A VMDP közleménye a temerini hatalomváltás kapcsán

A szocialistáknak (SSP) valamint a Demokrata Párt (DS) szakadárjainak átállásával a temerini községi önkormányzatban új hatalmi többség jött létre, amely október 10-én leváltotta az eddigi vezetőséget.

Véget ért  egy  hatéves  korszak, amelyben  a  VMDP-nek  komoly  befolyása  volt  a község  irányításában.

Meggyőződésünk,  hogy  nem kell  szégyenkeznünk  az  eredmények  miatt.  Természetesen ezek koalíciós  partnereinkhez  is  kötődnek. Büszkén  vállalhatjuk  a  több  évtizeden keresztül füstölgő  és  bűzlő  temerini  szeméttelep  rendbetételét, ilyen korszerű létesítménnyel   kevés  szerbiai  község  rendelkezik.  6000 szemétkannát is szétosztottunk,  és a szeméttelep tőszomszédságában két hatalmas szennyvíz-tároló is létesült, ezáltal úgy-ahogy tehermentesítjük az időközben elkészült, ideiglenes tisztítóberendezést. Annak kapacitása korlátozott, de Temerin központját így is  rá lehetett kapcsolni. Sokat tettünk a vízellátás javítása céljából, új kutat fúrtunk a vásártéren, befejeztük a szőregit és egy magánvállalattal együtt működve sikerült a telep számára is megfelelő mennyiségű vizet biztosítani. A most leváltott önkormányzat hatéves tevékenysége alatt épültek ki az első aszfaltos dűlőutak, a Brésztó-út, a Kátyi út, és egy rövid útszakasz Szőregen.

Új aszfaltréteg került a Kossuth Lajos, a Népfront, a Proletár, a Petőfi Sándor,  Veres Péter és az Almás utca bizonyos szakaszaira, és még jó néhány utcában a község többi helyi közös-ségében. Bizonnyára sokan már el is felejtették hogyan nézett ki a piacköz az illegális létesít-mények eltávolítása előtt.

Azok akik azt állítják, hogy nem segitettünk a gazdaságnak figyelmen kívül hagyják, hogy bábáskodtunk a szőregi  gumigyár, a Tim Coop transzformátorgyár,  a DDT Ribarstvo járeki üzemei, a Nobili bútorgyár és  a Valdi üzletközpont  megnyitása  körül,  s hogy  jelenleg is harmincöt közmunkást foglalkoztatunk.     

A csapadékos 2010-es nyár után szivattyúk beépítésével  megakadályoztuk, hogy hasonló időjárási  körülmények esetén ússzon a 22-es lakótelep illetve a téglagyár környéke.   Hasonló beavatkozásaink voltak  több  járeki  helyszínen is. Mandátumunk alatt kikotorták a  Grisza barát, a Jegricska egy részét s több vízlevezető csatornát a határban.  Rendet tettünk  az állami földek bérbeadásának területén, földet   csak temerini gazda vagy vállalat bérelhet, igaz,  drágán, de a 670 eurós átlagárat maguk a bérlők verték föl.  Sikerült  visszaállítani a mezőőri  szolgálatot, amit egyébként is mi találtunk ki még akkor, amikor első ízben vehettünk részt az önkormányzat irányításában. Erdősítettünk  az  újvidéki és a becsei út mentén, és a fák  java része csodák csodájára, meg is maradt.   Elkészült  a község fejlesztési stratégiája, megalakult a fejlesztési ügynökség, legnagyobb projektuma a Metal Cluster csaknem egymillió euró értékű volt, és Brüsszelben is díjazták.

Befejeztük  a szlovák kormány támogatásából  megkezdett szociális  lakásokat, azzal hogy azokba immár nemcsak menekültek, hanem  helybeli szegény sorsúak is beköltözhettek.    Az egyik ilyen Esvit  épületben  napközit  nyitottunk a  sérült  gyermekeknek és fiataloknak.  50.000 dináros támogatást adtunk  a  harmadik gyereket vállaló családoknak.

Az oktatás területén új tentermet kapott a középiskola, és felújítottuk a pincéjét, ablakokat cseréltünk a Kókai Imre és a Danilo Zelenović iskolákban, szigeteltük  a Slavko Rodić iskolát, és kijavítottuk az elfuserált Staro Đurdevói iskolaépületet, azzal hogy óvodát is nyitottunk mellette. Bevezettük az egyetemista ösztöndíjakat és a közép-iskolás tanulók útiköltség- téritését, legújabban pedig a helyi középiskolában termelőszakmát tanulók  támogatását is.    

Megújultak és bővültek a sportlétesítmények: műfüves pálya épült a kastélykertben, vadonatúj sportpályák a 22-es lakótömbben, a város központjában és Szőregen, biztosítottuk a pénzt egy műfüves pályára Járekon is, felújítottuk a gyakorló pályákat a parkban és az Illancson, és 8 új gyerekjátszóteret szereltünk fel. Emellett a TSK stadionjának  tetőszerkezete  is községi  adományból újult fel.    

A Művelődési és Tájékoztatási Központ  környéke teljesen megújult, falai között  évente legalább 100 rendezvényre került sor: végre a magyarok is színvonalas módon megélhették kulturális identitásukat, s közben a szerb rendezvények

színvonala is emelkedett.

Ugyancsak szinte észrevétlenül, hol külföldi, hol pedig önkormányzati pénzekből restauráltuka tájházat,  és udvarában felépült a TAKT alkotóháza és galériája. Közben a Baranyi házaspár hagyatéka állandó helyet kapott, és mellette ifjúsági iroda nyílt. Emellett sikerült  felújitani a járeki Brvnarát  is.  Villanyrendőr épült  a Zmaj Jovan utca sarkán és Szőregen, ahova már helyi autóbusszal is el lehet jutni.  Felújítottuk az egészségház régi épületét, bővült és megújult a hővezeték, térfigyelő rendszert építettünk a magyar kormány támogatásával, talajsimítóval  rendezzük a dűlőutakat…

…És ezen beruházások mindegyike milliós, olykor tízmilliós nagyságrendű!  

A leváltás pillanatában mintegy 10 leszerződött projektumunk volt a tartományi kormánnyal, összesen több mint  40 millió dinár értékben,  és csak remélni tudjuk, hogy a bennünket leváltó utódok képesek lesznek ezeket befejezni.

Akkor hát miért kellett megbukni a koalíciónak?

Azért, mert a nagy többség nem tudta tovább elviselni, hogy egy intézmény, pontosabban egy ember, a városépítészeti szakigazgatóság igazgatója, a szocialisták tényleges vezetője mindent saját kénye-kedve szerint akart megtenni. Például  ötmillió dinárért akart hat játszóteret készíteni, amikor nem egész kettőből nekünk 8-at sikerült. Önkényesen,  testre szabva próbálta megszabni a kommunális illetékek nagyságát, öt éve késlekedik a városrendezési főterv kidolgozásával, akadályozza a telepi iskola bővítését, hallani se akar a fürdőmedence bővítéséről…

Amikor mindezen megpróbáltunk változtatni, a szocialisták befolyásuk és anyagi érdekeik védelmében azonnal a haladók ölelő karjaiba rohantak, hisz abban bíznak, hogy az új összetételű községi vezetésben elérhetik, amit mi megakadályoztunk: hogy a farok csóválja a kutyát. Erre a Szerb Haladó Párt kádereinek tapasztalatlansága alapján ítélve jelenleg meg van minden esélyük.    

Végezetül vessünk egy pillantást a változások helyi szintű nemzetpolitikai vonatkozásaira is. Az, hogy a lélekszámban egyre fogyatkozó temerini magyarság eddig számbeli arányánál jóval erőteljesebben tudott részt venni a helyi hatalomban, nem választható el attól a ténytől, hogy a VMDP és a VMSZ — az autonómiáról alkotott elképzeléseink különbözősége ellenére — Temerinben felismerte a vitatkozva való együtt haladás fontosságát. Az elmúlt hat évben akkor és ott tudtunk eredményesek lenni, amikor és ahol megtaláltuk a közös politikai fellépés lehetőségét. Véleményünk szerint ez kell hogy legyen a jövő útja is, s nem szabad megengednünk, hogy a most ellenzékbe szorult két magyar pártot felszalámizzák azok, akik sohasem voltak a magyarok barátai. Továbbra is össze kell hangolni a lépéseket!

Temerin, 2014. október 12.    

Csorba Béla, a VMDP elnöke,

Gusztony András, a VMDP körzeti szervezetének elnöke, volt polgármester