Hórihorgas délvidéki csatár a magyar élcsapatnál – Interjú Takács Tamás labdarúgóval

Labdarúgói karrierje már nagyon fiatalon elindult a délvidéki Szabadkáról, és máris az elsőszámú magyar bajnokság egyik élcsapatához ért fel. Korábban a szerb első ligában is megfordult már. Fizikai adottságaival nem csak a szó átvitt értelmében magasodik a védők fölé. Takács Tamást, a Diósgyőri VTK frissen igazolt csatárát kérdeztük.

Hol kezdted a labdarúgást, és milyen idős korban?

Szinte már talpra állásomat követően, amikor megtanultam járni a foci felé fordultam. Kezdetek óta tart a „szerelem”, és ez változatlan a mai napig. Eleinte a hajdújárási Vinogradar (Szőlőskert) FK-ban, majd a Subotica (Szabadka) FK-ban, a Spartacus FK-ban, a Kozármisleny csapatánál, a fővárosi OFK Beograd (Belgrád), és legutóbb a Szigetszentmiklósban (SZTK-Erima) játszottam. Alig néhány hete pedig az NBI-es Diósgyőr (DVTK) csapatába igazoltam. Nagyon hosszú utat írtam le eddig. Sok kitartás és elszántság kellett minden egyes lépcsőfok megtételéhez. Az elszántságom ilyen tekintetben nem lankadt. Vannak még olyan célok, amiket még el szeretnék érni a jövőben.

Ki vagy kik voltak, akik segítették a kibontakozásodat és a fejlődésedet?

Nagyon sok nevet felsorolhatnék. A szüleim hatalmas szerepet töltöttek be a karrierem indulásában, hiszen maguk is sportimádóak, így ez szerencsére rám is átragadt. Mindenben segítettek, amiben csak kellett. Hálás vagyok minden egyes edzőmnek is, akiknek a keze alatt dolgozhattak, és támogatták a fejlődésemet. Nagyon sokban járult hozzá a játékomhoz Zoran Kuntić, aki bízott bennem. Rengeteg hasznos beszélgetésünk volt, lényeges tanácsokkal és információkkal látott el. Maravić Alfredonak is óriási szerepe volt a karrierem alakulásában, és ott segített, ahol csak tudott. Persze, mindez nem valósulhatott volna meg, ami eddig velem történt, ha nem teszek bele annyi időt és energiát a dolgokba.

Melyek voltak a legjelentősebb állomásaid a miskolci Diósgyőr előtt?

Mindegyik klub egy fontos állomás volt számomra. A Vinogradarban, a Suboticában és a Spartacusban elsajátítottam az alapokat és a legnélkülözhetetlenebb tudnivalókat. A Kozármislenynél, mint az első felnőtt korosztályos csapatomnál is rengeteget tanultam. Az OFK Beogradnál eltöltött két-három év alatt hasznos volt, hiszen ez a klub régóta híres az utánpótlás neveléséről. A taktikai információk mellett begyakorolhattam a helyezkedéseket is, és belekóstolhattam a szerbiai első osztályba is. Aztán újra Magyarországra kerültem, és Szigetszentmiklóson folyamatos játéklehetőséget kaptam, így ez egy szép időszak volt az életemben. Diósgyőr egy valódi újdonság, és a korábban elsajátítottakat itt szeretném most kamatoztatni, hogy a csapat javára legyek. Nyilvánvalóan, itt is sokat fogok tudni fejlődni.

Mik a saját magaddal szembeni elvárásaid az elkövetkező időszakban?

Elsősorban szeretnék hasznos és eredményes tagja lenni a DVTK családjának. Az álmaim körvonalazódtak, és ha eléggé hisz az ember bennük, meg is valósulnak.

Hogyan értékeled a klub eddig Európa Liga-selejtezőben nyújtott teljesítményét?

Nagyon büszke vagyok a csapat eddigi teljesítményére, hiszen a harmadik selejtezőkörben már csak a Diósgyőr képviseli az EL-ben Magyarországot. Az első körben a máltai ellenfél ellen simán továbbjutottunk, ám a másodikban már a bolgár Litex ellen át kellett rágnunk magunkat, de sikerült. A harmadik fordulóban az orosz sztárcsapat, a Krasznodar már nagyon nagy falat. Nehéz dolgunk van, ez az első meccsen is kiderült. Azért, ha adódik még egy hajszálnyi lehetőség, amiben reménykedhetünk, igyekszünk azt kihasználni.

Milyen szálak kötnek a szülőföldedhez, illetve Szabadkához? Milyen gyakran jársz itthon?

Büszke vagyok arra, ahonnan jöttem. Sajnos, mostanság keveset járok haza, mert Miskolc meglehetősen távol van Szabadkától. Jelenleg itt vannak a bevégezendő céljaim, így Miskolc lett a második otthonom, és itt is töltöm a mindennapjaimat. Általában csütörtökön és vasárnap is mérkőzéseket játszunk, így nehéz hazajutnom a Vajdaságba.

Ha a jövőben lehetőséged kínálkozna, melyik ország válogatottjában játszanál: Szerbia vagy Magyarország? És miért?

Jelenleg Magyarországon élek és szereplek, sorban a második magyar klubnál. Nem játszottam még el ezzel a gondolattal, de bízom benne, hogy egyik vagy másik lehetőség felmerül a jövőben, és akkor dönteni fogok.

Mit üzensz a pályakezdő, ifjú délvidéki labdarúgóknak? Mit ajánlasz, amivel szerinted sikeresebben elérhetik kitűzött céljaikat?

Semmiképpen se adják fel a fiatal focisták az álmaikat, mert bármilyen környezetből és bármilyen háttérrel is indulnak, ha makacsul küzdenek és kitartanak, akkor elérhetik azokat. Nem minden a tehetség, rengeteg más tényező is szerepet játszik, köztük a sokat emlegetett kitartás és a lelkes munka.

Köszönjük a válaszaidat! A szerkesztőség és a DélHír Portál olvasótábora nevében is sok sikert és gólt kívánunk számodra a magyar NBI-ben és akár a nemzetközi porondon is.

T. T.