Újabb elmélet a Hold keletkezésével kapcsolatban

Az eddiginél is valószínűbbnek látszik, hogy a Hold a Föld testéből szakadt ki, miután egy Marshoz hasonló méretű test csapódott bolygónkba – nem sokkal a Naprendszer keletkezése után.

Fontos új eredmény született a Hold keletkezésének időpontjára és körülményeire vonatkozóan. Seth Jacobson és Alessandro Morbidelli, a nizzai Obszervatórium csillagászai vezetésével egy kutatócsoport számítógépes modellt készített a Hold keletkezésének vizsgálatára. Modelljük szerint a Hold 95 millió évvel a Naprendszer keletkezése után jöhetett létre, egy, a Földet érő, hatalmas erejű becsapódás nyomán kidobódott törmelékből. Számításaik szerint ez a forgatókönyv összhangban van az égitestek megfigyelt kémiai összetételével és szerkezetével.

A Naprendszer jelenlegi ismereteink szerint – amit elsősorban az Apollo-expedíciók által a Földre hozott holdkőzetek elemzésének, radioaktív kormeghatározásának köszönhetünk – 4,56 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Ehhez képest 95 millió évvel később keletkezett a Hold, de ennek az adatnak a bizonytalansága 32 millió év, vagyis 30%, ami meglehetősen hozzávetőleges becslésnek tekinthető. (A két adat különbségeként adódik a Hold keletkezésére a 4,47 milliárd évvel ezelőtti időpont.) A lényeg az, hogy a Hold a Naprendszer keletkezésének folyamatában jött ugyan létre, de nem azonnal, hanem némi késéssel. Ez a késés a Naprendszer történetének csupán mintegy 2%-át teszi ki, és mivel maga a „kialakulás” is hosszabb folyamat volt, joggal tekintjük a Hold létrejöttét e folyamat részének.

Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy számítógépes szimulációról van szó. Márpedig számítógépes szimulációval nem lehet semmit sem felfedezni, csak a meglévő hipotéziseket ellenőrizni. Hatékonyan ki lehet próbálni, hogy az egyes elméleti konstrukciók különböző kezdeti feltételek mellett milyen eredményt adnak, azután ezeket az eredményeket össze lehet vetni a megfigyelésekkel – például az égitestek mai szerkezetére és kémiai összetételére vonatkozókkal – és ennek alapján egyes hipotéziseket el lehet vetni, másokat valószínűbbnek tekinthetünk. Ez történt most is, a modellszámítások eredményeként annyit mondhatunk, hogy a becsapódásos keletkezési hipotézis lépéselőnyre tett szert riválisaival szemben.

(origo.hu nyomán)