A neten szörfözgettem, amikor ráleltem egy intermezzóra, ami Szabadka korzójáról volt elkészítve. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen is volt ez a város. Milyen életvidám, milyen nyüzsgő. Tele-tele kávézóval.
Eszembe jutott például a Yu-Fest, melynek a terasza az egykori Népszínház alatt és előtt volt elrendezve. Halkan szólt a zene, és valljuk be, jókat lehetett nézelődni és időnként egy-egy ismerősre lelni, aki jobbik esetben csatlakozott az asztalunkhoz, ha ideje engedte. Hétvégén pedig jobbnál jobb koncertek voltak a kávézó belsejében, ahová akár 300 ember is befért. Sajnos azonban már ez sincs.
Igazából nagyon sokáig lehetne sorolhatni, hogy mi minden hiányzik nekem a város központjából. Nincs már Vento ami mellett elhaladva mindig megcsapta orrunkat a finom pizza szelet illata, így a legtöbbször vettünk is belőle.
Nincs Beogradska, vagy Gradska pivnica, nincs többé Si & Si. Gyakorlatilag a korzó teljesen kihalt. Egy olyan utcává alakult át, ami tele van butikokkal és bankokkal, valamint egy Zoran Đinđić térrel, amit a mái napig sem értenek az emberek, hogy mi akar lenni. Mert amennyiben Zoran profi kosárlabdázó lett volna, akkor érthető lenne a palánkra emlékeztető emlékmű. Így viszont kicsit konfúz ez az egész. Reméljük, hogy egyszer azért kapunk választ erre, hogy nyugodtabban hajthassuk álomra a fejünket.
Észrevettem viszont, hogy a szabadkai lakosoknak ettől függetlenül szükségük van a napi kávé adagjukra, így ezt ki kellet továbbra is elégíteni. Mint ahogy azt az iskolában is tanultuk: Az anyag nem vész el, csak átalakul. Így lett ez Szabadka központjával is. A fő szerepet átvette a kis-korzó, a játszótér körüli rész, valamint a Korvin Mátyás utca. Most azoknak jött el igazán az ideje, maga a korzó pedig kihalt. Közben állítólag azzal próbálja a város serkenteni a kávézók tulajdonosait, hogy a kirakott teraszok közterületen való helyének bérlése a korzón lényegesen olcsóbb a többinél, de ez eddig közepesen hatott.
Bevallom az ember most is el tud menni egy-egy jó helyre, de hiányzik nekem az a Szabadka, amit amikor elutaztam egy másik országba, mindig keresni próbáltam. Mindig kutattam, hogy van-e ehhez hasonló hangulatú központtal rendelkező város. Csak megsúgom: Ennyi kávézóval és ilyen kávézási szokással nem sokszor találkoztam külföldön. Meg kellett volna ezt őrizni.
Addig is itt egy videó, hogy milyen is volt Szabadka pár évvel ezelőtt. Bár már ez is egy kicsit későn készült el.
A grillvacsorákban van valami különleges: a ropogó parázs hangja, a füstös illatok, az együtt töltött esték...
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomAdatvédelmi szabályzat
A neten szörfözgettem, amikor ráleltem egy intermezzóra, ami Szabadka korzójáról volt elkészítve. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen is volt ez a város. Milyen életvidám, milyen nyüzsgő. Tele-tele kávézóval.
