Miért csókolózunk?
Puszit adunk, csókolózunk, puszilkodunk, smárolunk és csőrözünk, de álljunk is meg itt egy pillanatra a csókcsatában és tegyük fel a kérdést: eltekintve egy-egy fulladásos balesettől amikor emberélet forog kockán, mégis mi vesz minket arra rá, hogy egymás szájára tapadjunk?
Már a többezer éves Káma szútrában is egy teljes fejezetet szenteltek a csókolózás módszertanának, de Hérodtotosz is megemlíti a perzsákról 2500 évvel ezelőtt írt művében, hogy az egyenrangúakat csókkal üdvözölték, azoknak pedig, akik státuszban alattuk voltak, csak egy puszit nyomtak az orcájára.
Művéből azt is kiderül, hogy mivel a görögök fogyasztottak marhahúst, az egyiptomiak nem csókolták meg őket, mivel náluk a szarvasmarha szent állatnak számított.
A római birodalom idején mindenki csókolózott mindenkivel, az egyes emberek társadalmi státuszát pedig az jelölte, hogy a császár mely testrészét érinthették ajkaikkal.
A kereszténységgel azonban a csókolózás kultúrája is éles fordulatot vett, a romantikus célból való nyilvános csókváltás teljesen eltűnt több száz évre.
De vajon mi olyan jó a csókolózásban, hogy sokszor fittyet hányunk a társadalmi konvencióknak, a nénik neheztelő pillantásának, vagy a higiéniának? És vajon tanult, vagy öröklött viselkedésforma a csőrözés?
Egyes elméletek szerint a csókolózás eredete azokra az ősi időkre nyúlik vissza, amikor a szülők a félig megrágott ételt a gyerekeik szájába köpték –ahogy azt ma is számos állatfaj teszi. Eszerint az elképzelés szerint a táplálék okozta öröm összekapcsolódik a csókolózás kellemes élményével. A másik ok, ami erősíti a tanult csókolózás elméletét, hogy számos kultúra van, ahol az emberek egyáltalán nem csókolóznak.
A csókolózás egyébként segít abban, hogy szó szerint kiszagoljuk a számunkra legmegfelelőbb partnert. A csókmentes kultúrákban ezt orrdörgöléssel, vagy a másik szagolgatásával helyettesítik. Amikor két ember arca olyan közel van egymáshoz, hogy megcsókolják egymást, akkor könnyedén megorronthatják a másik feromonjait, erre egyébként különösen a nők, tudat alatt, nagyon érzékenyek.
Érdekes megjegyezni, hogy számos kutatás foglalkozott a nemek eltérő csókolózási preferenciájával. Ezekből kiderül, hogy a férfiak jobban szeretik a szex előtti ’felvezető’ csókokat, míg a nők inkább utána vágynak egy megnyugtató, a két lelket egybeforrasztó csókra.
A csókolózás közben kibocsátott hormonok is megváltoznak a kapcsolat ideje során. Egy új partnerrel való fékevesztett smárolás során dopamin termelődik a szervezetben, a régebb óta meglevő, megbízható társ csókolása során viszont oxitocin.
Ami pedig a nyálcsere egészségügyi vonatkozását illeti, mindenki megnyugodhat, kutatások bizonyították ugyanis, hogy a gyakran csókolózó párok sokkal egészségesebbek, boldogabbak és elégedettebbek.
(marmalade.hu nyomán)
