Mit „tett le az asztalra” az MRM? (4.)

A hol magasztos, hol nyomasztó nagy közéleti témák tengerének habzó hullámai olykor elnyelik az élet „apróságait”.

A Magyar Remény Mozgalom – más politikai erőkkel ellentétben – ezeket is megpróbálja felszínen tartani, kiemelni, hiszen számos délvidéki magyar hétköznapjainak elkerülhetetlen, összetevő részét képezik.

Lássuk hogyan állt hozzá egy ilyen témához az MRM. Érdemes megfigyelni a közlemény dátumát, ugyanis a Mozgalom még alakuló félben volt, de máris reagált arra a krónikus problémára, amelyet azok, akiknek a kezében összpontosul(t) a hatalom és a pénz, akár egy nap alatt megoldhatták volna.

„A két város testvérkapcsolatának (?) nagy csinadrattával bejelentett elmélyítése (?) után sem lehet kielégítő módon közlekedni Szeged és Szabadka között, leszámítva persze azokat a polgárokat, akik személygépkocsival rendelkeznek. Ez tűrhetetlen és felháborító! A határ két oldalán élő magyarok közötti kapcsolattartásnak közvetlen és súlyos megnehezítéséről van szó.

Ugyanezt állapíthatjuk meg a Szabadka és Magyarkanizsa, Szabadka és Zenta, Szabadka és Ada, Szabadka és Óbecse közötti buszközlekedésről, amely már több mint egy évtizede alig vagy egyáltalán nem létezik, főleg a délutáni, illetve esti órákban.

Szabadka, a délvidéki magyarság szellemi központja gyakorlatilag el van szakítva a tiszamenti községektől. Felelősség terhel mindenkit, aki erről tehet, de azokat is, akik ezen nem próbáltak változtatni!

Miután az illemhelyre is luxuskocsival járó politikusainknak, a jelek szerint, esze ágában sincs ez irányban cselekedni, egy asztalhoz ültünk a szabadkai Subotica-trans Utasszálító Közvállalat igazgatójával és munkatársaival, akikkel az esetleges megoldásokról tárgyaltunk.

Az ott hallott információk és kimerítő adatok alapján pártunk a következő megállapításra jutott:

– A Subotica-trans pályázott a 16 órai Szeged-Szabadka járat újraindítására. Régóta vár válaszra. A köztársasági parlamentben lévő magas posztokat betöltő magyar politikusainknak anyatigrisként kellene küzdeniük azért, hogy a minisztérium végre döntsön a pályázat sorsáról. Egy későbbi, ennél sokkal praktikusabb időpontban, pl. 19.30-tól közlekedő Szeged-Szabadka járat beindításáról magasabb szinten, a két ország illetékeseinek kell megállapodniuk. Tehát itt is csak emberi tényezőről van szó.

– Az észak-bácskai járatokat esetében egyes jelek szerint, – ami számunkra különösen megdöbbentő – Szabadkának azért nincs normális buszkapcsolata Zentával, Magyarkanizsával, Adával és Óbecsével, mert ez nem szolgálná az említett községek egyes tisztségviselőinek önös érdekeit. Akárhogy is, a probléma megoldható, tehát Szabadka és az említett községek között mindenképpen be lehetne vezetni egy stabil délelőtti és esti járatot, hiszen a szükség és az infrastruktúrális feltételek adottak.

Az elméleti kérdéseken kívül illene végre foglalkozni a polgárok életét közvetlenül érintő problémákkal is. Ezt egyelőre csak a mi pártunk teszi. Reméljük, mások is követik majd példánkat.” (2009. augusztus 10.)

Nos, megállapíthatjuk, hogy csak kis mértékben követték ezt a példát. Egyszerűsített honosítási eljárás, „nemzetegyesítés” ide vagy oda, akinek nincs autója, továbbra sem közlekedhet normálisan Szeged és Szabadka között. Az MRM kezdeményezése azért mégsem múlt el teljesen észrevétlenül. Akadtak kisebb (látszat)próbálkozások az illetékesek részéről a járatok stabilizálásának irányában (főleg amikor valakinek sürgősen politikai pontokra volt szüksége). Aztán megint visszaesés következett be.

A legszörnyűbb az, hogy a délvidéki buszok továbbra is alig közlekednek. Ebből kifolyólag az itteni magyarság nem kis része nem tudja rendszeresen tartani a kapcsolatot. (Talán az is a cél, hogy az itteni emberek ne tudjanak folyamatosan tapasztalatot cserélni, majd esetleg közösen lépni olyan irányba, amely egyeseknek nem felelne meg. Tájékozódjanak lehetőleg csak a tévéből).

Íme még egy, a fenti témához kapcsolódó kordokumentum, amely egyértelműen tanúskodik arról, milyen következetes és „makacsul” kitartó az MRM, amikor a magyar átlagpolgár gondjainak felvázolásáról van szó. Elég egy pillantást vetni a fenti és a lenti közlemény dátumára.

„A Magyar Remény Mozgalom (MRM) felháborodással vette tudomásul, hogy Szeged és a délvidéki, zömében magyarlakta városok (Zenta, Óbecse, Szabadka) közötti buszjáratok tovább ritkultak. A Tisza Volán Zrt. ugyanis gazdasági okokra hivatkozva szüntetett be több járatot. (Mintha csak gazdasági szempontok léteznének.) Ily módon még közvetlenebb veszélybe sodródott a határon inneni és túli magyarok családi, baráti és üzleti kapcsolattartása. A Szegeden tanuló délvidéki diákok pedig már évek óta szenvednek a normális buszjáratok hiánya miatt. Életüket alaposan megkeseríti az ún. határbuszok kaotikusnak mondható közlekedése is.

Az MRM megalakulása óta többször rámutatott erre a krónikus és egyre súlyosbodó problémára. Évekkel ezelőtt közvetlenül fordultunk a Subotica-Trans Utasszállító Közvállalat vezetőihez, akiktől azt választ kaptuk, hogy a Szabadka és Szeged (ún. testvérvárosok) közötti rendes és stabil járatok bevezetéséhez államok közti megállapodás szükséges.

Utána nyílt levélben szólítottuk fel Szabadka polgármesterét, járuljon hozzá a probléma megoldásához, de ő ezt nem tette meg.

A nemzet egyesítéséről előszeretettel beszélő anyaországi kormánnyal idilli kapcsolatokat ápoló VMSZ a füle botját sem mozdította annak érdekében, hogy valamilyen előrelépés történjen ezen a téren. Sőt, mint láthatjuk, a helyzet tovább romlott.

A személygépkocsival nem rendelkező polgárokban joggal támadhat olyan érzés, mintha Szegedet és a délvidéki városokat vasfüggöny választaná el.

Az MRM követeli az ún. testvérvárosok önkormányzati vezetőitől, a szegedi és a szabadkai utasszállító vállalatoktól, az anyaországi és a délvidéki magyar politikumtól, sürgősen intézkedjenek az említett elhatalmasodó probléma áthidalása, vagyis a rendszeres és gyakori buszközlekedés érdekében, hogy Szeged végre az autóval nem rendelkező földi halandók számára is elérhető legyen. Ha kell, legalább az összehangolt határbuszrendszer kialakítását érjék el”. (2014. február 12.)

Az MRM közleményének ismét volt némi hatása, a helyzet kis mértékben átmenetileg javult, aztán megint…

K. P.