Bácskossuthfalvi Otthon: VMSZ-es igazgató váltja a VMSZ-es igazgatónőt
Bár az egészségügyi intézmények munkáját a betegek gondozásának alázata és az embertársaink iránt vállalt felelősség kellene, hogy átszője, azonban a délvidéki magyar politikának sikerült ezen a téren is monopóliumot szereznie néhány intézményben.
A közép-bácskai viszonyokat ismerők számára nyílt titok, hogy Szerbia egyik legnagyobb, súlyos mentális betegekkel foglalkozó létesítménye, a bácskossuthfalvi Otthon Értelmi Fogyatékosokat Gondozó Intézet vezetése mindig is egy bizonyos párt holdudvarához volt köthető. Ezt a csapásvonalat még maga a megboldogult Csubela Ferenc, a VMSZ első elnöke jelölte ki, aki maga is igazgatóként dolgozott az Otthonban.
Bácskossuthfalva a jugoszláv összeomlás előtt a környék egyik legerősebb ipari települése volt, számos gyárával, amelyek azóta rendre bezárták kapuikat, vagy lassú agonizálást folytatnak. Az Otthon azonban továbbra is egy olyan intézmény maradt az ötezer lelket számláló településen, ahol 100 környékbéli családból dolgozhatnak és kaphatnak fizetést az emberek. Így az intézmény vezetője számos helybéli boldogulását tudja befolyásolni, ami lássuk be egy-egy politikai párt számára igen kifizetődő tud lenni.
Az Otthon dolgozói ennek ellenére elégedetlenek voltak az intézetet mind ezidáig irányító Sztánkó Zsuzsanna munkájával és szakmaiatlan döntéseivel, amelyekkel az Otthont vezette, éppen ezért a szakszervezet tagjai pert indítottak az igazgatónő ellen, amit nemrégiben meg is nyertek, így a bíróság kártérítésre kötelezte Sztánkó igazgatónőt. Ez, és még számos feszültséget szító szakmai és emberi megnyilvánulás vezetett el odáig, hogy „magasabb politikai körök” számára is egyre vállalhatatlanabbá vált az igazgatónő személye, ezért az igazgatói mandátuma lejártának közeledtével többen jelezték, hogy Sztánkót rövidesen leváltják majd posztjáról. Az, hogy csöbörből vödörbe fog kerülni az intézmény, már hetekkel ezelőtt kiderült, hiszen előre borítékolhatóan tudni lehetett, hogy ki lesz az igazgatói szék új várományosa.
| VMSZ-es roadshow-k az Otthonban: december 5-én, két nappal a Fogyatékkal Élők Világnapja után, az intézménybe látogatott Egeresi Sándor, a VMSZ tartományi képviselője, hogy megtekintse azt az öt tonnányi értékes élelmiszer-adományt, amelyet az Otthon kapott. A látogatásról a Magyar Szó „független” napilap is beszámolt, amelyben leírták, hogy Sztánkó Zsuzsanna köszönetét fejezte ki Egeresi Sándornak az adományokért. Az egészben azonban az az átverés, hogy Egeresinek a világon semmi köze nem volt a segélyhez, ugyanis azok egy Délvidékről elszármazott németországi házaspárnak, Robert Lahrnak és nejének voltak köszönhetőek, az élelmiszert pedig csak teátrálisan készítették elő a magas rangú politikus és a média számára.
Nem az első eset: korábban is érkezett már több kamionnyi élelmiszer és orvosi segédeszköz nyugati támogatóktól az Otthonba. Emlékezetes, amikor ez egyik ilyen milliós értékű segítséghez a községi és tartományi VMSZ-vezetők egy kosár naranccsal járultak hozzá, mégis a médiában azt a képet sugallták, hogy a pártfunkcionáriusoknak volt köszönhető az értékes adomány, akik a kamerák elvonulása után a déli gyümölcsökbe fektetett összeg többszörösét engedhették le a torkukon, az átadó után rendezett mulatságon a helyi vadászotthonban. |
„Az Otthon igazgatónője és Egeresi Sándor az adomány átadásán” (Kép és szöveg: Magyar Szó)A mai munkahetet azonban, már nem Sztánkó Zsuzsanna, hanem Majláth Béla, a Vajdasági Magyar Szövetség bácskossutfalvi HKT tanácsnoka, a Topolya községi Mezőgazdaság- és Vállalkozásfejlesztő Alap igazgatóbizottságának elnöke kezdte meg az intézményben, mint igazgató.
A régi és megbízható pártemberrel korábban már foglalkoztunk a DélHír Portálon, és már abból a cikkből is sejthető volt, hogy rendelkezik minden olyan kvalitással, amely egy ilyen intézmény vezetéséhez szükséges. Hogy Majláth Béla kinevezése már hivatalos-e, vagy csak palotaforradalmi szinten vezeti az intézmény, azt nem tudni, hiszen ezidáig egy médium sem számolt be a kinevezéséről, bár annak ténye egy hónapja már minden dolgozó előtt ismert volt.
Az Otthonban uralkodó belső ellentétekre a Magyar Remény Mozgalom (MRM) képviselői már több mint egy éve felhívták a nyilvánosság és az illetékes szakhatóságok figyelmét. Az ügyben megkeresték Pásztor Istvánt, a Tartományi Képviselőház elnökét, valamint prof. dr. Vesna Kopilovićot, a tartományi egészségügyi, szociálpolitikai és népesedéspolitikai titkárt is, majd ismertették velük a kialakult helyzetet. Az igazgatónő leváltása igazolja, hogy ezek a problémák valóban fennálltak, még ha azokat egyesek leplezni is próbálták.
Legutóbb október 30-án foglalkozott az MRM az Otthon ügyével, amikor László Bálint, a párt elnöke a dolgozók bírósági sikere után közleményében a következőket írta: „Jelen helyzetben is úgy látjuk, hogy a fejlemények tükrében egy szakmai szempontból, és nem politikai mércék szerint megfelelő igazgatóra van szükség.” A legújabb igazgatócserével viszont a politika ismét a szakszerű ellátás fölé emelkedett az intézményben.
Ezzel a lépéssel a VMSZ ismét bebizonyította, hogy a párt legfőbb ünnepnapja csakis április elseje lehet, hiszen eszement gondolat az, hogy a bársonyszékek iránti vágyódás az orvosi etika és a szaktudás elé helyeződjön.
1948-ban a Orvosi Világszövetség II. Közgyűlésén Genfben fogadták el azt a nemzetközi orvosi esküszöveget, amelyben szerepel a következő mondat is: „Nem engedem, hogy vallási, nemzetiségi, faji, pártpolitikai vagy társadalmi szempontok eltántoríthassanak a betegeimmel kapcsolatos kötelességeim teljesítésétől”.
Ennek ellenére továbbra is úgy tűnik, hogy a bácskossuthfalvi Otthonban nem szakképzettségi és alkalmassági szempontok alapján, hanem VMSZ-es pártpolitika alapján választanak igazgatókat az egészségügyi intézmény élére. Egy normális országban az ilyen érték mentén dolgozó politikusokat bolondokházába zárnák, nem pedig azok élére neveznék ki őket.
opp.
