Szerbiai közmunkaprogram – 1.0-ás verzió

Az eddigieknél jóval szigorúbb jogosultági elbírálásra számíthatnak Szerbiában a szociális segélyből élők, miután a belgrádi kormány úgy döntött, hogy közhasznú munkát kell végezniük a szociális segélyben részesülők közül a munkaképeseknek, illetve továbbképzéseken kell részt venniük.

Mostantól elvárás, hogy ezek az emberek képzésben, átképzésben vegyenek részt. Tény, hogy a szociális juttatásból élők egy nagy hányada továbbra is hüvelykujját a pecsétpárnára nyomva ír alá, és nagyjából a 85-90 százalékuk általános iskolai tanulmányait sem fejezte be, így kötelező képzés nélkül teljesen alkalmatlanok a feladatok többségére.

Az október 15-én jóváhagyott rendelet szerint a szociálisvédelmi központok a helyi önkormányzatokkal közösen mérlegelik majd, melyek lennének azok a munkák, amelyeket a szociális segélyben részesülő munkaképes állampolgároknak el kellene végezniük. Azt még senki sem tudja, hogy a kilátásba helyezett közmunka mit jelent. A minisztériumban most készülnek a különféle szabályzatok, utasítások, amelyek révén pontosítják egyebek között azt, hogy milyen munka végezhető így, és naponta, hetente, esetleg havonta hány óra lesz a kötelező munkaidő. Aki visszautasítja a megbízást, amelyet a szociális központtól kap, előbb figyelmeztetésben részesül, majd a következő alkalommal már a segély megvonása következik. 

Szerbiában jelenleg negyedmilliónál is több, 267 ezer állampolgár részesül valamilyen szociális segélyben, ami az államnak havi 1,1 milliárd dinárjába kerül. Pénzbeli támogatást 106 ezer család kap, ami azt jelenti, hogy egyes családokban többen is kapnak szociális juttatást. Az illetékes minisztérium szerint a segély összege nem csökken, de igazolni kell és kiérdemelni, főként azok esetében, akik munkaképesek. 

Aleksandar Vulin munkaügyi és szociálpolitikai miniszter elmondta, a mintegy 267 ezer, szociális segélyben részesülő ember közül 147 ezer munkaképes. Vulin aláhúzta „azt is tudni kell, hogy ennek a 147 ezer embernek igen nagy hányada rendkívül alacsony képzettségű, és általában mindenféle képzést visszautasít”. A miniszter kifejtette, hogy „a világon mindenütt megdolgoznak a szociális segélyért, és a világon mindenütt az állam megpróbálja aktívvá tenni a segélyre jogosultakat. Nem az a cél, hogy valaki kapjon valami kis pénzt, hanem elérni azt, hogy a segélyre jogosult megdolgozzon ezért a pénzért, ne legyen izolálva, és idővel tartós munkát szerezzen”.

Szociológusok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, nem valószínű, hogy a mélyszegénységből kikerülnek a közmunka révén azok, akik életének alapvető jellemzője a létbizonytalanság. Mint mondják, a közfoglalkoztatás „kényelmes” a kormánynak, mert egyszerre fegyelmez, kis összegű „segélyt” ad, „kordában tartja az embereket”, ezért válhat a munkanélküliség megoldásának intézményesült módjává, de nem lehet hosszú életű és tartós megoldás, amennyiben nem próbálnak meg létrehozni „valóságos munkahelyeket” is.

MTI nyomán T. T.