Elkészült a kolibrik evolúciós térképe
A kolibrik 22 millió éves családfájának első átfogó térképe gyors és jelenleg is zajló diverzifikációról mesél.
A kutatáshoz az ismert 338 fajból 284-et vettek szemügyre. Az egy évtizedes tanulmány eredményeit a Current Biology folyóirat tette közzé, és segíthet megmagyarázni, napjaink kolibrijai hogyan jutottak el jelenlegi élőhelyükre.
A madarak figyelemre méltó sikerének titka részben kilenc főbb csoport vagy klád kialakulásában, a virágos növényekkel való egyedülálló kapcsolatukban, illetve új földrajzi területek meghódításában rejlik. Jim McGuire, a Kaliforniai Egyetem kutatója szerint a kolibrik 22 millió éves történetük alatt folyamatosan újra és újra feltalálják magukat.
Míg az összes kolibri gyors anyagcseréjéhez és lebegő repüléséhez a virágok nektárját fogyasztja, a növények és a csőr alakjának koordinált változásai elősegítették mind a madarak, mind a növények új fajainak kifejlődését. Figyelemre méltó, hogy akár 25 kolibrifaj is képes egymás mellett élni bizonyos területeken.
McGuire szerint a kolibrievolúció egyik izgalmas jellegzetessége, hogy míg táplálékuk ugyanaz, mégis ennyire változatosak. „Igazán nagy meglepetés, hogy a kolibrik a nektárfogyasztók ökológiai fülkéjét ilyen mértékben felosztották” – magyarázza.
Az új, időkalibrált evolúciós fa azt mutatja, hogy az ősi kolibrik mintegy 42 millió évvel ezelőtt váltak el a sarlósfecskéktől, valószínűleg Eurázsiában. A 22 millió évvel ezelőtti időszakra az összes modern kolibri ősi fajai eljutottak Dél-Amerikába. A kutatók szerint ehhez valószínűleg azt a szárazföldi hidat használták, mely valamikor összekötötte Szibériát Alaszkával.
Az Andok a kolibrievolúció különleges gócpontja, mivel a diverzifikáció az utóbbi több mint 10 millió évben a hegycsúcsok felemelkedésével együtt zajlott. Manapság körülbelül 140 kolibrifaj él az Andokban.
Észak-Amerikában és a karibi térségben az új szárazföldi területek elérhetősége szintén fontos szerepet játszott az új fajok megjelenésében. McGuire szerint például a méhkolibri mintegy 5 millió éve kolonizálta Észak-Amerikát, majd a specializálódás olyan mértékét tapasztalta meg, amely az adaptív radiáció (egy fajból számos különféle forma alakul ki) tankönyvi példáival vetekszik.
A madarak múltját taglaló új térkép fontos előrelépés annak megismerésében, hogyan adaptálódtak a fajok az új környezetekhez, többek között a ritka levegőjű, magas hegycsúcsokhoz. Ezenkívül izgalmas jövőt is előre vetít. A kutatók szerint az eredmények ugyanis határozottan arra utalnak, hogy a kolibrik továbbra is dinamikus diverzifikációt tapasztalnak meg, kitöltik az elérhető ökológiai fülkéket Észak- és Dél-Amerikában, valamint a karibi térségben. „Ennélfogva eme egyedülálló madárcsoport drámai szétterjedése még mindig zajlik” – írják.
Az állatokra a legnagyobb veszély manapság az élőhelyek emberi tevékenységek miatti elvesztése.
A legkisebb ma élő faj – és egyben a legkisebb madárfaj is – a kubai méhkolibri: csupán öt centiméter hosszú és 1,6-1,9 grammot nyom. A legnagyobb faj a dél-amerikai óriáskolibri, testhossza 20 centiméter, testsúlya mintegy 20 gramm.
(hirado.hu nyomán)
