Mit „tett le az asztalra” az MRM? (5.)
Legjobb tudomásom szerint a Magyar Remény Mozgalom volt az egyetlen politikai szervezet Szerbiában (a délvidéki magyar pártok közül biztosan nem akadt más), amely kitartóan és behatóan foglalkozott a magáncégeknél dolgozó munkavállalók jogaival, illetve jogfosztottságával. Azon kívül, hogy rámutatott az itteni magyarok elleni diszkriminációra, mind a foglalkoztatás terén, mind magukon a munkahelyeken, az összes alkalmazott (attól függetlenül mely nemzethez tartozik) megaláztatására és kilátástalan egzisztenciális helyzetére is külön hangsúlyt helyezett.
Számos sajtótájékoztatót tartott és több közleményt adott ki erről a témáról. Íme az egyik ilyen:
„…Szerbiában nem hivatalos adatok szerint több mint 630 ezer polgár olykor több hónapos késéssel kapja kézhez a fizetését, amely gyakran éhbérnek minősíthető, hiszen nem éri el a minimálbér összegét sem. A Magyar Remény Mozgalomhoz több olyan alkalmazott fordult tanácsért, aki ugyanezekkel a problémákkal szembesült. A jelenlegi jogszabály szerint a munkáltató havi szinten köteles kifizetni a béreket, amennyiben pedig ezt elmulasztja, akkor a munkavállaló minden további nélkül feljelentheti a munkaügyi felügyelőségen. Csakhogy ezt kizárólag teljes névvel teheti meg, tehát egy ilyen feljelentés gyakorlatilag egyenlő a kirúgatással.
A béreket ugyan be lehet hajtani bírósági úton, de a kisemmizett munkásoknak vélhetőleg nincs sem idejük az elhúzódó eljárásokra, sem pedig pénzük ügyvédekre. Belgiumban 1926 óta érvényben lévő jogszabály két év letöltendő börtönbüntetést irányoz elő azoknak a munkáltatóknak, akik egyszer nem fizetik ki a béreket, Horvátországban pedig másfél éve vezettek be szigorítást, amely szerint 3 év letöltendő szabadságvesztéssel sújtható az, aki szándékosan több mint 3 hónapig nem fizeti ki a béreket”… (2013. szeptember 20.)
Amíg az MRM a meglevő embertelen munkatörvény olyan módosításait szorgalmazta, követelte (és ezt teszi a mai napig), amely könnyítené a magánszféra alkalmazottainak életét, addig az önmagát legnagyobbnak nevező délvidéki magyar párt a fájdalmas „reformokat”, további megszorításokat és kizsákmányolást ígérő haladók első számú szövetségeseként pöffeszkedik. De legalább remélhetőleg együtt buknak meg.
***
A teljesség igénye nélkül (ám hiteles idézetekkel és tényekkel alátámasztott) kis sorozatunkból egyértelműen kiderül, hogy a hatalom és pénz nélkül működő MRM az elmúlt négy évben messzemenőleg legtöbbet tett le a délvidéki magyarság asztalára. A DélHíren kívül azonban ezt az összes többi itteni médium elhallgatta. Ha az emberek ismernék az igazságot, semmi kétség, hogy az MRM-nek szavaznának bizalmat.
Az öt részbe foglalt kulcsfontosságú kezdeményezések és lépések mellett az MRM nevéhez fűzödik számos jótékonysági akció, hagyományápoló megmozdulás, helyi szinteken a közvállalatok összevonásáért, országos szinten a diplomahonosítási eljárás eltörléséért vívott küzdelem, a kóros társadalmi és gyakran magyarellenes jelenségek feltárása, és még holnapig sorolhatnánk.
A legfontosabb az, hogy az MRM nemzetszereteten, összetartáson, elszántságon, bajtársiasságon, együttérzésen alapuló értékrendszer szerint működik. Ha ez így marad, a Mozgalom és az általa korlátlan szeretettel képviselt délvidéki magyarság szebb jövő elé néz.
K. P.
