A szabadkaiak többsége torkig van a választásokkal? László Gyula a legnépszerűbb helyi politikus?
A szabadkai polgárok zömének nincs kedve egyhamar az urnák elé járulni. Legalábbis ez a következtetés voható le az Argument Politikai Kutató Központ legújabb közvélemény-kutatásának eredménye alapján. Igaz, a hatszáz polgárból álló minta nem mondható túlságosan mérvadónak és reprezentatívnak, de ezt-azt talán mégis elárul a közhangulatról.
A kutatás eredménye szerint könnyen lehet, hogy a választási részvétel minimális lenne, ha most írnák ki választásokat, ugyanis a szabadkaiak érdektelensége és apátiája úgyszólván rekordméreteket öltött. Igaz, az említett szervezet kérdései kizárólag az esetleges köztársasági választásokra vonatkoztak, de a polgárok úgy általában torkig vannak a politikusokkal, tehát az alacsonyab szinteken történő megmérettetésnél sem lehetne számítani valami nagy tömegességre.
A szóban forgó közvélemény-kutatást decemberben és januárban bonyolították le. A megkérdezettek 60 százaléka azt válaszolta, ha mostanában tartják a választásokat, nem megy ki szavazni. A hátramaradt 40 százalék egyharmada még nem tudja kire voksolna.
A kutatás alanyainak 80 százaléka azt mondta, hogy ma rosszabbul él, mint egy évvel ezelőtt, 15 százalékuk azt válaszolta, hogy ugyanúgy él, 5 százalékuknak pedig javult az életszínvonala.
A körkérdés ugyan nem tért ki a szabadkai politikusok népszerűségére, de az utóbbi időben igencsak szembeötlő, hogy a két legolvasottabb szerb nyelvű helyi portál kommentelőinek egyre nagyobb része László Gyulában, a Magyar Remény Mozgalom (MRM) tanácsnokában látja a leghitelesebb szabadkai politikust. Persze, csupán a hozzászólásokból nem vonható le messzemenő következtetés, de mindenképpen figyelemre méltó jelenséggel állunk szemben, amely arról (is) tanúskodik, hogy a szlávoknak nem feltétlenül szimpatikus a VMSZ-esek megalkuvó és olykor meghunyászkodó magatartása. A jelek szerint jobban tisztelik a nyílt, következetes, sőt radikális magyarokat (ami persze koránt sem jelenti, hogy szeretik is őket, de gondolom, ezt senki sem várja el tőlük).
F. L.
