjából álló tanács egyöntetűen elfogadta, hogy megyei szinten szeretnének zászlókat adományozni a Délvidékre. Ezután a javaslatot előterjesztő Michl Miklós jobbikos képviselő megkereste a Magyar Remény Mozgalmat, hogy segédkezzünk a lebonyolításban.
Mozgalmunk javaslatára a beterjesztést beadó Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés tagjával összhangban, olyan döntés született, amellyel a zászlókat a Bánság településeire juttattuk volna el. A zászló önmagában is egy szimbólum és ezen nemzeti jelképünk mentén természetesen a fő cél nem csupán az adományozás, hanem az adományozó és a délvidéki települések közötti kapcsolatteremtések lettek volna, amelyek emberi barátságok kialakulása által töltődhettek volna meg volna meg.
A megyei közgyűléssel egyetértésben abban is sikerült megállapodni, hogy az átadási ünnepség előtt egy „terepbejárást” tartanak, amely során megismerkednek az adott falvak vezetőivel és képviselőivel. Így aztán az MRM szervezésének nyomán október 28-án és 29-én feszített tempóban felkerestünk tíz bánsági szigetmagyar és szórványmagyar települést.
Kettőt Észak-Bánságban, Kisoroszt és Torontáltordát, valamint nyolc dél bánáti települést, konkrétan Torontálvásárhelyt, Pancsovát, Hertelendyfalvát, Sánodregyházát, Versecet, Fejértelepet, Udvarszállást és Ürményházát, ahol mindenütt a helyi magyarság közéleti és kulturális vezetői fogadtak bennünket.
A találkozások megerősítették bennünk azt a hitet, hogy a bánsági magyarságban igenis van élni akarás, és a magyar múlt mellett lehet még magyar jövendője is ezen településeknek. Azonban rajtunk kívülálló erők sajnos politikai mederbe terelték és ott saját belpolitikai lelki civódásuktól vezérelve gáncsot vetettek a nemes kezdeményezésnek. Habár a kezdeményezést Michl Miklós, a megyei közgyűlés jobbikos tanácsosa terjesztette be, mivel azt minden párt képviselője elfogadta, így egyetlen helyszínen sem említettük meg sem az MRM nevét, sem pedig a Jobbikét.
Popovics György fideszes közgyűlési elnök kérésére az átadót Tatabányán a megyeháza nagytermében tartottuk volna meg, amelyre a meghívókat is mindenkinek megküldték. Az utazás költségeit szintén magára vállalta az adományozó, azzal, hogy egy buszt bocsájtott volna a délvidéki települések rendelkezésére, a meghívók kiküldése után azonban az utazás megszervezésével szintén az MRM-et bízták meg, amelyet mi természetesen meg is oldottunk.
Azonban a kiküldött meghívóknál már érezni lehetett a politika hideg szellőjét, hiszen a címzettek között szerepelt az ürményházi VMSZ tagszervezete is, annak ellenére, hogy a helyszíni fogadóbizottságban nem találkoztunk velük. Végül pedig az utazás előtt alig egy héttel, november 29-én értesítették az MRM-et, az egyik délvidéki település képviselői, hogy a déli órákban Pál Károlytól, a VMSZ ügyvezető elnökétől kaptak egy telefonhívást, aki arról érdeklődött, hogy hogyan kerültek kapcsolatba az MRM-el és, hogy tudják-e, hogy ez az egész rendezvény a Fidesznek köszönhető?
Még ugyanezen a napon Popovics György, aki korábban köszönő oklevélben fejezte ki háláját az MRM közreműködéséért, levette az aznapi napirendről a zászlóadományozás témáját a megyei közgyűlés bizottságában, és végül lemondták a rendezvényt.
A kezdeményezés előterjesztőének Michl Miklósnak kérdőre vonására végül Popovics négyszemközt saját irodájában mondta meg a választ, miszerint a Fidesz politikai szövetségese, a VMSZ kérte meg őket, hogy gáncsolják el a Jobbik által beterjesztett és a Magyar Remény Mozgalom által koordinált kezdeményezést.
Ezzel a nemzeti együttműködés kormánya és a Vajdasági Magyar Szövetség nyílt politikai támadást intézett tíz bánsági település ellen, megcsúfolva ezzel azt az 50-60 delegáltat, akik hetek óta készültek az utazásra. A VMSZ-es vezetésnek az sem számított, hogy a szervezés során mind a toronáltordai Dobai Jánossal, mind a nagybecskereki Kovács Elvira VMSZ-es funkcionáriusokkal felvettük a kapcsolatot a szervezés kapcsán.
A VMSZ és a Fidesz számára ismét fontosabb volt a saját politikai hiúsága és rivalizálás, és politikai gyűlöletétől elvakulva meggátolta a nemzetünk lelki újra egyesülésének egy újabb próbálkozását.
Szabó Attila, az MRM ifjúsági szervezője
és
László Bálint, az MRM elnöke
Óbecse, 2013. december 10.
