Holtában is alázni – „Elhunytat átadó” konténer
És még mi panaszkodunk a temetkezési támogatás csökkentése miatt? Magyarországon a jövő januárban hatályba lépő temetkezésről szóló törvény módosítása értelmében az elhunytak hozzátartozói szociális temetést kérhetnek majd az önkormányzatoktól, anyagi helyzetüktől függetlenül.
Budapesten a kormányzat – két év halogatás után – végül a Kozma utcai Újköztemetőben, annak szó szerint is a hátsó felében biztosít parcellát az úgynevezett „szegénytemetések” számára – itt a hozzátartozók ingyen földelhetik el szeretteiket, ám a temetkezést saját maguknak kell kivitelezniük. Az ingyenes temetést választani kényszerülők számára nem biztosított a ravatalozó, a holttestet saját maguknak kell megfürdetni és felöltöztetni, még a sírhelyet is maguknak kell kiásni és visszahantolni.
Ha mindez nem lenne eléggé megalázó, a hozzátartozóknak ugyancsak maguknak kell a halottat a sírhoz szállítani. Az említett temetőben a hűtőház és a halottátadó helyiség csaknem két kilométernyi távolságra van a szociális parcellától, így ezt az utat kell megtenniük – a vonatkozó embertelen jogszabály értelmében – gyalogosan, koporsóval a vállukon.
Külső szolgáltató igénybevétele esetén ugyanis elveszítenék az ingyenes temetéshez való jogot, saját gépjármű használata pedig a közegészségügyi hatóság előírásai miatt tiltott. Törvény szerint a köztemető a holttest hűtését, tárolását, ingyenes sírhelyet és a koporsót, valamint a sírásáshoz és a temetéshez szükséges eszközöket (ásó, lapát, kötél, sírásópalló) köteles biztosítani.
Ha ravatalozó építését nem is, az üzemeltetők egy mobil „elhunytat átadó” konténer telepítését mindenképp tervezik a szociális parcella közelében – közölte a Budapesti Városüzemeltetési Központ Zrt. (BVK). A konténert azonban – vagyonvédelmi okokból – legkorábban év végén fogják kihelyezni; az ígéretek szerint így nem kell majd koporsóval együtt kilométereket gyalogolniuk a hozzátartozóknak.
A BVK Zrt. szerint a sírásásnál is lehet segítséget kérni, ám „a közreműködésnek” ingyenesnek kell lennie, ezt a közreműködőnek – aki csak magánszemély lehet – nyilatkozatban is vállalnia kell.
Bár egyesek fel vannak háborodva a változásokon, én mégis elgondolkodtam ezen. Szerettünk nem érdemel meg ennyit? Hát nem sokkal emberibb a végső búcsúzás ilyenmód? Nos, itt valóban “leróhatják” tiszteletüket a családtagok, barátok, rokonok és örökösök.
Régen, amikor bekövetkezett a tragédia, a család otthon búcsúzott el az elhunytól. Attól a perctől kezdve a temetés napjáig gyertyát égettek. Ezzel a halottnak világosságot biztosítottak, hogy oda találjon a mennyországba. A legközelebbi hozzátartozó a tükröt letakarta. E tragikus nap estjén kezdődött a virrasztás, ami abból állt, hogy a halottra emlékeztek, felelevenítették a régi történeteket, kiemelve ezzel pozitív tulajdonságait.
Valamikor régen a halál pillanatától a temetés napjáig tartott a virrasztás éjszakánként, de ma már a legtöbb családnál a mai életvitel már nem tudja ezt a szokást megtartani, de a halál estjén, és a temetést megelőző éjszaka még mindig összegyűlnek a családtagok, barátok, ismerősök. A virrasztás a halott lakásán történt. Zenét nem hallgatnak, tv-t nem néznek. Ha a férfiak ittak, az első kortyot mindig kiöntötték a pohárból, ezzel is megtisztelték a halott emlékét. A nők háttérbe húzódva ételt készítettek, főztek, a gyerekekre vigyáztak és kiszolgálták azokat, akik a virrasztáson megjelentek. A temetés napján összeszedték a halott kedvenc tárgyait. A legkedvesebb ruhájában temették el. Férfiak esetében a koporsóba tettek pénzt és pálinkát, mellé helyezték kedvenc kalapját, pipáját stb. A nőket kedvenc ruhájukba öltöztetve, kendőben, kedvenc ékszereivel felékesítve temették el. Összeszedve a gyertyacsonkokat, minden esetben elhelyezték a koporsóban a halott lába mellé. Valamikor ez így történt.
Mindeközben vizsgálatot rendeltek el az indiai hatóságok több mint száz, a Gangesz vizében talált holttest ügyében. Illetékesek szerint olyan szegény emberek lehettek, akiknek a családja nem tudta kifizetni a hamvasztás költségeit.
Uttar Prades észak-indiai szövetségi állam kormánya közölte, hogy kedd este óta harminc holttestet találtak a Gangesz folyóban, de szerdára a számuk elérte a 104-et.
A rendőrség részletes jelentést követelt a Perijár Ghat közelében talált holttestek ügyében, ahol rendszerint a folyó partján hamvasztják el a halottakat.
A szövetségi állam fővárosa, Lakhnau melletti Kánpur rendőrfelügyelője, Asutos Pandej szerint a halottak hozzátartozói nem tudták megfizetni a hindu hagyományok szerinti végtisztességet, így a folyóba dobták őket.
(nepszava.hu J.D. nyomán)
