Milyen módszerekkel kínoztak a CIA-táborokban? – Itt a lista
2006-ig több titkos börtönt is üzemeltettek, köztük biztosan volt ilyen börtön Lengyelországban és Romániában is. Még mindig 136 rabot tartanak fogva.
A CIA módszereit nem a spontán brutalitás szülte, hanem pszichológusok segítségével dolgozták ki azokat. Az alkalmazott technikák célja az volt, hogy a rabokat elbizonytalanítsák, megtörjék, és kihallgatóikra később, mint megmentőkre tekintsenek. A most nyilvánosságra hozott jelentés a következő technikákról számol be.
Vízbefojtás (Waterboarding): A foglyot egy deszkára kötötték, arcára rongyot helyeztek, amelyet vízzel locsoltak. A locsolást 40 másodpercenként megszakították, hogy a fogoly levegőhöz jusson. A vallomások fulladásközeli állapotról számoltak be. A szeptember 11-i merényletek egyik kitervelője, Kalid Sejket 183-szor vetették alá ennek a vallatásnak.
Koporsóba zárás: A foglyot olyan szűk dobozba zárták, hogy mozdulni se tudjon. A beszámolók szerint a rabok elvesztették időérzéküket, nem tudták, mennyi ideig voltak a dobozba zárva. Feltételezhető, hogy többször el is ájultak.
Kihűtés: A rabot hideg vízbe merítik a vallatás ideje alatt. Egyes esetekben a fogva tartottat meztelenre vetkőztették, fóliába csavarták, úgy merítették vízbe, hogy a hideg víz sokáig hűtse a testét. Gul Rahman 2002-ben a cellájában meghalt, amikor a hidegvizes fürdetés után félmeztelenül cellája padlójához láncolták éjszakára, miközben a hőmérséklet két fok körüli volt.
Kikötözés: A leggyakoribb módszer szerint a rabot fejjel lefelé lógatták fel, és néha napokig is így tartották őket. Volt, hogy a raboknak ebben a pozícióban kellett üríteniük. A vizeletet és fekáliát hosszú ideig nem tisztították le róluk. Egyes esetekben a rabot állva, a mennyezethez láncolt kézzel kötötték ki. A kikötözést egyeseken akár hónapokon át is alkalmazták.
Alvásmegvonás: Ez a módszer volt a kínzások leggyakrabban használt eleme. Az alvásmegvonással olyan pszichotikus állapotba akarták juttatni a rabokat, ahol már nem urai önmaguknak. A CIA engedélyt kapott arra, hogy akár 180 óráig, azaz másfél hétig alvás nélkül tartsák a vallatottakat. A gyakorlatban azonban 96 óra volt a leghosszabb alvásmegvonási idő. A rabokat ilyen esetekben kikötötték, és ha elaludtak, akkor vizet locsoltak rájuk, hogy felkeljenek. Az alvásmegvonást a következő pontban ismertetett zajhatásokkal is kombinálták.
Zaj: Visszatérő kínzási módszernek számított a szörnyű hanghatásokkal súlyosbított magánzárka. Volt, akit napokig fülsüketítő fehér zajjal kínoztak, és megbilincselték a kezeit, hogy ne tudják befogni a fülét. Másokat horrorfilmekből ismert kacagással vagy sírással, illetve túl hangos rap- és metálzenével kínoztak.
A kikötözés mellett az erős hanghatások egyik célja az volt, hogy a foglyok ne tudjanak aludni. Az egyik fogoly azt mondta, hogy amikor hanghatásokkal kínozták, az rosszabb volt, mint amikor a marokkói titkosrendőrség vallatta. Marokkóban borotvapengékkel vagdosták a bőrét.
Meztelenség: A CIA ezen technikája nem a konkrét információszerzést szolgálja, hanem hogy a foglyok elveszettnek érezzék magukat. Több rab is elmondta, hogy napokig, hetekig, vagy akár hónapokig meztelenül tartották őket, és ez alatt rendszeresen női vallatókhoz vitték kihallgatásra. Az együttműködő rabokat ruhájuk visszaadásával jutalmazták.
Táplálékmegvonás: A szabályok szerint a foglyokat tilos éheztetni, a fogság alatt testsúlyuk legfeljebb 10 százalékát veszthetik el. Egyes foglyoknál azonban a tápanyagot íztelen, mesterséges alapanyagokból álló, folyékony táplálék formájában adták. A CIA szerint az ingerek megvonása fokozza az alvásmegvonás hatásait.
Verés: A rabok elmondása szerint az ütlegelés leginkább elfogásukat követő időben volt jellemző. A kihallgatások során speciális falat is alkalmaztak, ami erős hangot adott, ha nekiverték a rabot. Így keltettek olyan érzést, mintha az ütés jóval erősebb lett volna, komoly sérüléseket okozva.
2006-ben bezárták a titkos börtönöket
2006 őszén elnöki utasításra bezárták az Amerikán kívüli titkos CIA börtönöket. Sok fogoly akkor már éveket töltött valamelyikben. Összesen mintegy 100 embert tarthattak fogva bennük. A rabok nagy részét Guantanamóra szállították.
Jogi védelem illetve bírósági tárgyalás az ottani foglyokat sem illette meg. Több amerikai ügynök arra panaszkodott, hogy nem tudnak mit kezdeni az évek óta raboskodó foglyokkal. „Ezek az emberek már teljesen kikészültek. Normális bíróság valószínűleg nem tudna rájuk bizonyítani semmit, főleg ennyi év után. Jobb lett volna kivégezni őket” – nyilatkozták.
Obama be akarta záratni a börtönt, de a kongresszus tiltakozása miatt ezt nem tudta elérni. Jelenleg 136 rabot tartanak fogva.
Nem vezetett sikerre, vagy mégis?
A bizottság demokrata többsége által kiadott jelentés 20 fontos megállapításra jutott, amiket négy csoportba soroltak:
– A CIA „kiterjesztett vallatási módszerei” nem voltak hatékonyak
– Pontatlan információkkal szolgáltak a vallatási programok működéséről és hatékonyságáról a kongresszus és a közvélemény felé
– A CIA nem megfelelően működtette a programot
– A kényszervallatás a CIA-vezetők és a minisztérium engedélye nélkül történt
– A vallatási program sokkal brutálisabb volt, mint ahogy azt a CIA a döntéshozók és az amerikai közvélemény felé bemutatta
– A foglyok állapota több esetben sokkal rosszabb volt, mint arról a CIA korábban beszámolt
A szenátus jelentése szerint minden ötödik embert téves személyazonosság vagy hibás hírszerzési adatok alapján tarthatott fogva a CIA. A dokumentum szerint felhívták a figyelmét azoknak a CIA-seknek, akik megkérdőjelezték a kényszervallatások jogszerűségét, hogy „nem hasznos az ilyen beszéd”, a véleményük pedig nem jutott el a Fehér Házig vagy a kongresszusig.
A jelentés szerint nem felel meg a valóságnak több olyan állítás, miszerint a vízbefojtást imitáló vallatásnak köszönhetően sikerült például meghiúsítani a brit Heathrow reptér elleni terrortámadást. Azt is megállapították, hogy a CIA vallatási programja lényegében már azelőtt véget ért, hogy Obama 2009 januárjában betiltotta. Az utolsó brutális kényszervallatást 2007. november 8-án hajthatták végre.
Több republikánus Bushhoz hasonlóan azt is vitatja, hogy egyáltalán kínzásnak lehet-e nevezni a vízbefojtást imitáló vallatást, de a vita alapvetően már évek óta nem arról szólt az Egyesült Államokban, hogy voltak-e kínvallatások, hanem hogy megérte-e ezeket alkalmazni. Hálid Sejk Mohamed fontos érv volt az elmúlt évtizedben mindkét oldalon.
A 2003-ban Pakisztánban elfogott al-Kaida-vezetőt 183 alkalommal kínozták a szimulált vízbefojtásos módszerrel, ezek során állítólag 31 terrortámadás tervéről beszélt. Az ő kényszervallatásával érveltek azok, akik megvédték a kínzásokat, és azok is, akik szerint nem sikerült életeket megmentő információkat megtudni az így vallatott raboktól. A CIA védelmezői szerint vallomásával tudtak leleplezni bombamerényleteket, a bírálók szerint viszont olyan sok mindent vállalt magára, és vallott be, hogy abból szinte lehetetlen volt kiszűrni, mennyi volt igaz.
A szintén Pakisztánban elfogott Abu Zubajdah pedig a kínzások hatására beismerte, hogy az al-Kaida kapcsolatban állt Szaddám Huszeinnel, és Irak radioaktív piszkos bombák gyártását tervezi, az iraki invázió azonban bebizonyította, hogy egyik sem volt igaz. Mások azt is felidézték, hogy az amerikai hadsereg 1970-71-ben már megpróbálkozott hadifoglyok kínvallatásával Vietnamban. Az úgynevezett Phoenix Programban megszerzett információk 97 százaléka érdektelennek bizonyult, állapították meg később a Pentagon hatástanulmányában.
Kivonatolták a 6000 oldalt
Az már korábban is kiderült, hogy a 2000-es évek elején több mint száz feltételezett terroristát tartottak fogva titkos amerikai létesítményekben a világ több pontján, hogy információkat szerezzenek tőlük a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után a terrorizmus ellen indított küzdelem jegyében. Barack Obama beszüntette a CIA vallatási programját, amikor 2009-ben hatalomra került, és azóta elismerte, hogy George W. Bush elnöksége alatt az al-Kaida-raboktól többször kínzással próbáltak információkat szerezni.
A vallatásnál olyan technikákat alkalmaztak, mint az alvásmegvonás, a foglyok szűk helyre zárása, megalázása, rendkívüli hideg, vagy a leginkább támadott módszer, a vízbefojtás imitálása (waterboarding). A CIA 2008-ban elismerte, hogy három al-Kaida-tagot is megkínoztak vízbefojtásos technikával 2002-ben és 2003-ban.
A szenátusi bizottság 2009-ben indított vizsgálatából készített 6300 oldalas jelentés nagy része továbbra is titkosítva marad, most egy 480 oldalas kivonatot hozott nyilvánosságra a bizottság demokrata többsége, amihez a republikánusok egy rövidebb saját véleményt adnak ki, és a CIA is közzétette a saját megállapításait.
A kivonatban olyan esettanulmányokat is felsorolnak, amik a nyilvánosságra hozók szerint bizonyítják, hogy a CIA többek között a Fehér Házat is félretájékoztatta a vallatások ügyében, és túllépett az igazságügyi minisztérium által biztosított kereteken. Az egyik legnagyobb vitás pontban, miszerint megérte-e alkalmazni ezeket a módszereket, úgy foglalnak állást, hogy egyik megvizsgált esetben sem szereztek kizárólag ezekkel olyan hatékony információkat, amikkel egyértelműen életeket mentettek volna meg.
Azok az országok, ahol titkos CIA-börtönök működtek, csak homályosan vannak megemlítve, hogy ne lehessenek konkrétan beazonosíthatóak. A bizottság ugyanígy azt ígéri, hogy a CIA érintett munkatársait sem lehet majd visszakövetni, mert csak fedőneveken említik meg őket, egyes helyeken pedig ki is takartak részeket a jelentésben.
CIA: Követtünk el hibákat
A CIA honlapján tette közzé John Brennan igazgató közleményét, ami szerint alkalmazottaik szerte a világon a nap huszonnégy órájában dolgoztak azon, hogy megakadályozzák a terrortámadásokat, és ezzel életeket mentettek meg.
„Néhány fogoly ellen kiterjesztett vallatási módszereket alkalmaztak, ezt akkoriban az igazságügyi minisztérium törvényesnek nyilvánította, és a Bush-adminisztráció is jóváhagyta ezeket. A módszereket 2007 decemberében használta utoljára a CIA, és Barack Obama hivatalba lépésével azonnal megszüntették” – írták. A közlemény szerint már 2013-ban elismerték, hogy követtek el hibákat, elsősorban a kezdeti időszakban, amikor még nem rendelkeztek megfelelő tapasztalattal egy ilyen széleskörű művelethez, amely világszerte vallatást és letartóztatásokat igényelt. Elismerték, hogy nem tudtak megfelelni az amerikai emberek és az önmaguk által elvártaknak, de tanultak a hibáikból.
Ugyanakkor megjegyzik, hogy a kibővített vallatási módszerek révén újabb támadásokat akadályoztak meg, terroristákat fogtak el, és megértették az al-Kaida működését, a hírszerzésük pedig a mai napig használja az akkor megszerzett információkat. Nem értenek egyet azzal sem, hogy félrevezették volna a közvéleményt és a kongresszust, valamint az ország vezetését. Elismerik a hibákat, de a szándékosságot nem. Szerintük a programban résztvevő CIA-alkalmazottakat nem kérdezték meg, így információkkal sem tudtak szolgálni a pontos részletekről az ügyet vizsgáló bizottságnak.
Filmajánló: Utolsó leheletig (egy kínvallatásról)
Index és Deres TV nyomán T. T.
