Feltárta választási programját a VMSZ; aki ennek láttán rászavaz, megérdemli a sorsát

Folyamatosságra törekedett választási programja összeállításakor a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) – közölte P. István, a párt elnöke.

Szerinte ez a folyamatosság a kisebbségi autonómiatörekvések, a nemzeti tanácsok jogai, a stratégiák folytatása, az alkotmányosság és a Vajdaság státusa, a vagyon-visszaszármaztatás, a rehabilitáció és a közbiztonság kérdésében szembetűnő.

Ez a nyilatkozat régi-új kérdéseket vet fel.

Kisebbségi autonómiatörekvések? Megfigyelhető, hogy a VMSZ elnöke még mindig a „kisebbség” szót használja, noha a szerbiai törvényekben (is) hála Istennek, már jó ideje a nemzeti közösség kifejezés szerepel. A VMSZ-nek azonban a nemzettársaink továbbra is „kisebbségiek”. Olyanok is az autonómiatörekvései. Kicsik. (Vagy semmilyenek?)

Amikor így, a választások környékén a VMSZ-nek eszébe jut, hogy talán az autonómiát sem árt szóba hozni, jó lenne, ha közölné milyen autonómiára gondol. A két évtizede tartó áldásos VMSZ-es tevékenység eredménye ugyanis a magyar autonómia minden formájának teljes hiánya lett. Még a kulturális autonómiát is sikerült szinte teljesen lenullázni.

Nemzeti tanácsok jogai? A VMSZ annyit sem tudott elérni, hogy a kulturális autonómiát úgy-ahogy megtestesítő MNT-nek legalább a minimális hatásköre megmaradjon.

Stratégiák folytatása? Mégis milyen stratégiák?

Alkotmányosság és a Vajdaság státusa? Rendben, azzal tényleg kell foglalkozni, a VMSZ mintha küzdene is érte, de az eredményei a nullával egyenlőek.

Vagyon-visszaszármaztatás? Én még nem hallottam róla, hogy bárki is visszakapta volna a vagyonát, de ha mégis, akkor bocsánat.

Rehabilitáció? A délvidéki magyarságot a szerb állam nem rehabilitálta, továbbra is kollektív bűnösnek tekinti, és nem úgy fest, hogy ez egyhamar változni fog.

Közbiztonság? Azzal meg mi a probléma? A VMSZ elnöke többször kijelentette, hogy nincsenek magyarellenes támadások. Vagyis „minden rendben”. A VMSZ parlamenti képviselőinek legnagyobb sikere pedig az, hogy kiküzdötték: a „kis értékű” lopások értékhatára 15-ről 5 ezer dinárra csökkent. Szerintük ennek köszönhetően javult a közbiztonság. Önök szerint?

A VMSZ választási mottója: Bátran, de felelősséggel. István elmagyarázta, hogy a bátorság valójában visszafogottságot jelent. Tehát: ha valakire pl. szamurájkarddal vagy fél téglával támadnak, legyen visszafogott. Érdekes gondolkodás.

P. István azt is mondta, hogy „Szerbia ebben a pillanatban még nem olyan, amilyennek szeretnénk”, de „bármilyen is volt az elmúlt 25 év, ha összefogunk, olyan történeteket tudunk teremteni, amelyek jobbá teszik ezt az országot”.

Kinek kellene összefognia? Ez egy logikus kérdés, tekintettel arra, hogy a VMSZ nem az összefogás, hanem a széthúzás pártjának bizonyult. Vagy a volt radikálisokkal való összefogásra gondolt? Az más.

Továbbá: miért érdekli egy délvidéki magyar pártot az, hogy milyen Szerbia? Lehet akármilyen, ha az itteni magyarság jogait tiszteletben tartja. Amennyiben a VMSZ küzdene a magyar területi autonómiáért és kiküzdené azt, végképp mindegy lenne, hogy milyen Szerbia arculata és megítélése.

A dőlt betűkkel kiemelt részek a Pannon RTV-től és az MTI-től származnak

F. L.