Berobbanó múlt: milyennek látta a VMSZ-t tíz évvel ezelőtt a Magyar Szó újságírója?

Véletlenül futottam rá az alábbi írásra miután begépeltem a keresőbe a következőt: a VMSZ eddigi koalíciós partnerei.

A cikk meglehetősen tanulságos. A VMSZ-hez való szokásos (és nyilván kötelező) dörgölőzés, helyenkénti valótlanságok és alapos kozmetikázás mellett ugyanis a Magyar Szó újságírója némi (óvatos) kritikát is megfolamazhatott a VMSZ-ről, ami ma ugyebár teljesen elképezelhetetlen. Tehát bármennyire is hihetetlen, de még Kasza József idejében is valamivel nagyobb volt a délvidéki magyar szólásszabadság, mint ma, amikor a leggazdagabb „pártunk” teljes súlyával „rátehénkedett” az itteni magyar médiára.

Az MTI 2004. június 19-án megjelent szövegéből a következők derülnek ki.  

Méltatja, de keményen is bírálja a Magyar Szó című újvidéki napilap szombati írásában a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) eredményeit és politikáját.

A lap publicistája, Kabók Erika emlékeztet arra, hogy a VMSZ Zentán 1994. június 18-án alakult meg, „az elégedetlenkedők, a lázadók 250 fős csoportja hozta létre”, akik kiváltak Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségéből.

Az elmúlt tíz évben a VMSZ az ország legjelentősebb magyar pártja lett, s vitathatatlanul büszkén tekinthet vissza eredményeire. A párt bírálói előszeretettel hangsúlyozzák, hogy minden jelentős választási eredményt a párt koalícióban ért el. Amíg azonban a választási törvényt nem módosították, a VMSZ a többi magyar párttal összefogva is esélytelenül indulhatott volna a köztársasági választásokon, ezért jól tette, hogy megtalálta a módját annak, hogy a hatalom közelébe jusson, s „sohasem kötött szégyellnivaló koalíciókat”.

Kabók a VMSZ eredményei között sorolja fel azt, hogy nagy szerepe volt a kisebbségi törvény kidolgozásában, a Magyar Nemzeti Tanács megalakításában. Hogy ismét vannak magyar középiskolák a Délvidéken, hivatalos magyar nevük van a településeknek, folyamatban van a Szabadkai Egyetem létrehozása, s ismét van kisebbségi nyelven felvételi az Újvidéki Egyetemen.

Kabók méltatja Kasza Józsefet pártvezetéséért és „lenyűgöző munkabírásáért”. Emlékeztet arra, hogy ő volt az egyetlen pártvezető az egész országban, aki kiállt azért, hogy a magyar és a vajdasági fiatalokat ne vigyék Koszovóba, s „legújabban szintén a VMSZ az egyetlen párt, amely felvállalja a magyarellenes atrocitások áldozatainak ügyét”.

A VMSZ rendkívül színvonalas pártprogramjából azonban sok mindennel adós maradt. Nem valósult meg az anyanyelvű oktatás az óvodától az egyetemig, sem a magyar iskolahálózat, nem jött létre a magyar sajtóház, a vajdasági magyar televízió, a tartományi szintű magyar rádió, nem alakult meg a Vajdasági Magyar Nemzeti Színház. Nem kelt életre a párt gazdasági programja sem, a magyar tőke beáramlása elmaradt, a vajdasági magyarság a gazdasági élet peremére szorult.

Az elmúlt öt évben rendkívül ütőképes vezetőség állt a párt élén, ugyanakkor a legutóbbi pártkongresszuson kiderült, hogy szakadás van a párton belül, s „mindenki számára világossá vált, néhány vezető pozícióban levő párttagot félretettek, botrány nélkül, csendben” – írja Kabók, aki felrója, hogy fiatal értelmiségiek sosem csatlakoztak tömegesen a VMSZ-hez.

MTI nyomán F. L.