Pásztor István aggódik a Jobbik délvidéki terjeszkedése miatt – Ha ennyit foglalkozott volna az elvándorlással és a munkahelyekkel, talán ma nem itt tartanánk
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke vagy a mögötte álló személy(ek) megint kifakadtak. Úgy érezték, egy nyalintásnyi gesztust kell tenni… Nem elsősorban a magyarok felé, inkább a szerb társadalom irányába, amelyik ,,aggódva” figyeli a náci/fasiszta/ultranacionalista jelzőkkel megbélyegzett Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik) délvidéki térhódítását és tevékenységét.
Ahogy arról már beszámoltunk, a Jobbik Délvidéki Csoportjának központi irodáját tegnap fokozott szerb rendőri jelenlét mellett nyitotta meg Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője, a párt nemzetpolitikai kabinetjének elnöke. A rendőrség megpróbálta betiltani (!) a sajtótájékoztatót, olyan nevetséges okokra hivatkozva, mint az épület (amelyben az iroda található) állapota, valamint a környékbeli parkolóhelyek (?) száma és az azokat övező utcák forgalmi rendjéből fakadó korlátozottságok. Eközben, Kiss Ervint, a Jobbik Délvidéki Csoportjának szervezőjét beidézték a rendőrségre, ahonnan átvitték kihallgatásra az idegendrendészeti osztályra (!!!). Bizony, oda, egy szerb-magyar állampolgárt, akinek egy állandó lakcíme van, az is Szabadkán.
De az előzmények után kanyarodjunk vissza P. Istvánunkhoz, aki nem átallott ,,megdöbbenni” azon, hogy a Jobbik nem csak szólamok szintjén lép fel a délvidéki magyarságért, hanem fizikailag is megjelenik a színtéren, most éppen egy találkozási és segítségnyújtási pont formájában, a szabadkai iroda megnyitásával.
Pásztor elméjében az irodanyitás körüli események a kilencvenes éveket idézik meg. Háborúról, vérről és délvidéki fiatalok újbóli ágyútöltelék szerepéről vizionál, holott éppen az ő újdonsült koalíciós partnerüknél, a Szerb (ex-Radikális) Haladó Párt soraiban vannak véreskezű és habzószájú ,,katonák”. A Jobbikhoz egy csepp vér és egyetlen emberélet sem köthető, ellentétben az újdonsült VMSZ-es cimborákkal.
Régi szappanoperákban látható húzást tesz a VMSZ elnöke, amikor megpróbálja soraiban védelembe venni Kiss Ervint, a délvidéki Jobbik 22 éves vezetőjét, és veszélyt kiált a Jobbik láttán szerte Délvidéken. Szomorú, de igaz, hogy a VMSZ egyeduralma alatt vándorolt máris több ezer délvidéki magyar fiatal Nyugat-Európába (de tudok olyanokat is, akik Oroszországba mentek), hogy megbecsülés nélküli munkákat végezzenek, de legalább jó pénzért. Azért, mert amikor az utóbbi több mint 15 évben a VMSZ tehetett volna az itteni magyarság munkateremtéséért, akkor ők csak a saját kádereik és rokonságuk boldogulásával voltak elfoglalva. Ezek szerint, az igazi veszélyt a délvidéki magyarokra éppen a VMSZ jelenti.
Lehet, hogy szelektív a VMSZ-es vezetők hallása, esetleg értelmezési gondjaik vannak, de mindenképpen bosszantó azt újra és újra olvasni tőlük, hogy ,,ezek a jobbikosok csak jönnek, bekiabálnak és mennek is haza”. Éppen csak a Jobbik az, amelynek vállaltan vannak tagjai az elszakított régiókban. Ezek a jobbikos tagok, szimpatizánsok és stratégiai partnerek (lásd: Magyar Remény Mozgalom) pontosan tudják, hogy mit vállalnak fel a Jobbik támogatásával: elvek és értékek mentén élnek, függetlenül attól, hogy éppen aktuális környezetükben a többség mit próbál rájuk erőltetni. De mivel a VMSZ-es vezetők nyilván nem így élnek, nem érezhetik át a helyzetünket.
Végezetül, üzenjük Pásztor Istvánnak és a VMSZ-nek, hogy nem kell az ifjúságtól félteni a Jobbikot, az MRM-et és semelyik más partnerét, szövetségesét és támogatóját sem. Nem kell, mert – először is – nyilvánvaló, hogy mennyire hamis ez az aggodalom, és – másodszor pedig – ezek a szervezetek, ezek az emberek nem félnek, mivel valóban nem más nemzet tagjai ellen tesznek, hanem csak a saját közösségükért éreznek felelősséget és vállalják büszkén és egyenes gerinccel magyarságukat.
T. T.
