Milyen lapokat oszt(ott) a VMSZ?
A zentai városháza nagyterme továbbra is visszhangzik a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) választási kampányrendezvényén elhangzott súlyos szavaktól.
P. István, a délvidéki szerbmagyar párt elnöke kijelentette, hogy a VMSZ nyílt lapokkal játszik, amely lapok mindegyike a vajdasági magyarság megerősítéséről, a róluk való szociális, egészségügyi és anyagi biztonságot, helyben maradást szavatoló megélhetési feltételek megteremtéséről szól.
Azok a bizonyos lapok az elmúlt csaknem húsz évben miről szóltak? Egyáltalán az asztalra kerültek? Vagy az ingujjban maradtak? Ezt csak azért kérdezem, mert István nyilatkozatából esetleg valaki azt a szörnyű következtetést vonhatja le, hogy az elmúlt két évtizedben a VMSZ lapjai nem az itteni magyarság megerősítéséről, szociális, egészségügyi és anyagi biztonságáról és helyben maradásáról szóltak. Főleg, ha eszébe jutnak a legutóbbi népszámlálás eredményei, amelyekből bizony az derül ki, hogy több mint 40 ezer magyar „nem maradt helyben”. Tehát: milyen lapokkal tetszettek „kártyázni” húsz évig? És ugye, nem „Csapd le csacsit!” játszottak?
Pásztor Bálint, a VMSZ parlamenti képviselője méltatta saját és társai eredményeit. Mint mondta, sikerült visszaállítani a zentai Alapfokú Bíróságot, a kis értékű lopások szintjét ötezer dinárra levinni és elfogadtatni az 1944/45-ös magyarellenes atrocitásokat elítélő parlamenti határozatot.
Ennyi? Ez volt a teljesítményük? Miért nincs zéró tolerancia a „kis értékű” lopások esetében? Miért nincs rehabilitáció a délvidéki magyarság esetében, kezdeményezték-e az atrocitások elkövetőinek megnevezését, felelősségre vonását, a magyar áldozatok hozzátartozóinak kárpótlását?
Jaj, bocsánat a balga kérdésekért, most jutott eszembe, hogy P. István pár hónapja azt mondta, hogy a VMSZ az apró lépések politikáját óhajtja folytatni. Nem lehet csak úgy „nekirontani” a szerb kormánynak ennyi követeléssel.
Varga László, szintén a VMSZ parlamenti képviselője az EU-csatlakozási folyamat kapcsán kiemelte, hogy a csatlakozási tárgyalások során kell előrehaladást elérni a vajdasági magyarságot érintő kérdésekben, utólag már szinte lehetetlen új elemeket bevinni a kész szerződésbe.
Ebben tökéletesen igaza van. Ez a bátor, de felelősségteljes hozzáállás! Illetve: attól függ miben akarnak előrehaladást elérni. Ha a délvidéki magyarság területi autonómiájáról van szó, visszaszívom a VMSZ-szel kapcsolatos minden bíráló szavamat, teljesen felhagyok az írással és megeszem a saját cipőmet.
A VMSZ zentai kampányrendezvényén részt vett Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja is, aki elismerően szólt a vajdasági magyarság összefogásáról.
A Nemzeti Közössségek Listája koalíció keretében fellépő három délvidéki magyar párt köszöni szépen Korsós úrnak, hogy elismerően szólt róluk, hiszen ők jelképezik az itteni magyar összefogást. Még jó, hogy nem a VMSZ, amely szétverte a történelmi VMDK-t, újabban pedig a többi délvidéki magyar párttal való együttműködés, sőt a puszta tárgyalás, beszélgetés minimumát is elutasította.
A dőlt betűkkel kiemelt szövegrészek a Magyar Szó nevű napilaból származnak
F. L.
