Anyaországi szemmel a határon túliak szavazásáról – „Kell-e haragudnunk?”

Elég furcsának tűnik az a hozzáállás, miszerint ha valaki az én pártomra szavaz, akkor jó magyar, ha meg nem, akkor kár volt neki szavazati jogot adni. Ha a külhoni magyarok 95 százaléka Gyurcsány Ferenc listájára szavazna, akkor is teljes jogában állna ezt tenni.

Minden választásnak elmaradhatatlan része a bűnbakkeresés, amikor a vesztes oldal – saját felelősségét csökkentendő – egy bizonyos társadalmi csoportban próbálja megtalálni bukásának okát, vagy legalábbis levezetni a kudarcból adódó tehetetlen dühét.

A vasárnapi voks után a szokásos „bunkó vidéki paraszt” vs. „rohadt kommunista pesti” szembenállás egy újabb üde színfolttal gazdagodott: az „Orbán-seggnyaló határon túlival”. Aki ugye egyébként sem itt él, nem is fizet adót, minek pofázik bele, hogy én mekkora szarban legyek négy évig? Míg a vidékizés főleg szocialista körökben dívik, a külhoniak pengeélre állítása egyes jobbikos fórumokon üti fel egyre gyakrabban a fejét. A Facebookon életre-halálra menő harcot vívnak egymással oylan emberek, akiket „civilben” csak egy mesterséges határ és egy szavazat választ el egymástól. A jelenség megértéséhez (és kezeléséhez) pár dolgot szükséges tisztáznunk.

1) Hosszú oldalakat venne igénybe, ha rendesen ki akarnánk fejteni, miért van joga szavazni azoknak, akik életvitelszerűen nem itt élnek. Három egyszerű válasszal tudunk szolgálni: a) a magyar kormány számos törvénye, intézkedése közvetlen vagy közvetett módon érinti őket (értsd: ha nincs támogatás Budapestről, bezár a magyar iskola, kultúrház, stb.), b) ha a magyar külügy gyáva vagy közömbös, fokozódik a szomszédos államok asszimilációs politikája, c) ha 50 év múlva nem csak skanzenekben szeretnénk magyar szót hallani a Kárpát-medence peremén, kívánatos újravarrni az elszakított szálakat, melynek része a teljes jogú állampolgárság.

2) Elég furcsának tűnik az a hozzáállás, miszerint ha valaki az én pártomra szavaz, akkor jó magyar, ha meg nem, akkor kár volt neki szavazati jogot adni. Ha a külhoni magyarok 95 százaléka Gyurcsány Ferenc listájára szavazna, akkor is teljes jogában állna ezt tenni, mint ahogy az adót nem fizető agymosott határon inneni nyugdíjasoknak is.

3) A határon túliak túlnyomó része most Orbán Viktornak hálás az állampolgárságért. Az, hogy a Jobbiknak ebben nem kis szerepe volt, a nyárádszentlászlói Ilonka nénihez már nem jutott el. Sőt, úgy általában a Jobbikról kevés hír jut el a szomszédos országokba, az emberek többsége a helyi szélsőjobboldali pártokkal (SNS, Szvoboda, Noua Dreapta, stb.) azonosítja őket. Ha a nemzeti radikális párt változtatni akar ezen, ahhoz rengeteg munkára, helyi beágyazottságra és nem utolsó során médiafelületre lesz szüksége. A mostani 2,5 százalékos eredmény nyilván nem tükrözi Vona Gáborék potenciális külhoni szavazótáborát, szóval merítés van bőven.

4) Főleg fideszes kötődésű külhoni ismerőseim körében tapasztalok egy jó adag demagógiával nyakon öntött sunyi kézdörzsölést, ők most fennhangon hirdetik: lám, a Jobbik megmutatta valódi arcát, csak a szavazatunk kellett nekik, most meg ukránoznak, románoznak! Ezzel szemben az igazság az, hogy Magyarországon minden pártban van egy jelentős réteg, amely ellenzi a szavazati joggal járó kettős állampolgárságot. A Fideszben és a Jobbikban is, a baloldalról nem is beszélve. Ha a szavazatok 95 százalékát Vona zsebelte volna be, most valószínűleg hasonló értetlenkedés és hőbörgés menne a másik oldalon.

5) A jobbikosok többsége csalódott a külhoni magyarságban. Dühösek és elkeseredettek, mert azt látják, hogy az egyetlen magyarországi párt, amely szerintük a kezdetek óta tettekben is kiállt „elszakított nemzettestvéreiért”, csúnyán leszerepelt, míg a nemzetpolitikában rendre megalkuvó Fidesz tarolt. Ez különösen annak fényében lehet nekik fájó, hogy az idei választáson egyedül a Jobbik állt elő nemzetpolitikai programmal (sőt, akármilyen programmal), és folytatott helyben kampánytevékenységet.

Nemzeti körökben makacsul tartja magát egyfajta hamis kép az „igazmagyar határontúliakról”, az öntudatos, megtéveszthetetlen székelyről, aki átlát a szitán, akit nem lehet csak úgy megvezetni. Nos, ezt a képet ideje lefelejteni. A helyzet úgy áll, hogy az állampolgársággal Orbán Viktor – csúnya kifejezéssel élve – kilóra megvette a határon túli magyarokat. Lehet ezen hüledezni, keseregni, átkokat szórni, de ha a Jobbik ezen változtatni akar, akkor vonzóbb alternatívát kell nyújtania. Most van rá újabb négy év.

Havas Jon – Jobbegyenes blog