Érdekes jelenség: egyre többet csipegetnek az MRM programjából; nem lenne egyszerűbb ellopni az egészet?
Amikor a VMSZ, mint a délvidéki magyar területi autonómia legnagyobb ellenzője, kerékkötője háromnapos tanácskozást szervez az autonómiáról, egyebek között a területiről, ott valami bűzlik. (Még akkor is, ha a tanácskozás teljesen zavaros és értelmetlen – hozadék, célkitűzés, vízió, feladatok, konkrét lépések meghatározása nélkül.)
Amikor a globális világ legnagyobb rajongója, a toleranciabajnok Egeresi Sándor száját elhagyják a Baszkföld és a Dél-Tirol szavak, ott valami nagyon nem stimmel. (Még akkor sem, ha kihangsúlyozza, hogy a pragmatikus VMSZ valójában nem akar sem baszkföldi, sem dél-tiroli típusú autonómiát az itteni magyaroknak.)
A lényeg, hogy a konferenciát megtartották, Egeresi pedig a szájára vette (a sokak szerint) hős baszkokat – és minderről médiahírek jelentek meg.
De vajon mire volt jó ez az egész komédia? Lássuk.
A Magyar Remény Mozgalom (MRM) kristálytiszta autonómia-koncepcióval rendelkezik, nagyjából ugyanazt követeli a délvidéki magyarság számára, mint ami megilleti a koszovói szerbeket. Az ezért vívott küzdelmet az MRM nyíltan, minden velejáró kockázattal együtt felvállalta.
Eközben a csaknem húsz éve működő VMSZ pártprogramjában kiemelt helyen szerepel a magyar területi autonómia, de nemcsak, hogy a kisujját sem mozdította annak megvalósítása érdekében, hanem többször szinte károsnak minősítette.
Miután az MRM többször rámutatott arra a cáfolhatatlan tényre, miszerint a VMSZ szembe megy a saját programjával, a VMSZ-es propagandisták egy tartalom és értelem nélküli rendezvény és egy semmitmondó nyilatkozat „bedobásával” és reklámozásával megpróbálják kissé elmaszatolni az igazságot, relativizálni pártjuk egyik legnagyobb bűnét.
Hogy ezt miért pont most teszik? Mert közelednek az MNT-választások, s ami ennél is fontosabb: nem kizárt az előrehozott tartományi választások kiírása is. Sőt.
Márpedig a VMSZ-nek a délvidéki magyarságot érintő kérdések csak a választások előtt jutnak eszébe.
Lépjünk tovább.
Az MRM céljai között szerepel a községi, illetve városi szinteken működő összes (zömében haszontalan, pártkádereket halmozó) közvállalat összevonása és helyettük egy nagyvállalat létrehozása, amely egy igazgatóval és egy felügyelő bizottsággal működne. Egyértelmű, hogy ez a megoldás rövid időn belül többmilliárdos megtakarítást tenne lehetővé. Az agyonduzzasztott és felhizlalt adminisztráció drasztikusan csökkenne, a pénz útja átlátható, követhető, ellenőrizhető lenne, a korrupció megrekedne, a szolgáltatások hatékonysága és minősége javulna, az árak pedig csökkenhetnének.
A többi párt – beleértve a VMSZ-t – erről azonban hallani sem akart.
A szabadkai Városi Tanács most hirtelen határozatot hozott, miszerint javasolja a Városépítési Igazgatóság és a Városrendezési Intézet összevonását. Simán egybe lehetett volna olvasztani az összes többi közvállalatot is, de már ez lépés is kisebb csodának minősíthető.
Hol tartanánk ma, ha a hatalommal rendelkezők ellopták és véghezvitték volna az MRM egész programját, összes elképzelését.
K. P.
