Az év legnagyobb dilemmája volt: megbuktatni vagy megmenteni a VMSZ hatalmát Szabadkán?
Mint tudjuk, ez a dilemma megoldódott a városi képviselő-testület december 30-án megtartott ülésén.
Ki gondolta volna – miután a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) három évig különböző becsmérlő jelzőkkel illette, lépten-nyomon gáncsolta, pocskondiázta, megpróbálta eltaposni a Magyar Remény Mozgalmat (MRM) -, hogy pont az MRM egy szál szabadkai tanácsnokán múlik majd, megtarthatja-e a VMSZ pozícióit a délvidéki magyarság központjának (?) tartott városban?
Márpedig, ha az MRM tanácsnoka a költségvétés ellen szavaz, tartózkodik vagy nem jelenik meg az ülésen, előrehozott választásokra került volna sor, amelyek után kifejezetten magyarellenes erőkből álló szerb koalíció vette volna át a város vezetését.
A döntés nem volt könnyű. Az MRM előtt óriási ziccer adódott, hogy nemes egyszerűséggel „kinyírja” a támogatottságát egyébként is folyamatosan veszítő VMSZ-t Szabadkán, sőt ezáltal hozzájáruljon a politikai ellenfél globális gyengüléséhez. Az MRM ugyanakkor nagy valószínűség szerint a választások után több tanácsnokot juttathatott volna a szkupstinába, mint eddig. Semmi kétség, hogy ez ideális időzítés lett volna az MRM számára. Sokan nem értik, vajon miért nem élt ezzel az ordító lehetőséggel. Az emberek egy része csalódott, hiszen a tisztánlátó polgárok torkig vannak a VMSZ-szel.
Nem vitás, hogy a VMSZ, az összes többi bűne mellett, teljes szociális érzéketlenséget tanúsít. A következő időszakban sem lesz ez másképp: nyúzni fogja az átlagpolgárokat és tömni fogja a (vezetőinek) zsebét. No, de a „sárgák” nem ugyanezt tették? És a haladók nem ugyanezt tennék? (Hiszen láttuk, a haladók milyen brutális megszorításokat alkalmaznak állami szinten.)
Ahhoz sem fér kétség, hogy a VMSZ az MRM gesztusát három nap alatt elfelejti és első adandó alkalommal kést szúr az MRM hátába. No, de a „sárgák” sem finomkodtak, ha az MRM-ről volt szó. Például Slavko Parać, a városi képviselő-testület volt „sárga” elnöke annakidején az egyik legnagyobb példányszámú szerb lapnak az MRM többnemzetiségű polgárőrség bevezetésére irányuló kezdeményezésével kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy az MRM félkatonai alakulatokat akar kiképezni. Nem kell hozzá sok fantázia, hogy elképzeljük, miképpen viszonyulna a haladók (és csatlósaik) sovinisztább része az MRM-hez.
Megállapíthatjuk tehát, hogy az átlagpolgároknak sem a VMSZ, sem a tiszta szláv koalíció nem hoz-hozna semmilyen javulást (amely nyilván csak az MRM hatalomra kerülésével következhetne be). Az MRM is nagyjából azonos bánásmódra számíthat mindkét fél részéről.
Ha már minden ennyire egyforma, egyetlen érv szólt a VMSZ mellett: hogy magyar nevű emberek alkotják. Csak ez dönthetett az MRM tanácsnokának szavazásakor. Merthogy semmi más nem szól a VMSZ mellett, az biztos.
Az MRM ezzel a gesztusával végleg bebizonyította, hogy számára nem a politikai haszon mindenáron történő megszerzése a fontos. Ezt korábban is megmutatta, amikor a VMSZ kitartóan bojkottálta a magyar területi autonómiával kapcsolatos egyeztetéseket. Az MRM mégis minden egyes találkozóra meghívta a VMSZ-t. Elvégre magyar nevű egyénekből álló pártról van szó, még akkor is, ha gyakran nem éppen magyarként viselkednek.
F. L.
