Délvidéki Panoráma – Vecseri Gyula jegyzete
Van egy torontáli kisváros, Törökbecse, ahol a nemzeti egyenjogúság példásan van megoldva, úgy hogy még Szabadka városa is tanulhatna tőlük. Ha Szabadkán átkelünk az úton, halljuk „Slobodan prelaz preko Strosmajerove ulice” és semmi több. Törökbecsén a „Slobodan prelaz preko Glavne ulice” figyelmeztetés után egy kellemes női hang mondja magyarul „Szabad az átkelés a Fő utcán”. Törökbecsén az utcák nevei és a cégtáblák feliratai magyarul is fel vannak tüntetve, míg Szabadkán sok utcanév nincs magyarra lefordítva. Így például a valamikori Magyar utca, ahol most is sok magyar él és amelynek most Praska ulica a neve, szintén nincs feltüntetve, hogy a Prágai utcában járunk. Szabadka, Kishegyes vasútállomása, Bácsfeketehegy buszállomása magyarul is ki van írva. Kárpátalján minden magyarlakta helység vasútállomásán magyarul is olvashatjuk, hogy hol járunk, míg a Délvidék, Erdély és főleg Felvidék ettől még elég távol áll.
A Délvidéken az útjelző táblákon sok helyen fel van tüntetve a helységek magyar elnevezése is. Egyes városaink, falvaink helyneveit a Délvidéken történelmi megnevezésükkel lehetne helyettesíteni, például Zombor helyett Czoborszentmihály, Bácstopolya helyett Bácstapolca, Palics-Pálegyháza, Versec-Érdsomlyó, Zenta-Szinta, Bajmok-Bajnok, Temerin-Tömöri, Szivác-Telekháza, Nagyfény- Napfény, Verbász-Orbász, Pacsér-Bácsér,Titel-Tétel, Kovin-Kevevára, Nagykikinda-Nagykökénd, de említhetnénk még a Fruska Gora hegyet, amely magyarul a Tarcalra, míg a Krivaja patak a Bácsér patak névre hallgat.
Szeretnünk kell a történelmi helyneveinket, hiszen örökségünk részét képzik. Magyarok adták ezeket a helyneveket és mi ma is magyarok vagyunk, magyarul írunk és beszélünk, úgy mint eleink. Ne legyünk „kismagyarok”, vállaljuk fel ezeket a helyneveket, éppen úgy mint történelmünket és ősi kultúránkat.
Vecseri Gyula
