Mikor még a bácskaiak Kínát is elfoglalták – Délvidékiek a bokszerlázadás leverésében
Sokak számára talán a történelmi emlékezés homályába merült, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiának 16 évig volt gyarmati fennhatósága alatt egy 108 hektáros kínai terület Tiencsin belvárosában, amelynek a megszerzésében a délvidéki származású matrózoknak és egy Tisza-menti településről elnevezett hajó osztálynak is szerepe volt.
Kínában a 20. század fordulóján egyre erősödött a külföldiek elleni ellenszenv, amelyet az országon egyre elhatalmasodó nyugati befolyás váltott ki. Majd 1899 novemberében, főleg paraszti rétegek kezdeményezésére polgárháború, majd népfölkelés tört ki, amely a történelemkönyvekbe később csak, mint bokszerlázadás vagy bokszerfelkelés vonult be.
A lázadó boxerek célja nemcsak a mandzsu császárság megdöntése, hanem az európaiak és a keresztények elüldözése volt. Az egyre véresebbé váló boxerlázadás miatt Nagy Britannia, az USA, Németország, Olaszország, Franciaország, Oroszország és Ausztria-Magyarország 1900 tavaszán flottatüntetést tartott a Tiencsin város közelében lévő Taku kikötőjében. A felsorolt hatalmakhoz hamarosan Japán is csatlakozott.
1900 júniusában a boxerek, akikhez most már a kínai császári hadsereg is csatlakozott, lerohanták Pekinget és Tiencsint, és megöltek 230 külföldit. Majd a lázadók lerohanták a város túlsó felén lévő Német Követséget is és megölték Klemens Freiherr von Kettelert, a Német Birodalom nagykövetét. A császárnő június 21-én háborút hirdetett az összes nyugati hatalom ellen.
Ebben az időben az Osztrák-Magyar Monarchiának a térségben egyetlen cirkálója állomásozott, méghozzá az S.M.S. Zenta. A délvidéki településről elnevezett hajó az azonos nevű, Zenta-osztályú cirkáló hajók egyike volt. Később a világháborúban a Zenta adta le a tengeri háború első lövését is, de ne szaladjunk ennyire előre a múltban.
SMS Zenta – Zenta-osztályú védett cirkáló
A Zentát 1899-ben állították szolgálatba és ezt követően egyből a Távol-Keletre vezényelték. 1900 tavaszán, amikor Kínában fellángolt a boxer lázadás a cirkáló Japán vizein tartózkodott. Innen utasították, hogy csatlakozzon a lázadás leveréséhez.
Később még három páncélos cirkálót vezényeltek a helyszínre a monarchia flottájából a Kaiserin und Königin Maria Theresiát, az Kaiserin Elisabethet, valamint az Aspern nevű, szintén Zenta-osztályú cirkálót.
A Kaiserin und Königin Maria Theresia páncélos cirkáló
Végül az állampolgáraik és külképviseleti szerveik védelmében a nagyhatalmak (Nagy Britannia, Franciaország, Oroszország, Egyesült Államok, Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország és Japán) 54 ezer fős hadsereget küldtek a felkelők mellé állt Ce-hszi császári özvegy fővárosát védő 170 ezres kínai és boxer hadsereg ellen. Bécs az említett négy páncélos cirkálóval és 500 fős szárazföldi harcokban is jártas tengerészkülönítménnyel vett részt a közelharcokban. A monarchia tengerészei a Pejho (napjainkban Hajho) folyó torkolatánál lévő pejtangi erőd szeptember 25-ei rohamánál vívták leghevesebb harcukat. Az ütközetben a monarchia katonai kontingensének 36 százaléka elesett. A halottak egyharmada magyar nemzetiségű volt. Az erődöt egyébként őseink hősiesen bevették.
A harcok még sokáig elhúzódtak Peking bevétele után, de a Kaiserin Elisabeth és a Zenta 1901. június 22-én kapott parancsot a hazatérésre, míg a Kaiserin und Königin Maria Theresia és az Aspern, mint állomáshajó, visszamaradt Kínában.
Ebből az időszakból származik az a levél, amit a Maria Theresia cirkálón szolgáló, fázós szabadkai matróz, egy bizonyos Eberslärk Andor küldött testvérbátyjának, és amelyet a Bácskai Hírlap 1901. április 12-ei száma közölt le:
A harcoknak végül az vetett véget, amikor a kínai császári udvar 1901. szeptember 7-én megkötötte Pekingben a békét a nyolc nemzet szövetségével. A szerződés értelmében a tengeri kijárattal rendelkező, ekkor még egymillió lakosú Tiencsin város területének 60 százalékát felosztották egymás között a harcokban részt vett államok. Az Osztrák-Magyar Monarchia a félig-meddig belvárosként működő Hebej városrészben található, 108 hektáros zónát kapta meg.
Kínai-magyar kettős állampolgárok
Az Osztrák-Magyar Monarchia nem fektetett különösebb pénzeket a terület fejlesztésébe, így a kínai koncesszió lassabban fejlődő gyarmatnak számított. A kolónia kereskedelméből befolyt pénzt a gyarmat-negyed fenntartására fordította.
Érdekesség, hogy az 1906-os népszámlálás szerint az osztrák- magyar zónában 25.744 fő kínai és 80 Kárpát-medencéből származó állampolgár élt, köztük Jüan Si-kaj hadúr is, aki aktív szerepet vállalt Ce-hszi császárnő hatalmának megdöntésében. Az osztrák és magyar állampolgársággal rendelkező kínai politikus később 1912-ben a Kínai Köztársaság első elnökének nevezték ki, majd később 1915-ben ő lett Kína 533. császára, ám ekkor sem mondott le OMM állampolgárságáról.
Érdekesség lehet még az is, hogy az a 16 év alatt, amíg a terület formálisan Magyarországhoz(is) tartozott az ott született kínai vagy egyéb nemzetiségű polgárok a 2012. évi magyar alaptörvény értelmében jogosultak az egyszerűsített honosítás igénylésére. Valljuk be, azért mindannyian megnéznénk Németh Zsolt arcát, amikor Tencsinből több állampolgársági kérelem érkezne, mint pl. a Felvidékről.
Osztrák-Magyar haditengerészek Tencsinben – Szuk Géza képe
A magyar történelem üde színfoltjának is nevezhető „kis kínai Magyarország”, vagy ahogy azt Szuk Géza, a Ganz gyár főmérnöke nevezte „a mi kis Khinánk” létrejöttében döntő szerepet ugyan nem játszottak a délvidék fiai, azonban ismételten bebizonyosodott, hogy van olyan gazdag történelmi múltunk, amelyre méltán lehetnénk büszkék.
A vidékünkön jelenleg államalkotóként jelen lévő nemzet fiaitól gyakran hallhatjuk a kissé nagy képűnek ható „Srbija do Tokija” rímecskét, azonban milyen érdekes az, hogy a mi nemzetünk valóban szomszédságban állt a felkelő nappal. Mégis erről mi képesek vagyunk megfeledkezni és hagyjuk, hogy nemzetünk egykori dicsőségét a történelmi emlékezet pora lepje el. Pedig volna mire büszkének lenni magyarként itt a Délvidéken is!
Sz. A.
Felhasznált oldalak és cikkek:
mateinfo.hu
falanszter.blog
Szabadkai Városi Könyvtár digitális archivuma
kriegsmarine.hu
