„A Háború Művészete” a Modern Gazdaságpolitikában

Sokan alulértékelik a kínaiakat, de ők már K.e. 400-ban megmondták sok mindennel kapcsolatban a frankót, csupán ezt a tudást kellene nekünk is ma adaptálni.

Szun-Ce „A Háború Művészete” című műve kötelező irodalom volt a keleti világban, a katonai vezetőknek fejből kellett fújni a tartalmát. Az első fejezet első oldala elegendő ahhoz, hogy valaki elsajátítsa a helyes gondolkodásmódot és hozzáállást bármilyen problémához. Habár az alap a hadtudomány, mégis érdekes, hogy az élet szinte minden területén lehet direktben alkalmazni, főként a gazdaságpolitika és gazdasági fejlődés területén. Ez jelenleg az egyik legfontosabb és legaktuálisabb lokális kérdés.

Szun-Ce a következőképpen ír: „Mert hiszen a háborút 5 állandó tényező befolyásolja… Az első az Út; a második az Ég; a harmadik a Föld; a negyedik a Hadvezér; az ötödik a Regula. Ezek így önmagukban is beszédes kijelentések, de sokkal érdekesebbé válik, ha megfigyeljük, hogy hogyan magyarázza az öt tényezőt, így rá tudunk világítani mind az ötnek a fontosságára és az összefüggéseire.

„Az Út annyit tesz el kell érni, hogy a nép teljesen egyetértsen uralkodójával… Az Ég tartalmazza a Yin-Yangot, a hideget és a meleget, a napszakokat és az évszakokat… A Föld magában foglalja a távoli vagy közeli, … a végzetes vagy védhető terepeket. A Hadvezér rendelkezik a bölcsességgel, a szavahihetőséggel, az emberséggel, a bátorsággal és a szigorúsággal. A Regula magában foglalja a szervezést és szabályozást…”

Ezt most fordítsuk le mai magyarra és vonatkoztassuk a közvetlen környezetünkre. Csak úgy „vezethet” az „uralkodó” (mai értelemben értsd: vállalatvezető, igazgató vagy polgármester) ha a célkitűzések világosak, az irány érthető és ha ebbe a célkitűzésbe/jövőképbe bele tudják élni magukat, azonosulni tudnak vele az alkalmazottak/lakosok. Így nyílik meg az ÚT az emberek előtt. Az ÉG jelképezi a helyi erőforrásokat és lehetőségeket. Csak az az ember halad előre aki tudja honnan jött. Az erőforrásokra és a helyi komparatív előnyökre kell építeni. Tisztában kell lenni vele, hogy egy adott terület, egy adott réteg mire képes és mire nem, mit lehet vele kezdeni és mit nem. Ez a lokális gazdaság fölmérése modern gazdaságtudományi elméletekkel és analízisekkel, nem kifelejtve a Józan Paraszti Észt. Stratégiát csak úgy lehet építeni ha kiismertük környezetünket. A FÖLD a tágabb környezet. Ez veszi körbe az utat, ettől függ, hogy az „út” járható-e avagy sem. Minden vezetőnek meg kell határoznia, hogy kivel lép szövetségre, kivel működik együtt és kik azok vagy mik azok a tényezők amelyek gátolhatják ezen az úton. Így lehet hatékonyan tervezni és előrelátni. A „Hadvezér” avagy a vezető sok tulajdonsággal kell, hogy rendelkezzen. Bölcs kell, hogy legyen tehát ismernie kell a realitásokat, és távol kell tartania magát a megalomán megvalósíthatatlan avagy káros tervektől. Szavahihető kell, hogy legyen, hogy az emberek bízzanak benne és kövessék. Ha nem ilyen ember, akkor jövőképet sem képes nyújtani, pláne nem megteremteni. Zárásképpen a „Regula”, ez ma a hatékonyság és a parancsnoki lánc fontosságát jelenti. Ha nincs meg a szervezet amely végrehajtja hatékonyan az utasításokat, illetve amely rendszerből információkat tudunk szerezni (kétoldalú kommunikáció), akkor nem működik a rendszer. Ugyanilyen probléma ha a rendszer föléli az erőforrásokat és elkorcsosodik, önössé válik, ön-érdekből cselekszik nem pedig szolgálja a népet/dolgozókat amely eltartja. Ha ez bekövetkezik, akkor egy nem működő rendszerről beszélünk amely szép lassan, de biztosan leépül, csődbe megy és eltűnik.

Szun-Ce soraival zárok: „Az a hadvezér aki nem tartja magát mérlegelésem módszeréhez, bizonyosan vereséget szenved!” Magyarul: Aki nem ismeri környezetét, nem reálisan tervez, akiben nem bíznak és nem tud jövőképet teremteni, illetve aki nem tudja a rábízott szervezetet hatékonyan vezetni az el fog bukni.

Dobó Róbert

UKROK – Független Polgári Kezdeményezés

Szóvivő