Hogyan lesz 2/3-os többség a 350 ezer mínuszból?
A vasárnapi választásokon a három ellenzéki párt összességében 350 ezerrel több szavazatot kapott, mint a kormánypártok, mégis a Fidesz-KDNP alakíthat kormányt kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött. A hiba elsősorban az új választási rendszerben keresendő – derül ki a Magyarok Világszövetségének elemzéséből.
A két választás hasonlósága abban áll, hogy mindkét alkalommal ugyanazok az erők kerültek be a parlamentbe, ráadásul ugyanolyan sorrendben. További hasonlóság, hogy mindkét ízben a Fidesz-KDNP duplán annyi mandátumot szerzett, mint ellenlábasai. Ám míg a kétharmados parlamenti többséghez 2010-ben az kellett, hogy a Fidesz-KDNP a pártlistás szavazatok abszolút többségét, 52,73%-át nyerje el, és összesen közel 500 ezerrel több szavazatot kapjon mint az ellenlábasai összesítve, addig 2014-ben akkor is elnyerheti a kétharmadot, ha a pártlistákra adott szavazatok történetesen fordított előjelet mutatnak: 2014-ben a Fidesz-KDNP pártlistája mintegy 350 ezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint az ellenzék listáira adott szavazatok száma.
A különbség a két választási rendszerben rejlik. A Nemzeti Választási Iroda honlapjáról vett adatokkal pontosan számszerűsítjük e két választási rendszer közötti különbséget, a 2014-es választások 98,97 %-os feldolgozottságánál.
Az alábbi táblázatban jól látható, hogy 2010-ben a Fidesz-KDNP pártszövetség listáira 467 552 fővel többen szavaztak mint ahárom vele szembe helyezkedő pártra összesen. Ennek eredményként akkor a százalékban kifejezett szavazatkülönbség a választási rendszer sajátosságai folytán + 9,28%-ról + 35,26%-os mandátumkülönbséggé nőtt. 2014-ben viszont a Fidesz-KDNP listáira 347 905 fővel kevesebben szavaztak, mint az ellenzéki pártokéra összesen. Az új választási rendszer sajátosságai folytán a parlamenti mandátumok száma viszont még így is 33,66 %-os többséget eredményezett a Fidesz-KDNP javára.
A Fidesz-KDNP pártszövetség minden kétséget kizáró módon a választásokon részt vevő pártok közül kiemelkedően a legerősebb volt, 900.000 szavazattal, azaz közel húsz százalékkal utasítva maga mögé a második helyen végző baloldali összefogást. Tehát az a körülmény, hogy a Fidesz alakíthat kormányt, vitathatatlan. Ugyanakkor nem lehet azt sem tagadni, hogy az a három párt, amelyet egyébként semmi nem köt össze, csupán az, hogy sem a Fidesz nem kíván velük szövetségre lépni, miként ők maguk sem lennének hajlandók a Fidesszel közösködni, összességében több szavazatot kapott, mint a kormányzó pártszövetség. Még árnyaltabban fogalmazva: azok a magyar szavazók, akik szavazatukkal azon akaratukat fejezték ki, hogy ne a Fidesz, hanem a három vele szemben álló párt valamelyike kormányozzon, többségben voltak, méghozzá nem is kevéssel, hanem mintegy 350 ezer állampolgárral. És ez szám a 95 %-ban a Fideszre szavazó külhoni magyar állampolgárok szavazatait is tartalmazza.
Ha ennek ellenére a szavazatok kevesebb mint felét elnyerő párt kétszer annyi mandátumhoz jut, mint azok a pártok együttvéve, akikre számottevően többen szavaztak, akkor el lehet mondani, hogy a választási rendszer nem tükrözi megfelelően a választópolgárok szavazataiban megtestesülő akaratot. Ami a választói akaratnak a pártokra leadott szavazatait illeti, a Fidesz és a Jobbik együttvéve nem kapta meg a szavazatok kétharmadát jelentő 66.67%-ot, hanem csupán 65,08 %-ot. Mégis, a Fidesz egyedül, kétharmados többséggel alakíthat kormányt.
Ezeket a felismeréseket, mivel igazak, akkor is ki kell mondani, ha a hátrányosan érintettek között ott van a baloldali pártkoalíció is.Őket, az MSZP-t és a belőle kirajzó pártocskákat, akik 2004. december 5-én elárulták a magyar nemzetet, amit a balatonöszödi országkáromlónak adott bizalmi szavazatukkal tovább tetéztek, a Magyarok Világszövetsége nem tekinti magyar pártoknak.
MVSZ Sajtószolgálat
