Választási szégyen: csúnyán leszerepelt a délvidéki magyarság nagy része, de vajon mennyire hibáztatható ezért?

Ha egy pillanatra megfeledkezünk az ún. demokratikus választási rendszer játékszabályairól, és csak a számadatokra összpontosítunk, egyértelműen kiderül, hogy a kétharmados győzelmi eufóriában úszó Fidesz mintegy 600 ezer szavazattal kevesebbet kapott a négy évvel ezelőtti anyaországi választásokhoz képest.

Csakis a saját maga által felállított, irányított és másokra ráerőszakolt kaotikus választási folyamatnak köszönheti, hogy a kudarcból ismét „fölényes győzelem” lett.

Az egyik kollégám által tegnap megjelentetett elemzésből kiviláglik, hogy az anyaországi magyarok mindössze 27 százaléka (tehát alig valamivel több mint egynegyede) voksolt a Fideszre, a választók 34 százaléka más pártoknak szavazott bizalmat, míg 39 százaléka egyáltalán nem járult az urnák elé. Ez tény, amelyet a választási bizottság hozott nyilvánosságra.

Tehát: az anyaországi nemzettársaink 73 százaléka undorodik, ökrődik a Fidesztől vagy minimum nem szimpatizál vele. És mégis korlátlan a hatalma.

Külön téma, hogy a külhoni magyarok (akik egyáltalán szavaztak) 95 százaléka erre a hitvány társaságra voksolt.

Hadd ne mondjam, hogy a fenti adat láttán hirtelen miket gondoltam a délvidéki magyar nemzettársaimról. Aztán, amikor kicsit lehiggadtam, feltettem magamnak a kérdést, vajon ők tehetnek arról, hogy ilyen katasztrofális, szégyenteljes döntést hoztak a szavazás során?

Mit tehet pl. egy itteni magyar munkás vagy mezőgazdasági termelő, aki egész nap gürcöl, majd este fáradtan a televíziós készülék elé ül, ahol a TV2-t, az RTL Klubot (ritkábban az M1-et, az M2-t vagy a Duna TV-t) nézi az anyaországi csatornák közül, a délvidékiek közül pedig a … TV-t választja (mert nincs is nagyon más)? Ezeken csak egy véleményt, csak egy „igazságot” hall – tömény mennyiségben, nap mint nap, éveken keresztül. Vasárnap pedig megveszi a nagy hagyományú … nevű újságot, amelynek a címlapjáról mindig ugyanaz az az arc vigyorog rá. Bármennyire is unja ezt a pofát, talán azt gondolhatja, más nem is létezik, s ennélfogva nincs mit tenni, mint elfogadni, amit mond, majd rászavazni.

Azok a szerencsésebb délvidéki magyarok, akiknek van idejük, pénzük, lehetőségük internetet használni, szintén a megszokás rabjai, többnyire mindig ugyanazokon az oldalakon tájékozódnak, ahol szintén ugyanazzal az egy „igazsággal” találkoznak. Tisztelet a nem túl sok kivételnek.

Semmi kétség, hogy a Fidesz ilyen eredménye Délvidéken nagyrészt az itteni média és a mögötte álló erők romboló hatásának a következménye. Képzeljük csak el, mi törént volna, ha a délvidéki magyar tájékoztatási eszközök azonos teret biztosítanak minden itteni és minden anyaországi pártnak?

A délvidéki átlagpolgárok, olvasók-nézők-hallgatók egyebek között megtudták volna, hogy a Fidesz, ha talán nem is annyira látványosan, mint Gyurcsányék, de legalább ugyanolyan elszántan és gazember módjára ellenezte a külhoni magyarság kettős állampolgárságát.    

Például tájékozódhattak volna arról, hogy Zentán 2005. július 15-én Kövér László, a Fidesz élvonalbeli politikusa és a magyar parlament mostani elnöke felelőtlen, eleve bukásra ítélt és semmilyen hasznot nem hozó kezdeményezésnek mondta a népszavazást (a 2004-es decemberit!). Kijelentette, hogy aki ilyet tesz, nem méltó arra, hogy a nemzet érdekében szóljon. Kifejtette azt is, hogy a Fidesz bele lett kényszerítve az eseményekbe. Úgy kellet neki a népszavazás, mint púp a hátára. Aztán Erdélyben azt is elárulta, hogy csak azért támogatták az „igent”, mert belátták, hogy a „nemet” nehéz lenne megmagyarázni a szimpatizánsaiknak!

Martonyi János fideszes külügyminiszter pedig 2001-ben kijelentette, hogy a Fidesz az európai normákkal ellentétesnek, ezért elvetendőnek tartja a kettős állampolgárság megadását a határon túli magyarok számára!

Ha (a DélHírén kívül) létezne kiegyensúlyozott tájékoztatás, a délvidéki magyar polgár talán azon is elgondolkodhatott volna, vajon az Orbán-kormánynak miért nem jutott eszébe az egyszerűsített honosítás 1998. és 2002. között? A válasz egyszerű: nem volt egy komoly jobboldali riválisa. Az utóbbi években van. Teljesen egyértelmű tehát, hogy a Fidesz sohasem tette volna lehetővé számunkra a honosítást, ha nincs a Jobbik. A magyar állampolgárságot csakis és kizárólag a Jobbik nyomásgyakorlásának köszönhetjük.

Tárgyilagos média mellett a délvidéki magyarság jelentős része erre rájött volna, és most egészen másmilyen százalékokról beszélhetnénk.

Még szerencse, hogy az utóbbi másfél évben létezik legalább egy szabad, őszinte és szókimondó médium – a DélHír. Nem csoda, hogy az egyik dúsgazdag párt vezetője a legaljasabb módszerek bevetésével próbálta (sikertelenül) elhallgattatni a portált.

Ami pedig a Magyar Remény Mozgalmat (MRM) illeti, nem kis kihívás vár rá: hogy végre kinyissa a délvidéki magyarok szemét. Hogy soha többé ne kövessenek el ilyen súlyos hibát, mint a mögöttünk levő anyaországi választások során.

K. P.