Ó idők, ó erkölcsök – A törvény előtt mégsem vagyunk egyenlők?!

Koncepciósnak nevezte a büntetőeljárást Gaudi-Nagy Tamás, aki ellen – két társával együtt – Pásztor István délvidéki politikus tavalyi leköpése kapcsán indult büntetőper.

Megkezdődött a Pásztor István tavaly májusi inzultálása miatti büntetőper a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A vádlottak között van Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik volt országgyűlési képviselője, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője is, akit személyi szabadság megsértésére és csoportos garázdaságra való felbujtás miatt vontak eljárás alá.

A vádiratból kiderült: tavaly május 6-án Gaudi-Nagy tüntetést szervezett a Kossuth térre a magyar föld megvédéséért. A lincselésbe hajló hangulatú tüntetésen Gaudi-Nagy észlelte, hogy Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke halad el a közelben, mire a közölte a demonstrálókkal: ott jön a Délvidék árulója. Ezután felszólította Pásztort, menjen oda, és adjon számot a hazaárulásról. Szavai hatására a tömeg hazaárulózni kezdett, majd egy ismeretlen nő próbálta feltartóztatni a politikust. Ekkor Gaudi-Nagy hozzátette: nem tiltott tevékenység elmondani a véleményüket. Ezzel a vádirat szerint további résztvevőket – többek között Szekeres Mária elsőrendű és Lovászné Tóth Ilona harmadrendű vádlottat – bírt rá arra, hogy menjenek oda Pásztorhoz. Pásztort ekkorra már nyolc-tíz tüntető vette körbe, rángatták, csipkedték, „szemétnek”, „hazaárulónak” nevezték, majd az elsőrendű vádlott többször le is köpte.

Szekeres Mária közölte: „nem érzi valósnak a vádat”, tagadta, hogy köpött volna, és szerinte csak annyi történt, hogy kétszer beleüvöltött Pásztor fülébe. Az elsőrendű vádlott – aki hajléktalanszállón lakik, és korábban súlyos testi sértésért egyszer már próbára bocsátottak – beismerte, nem tudta, ki az a Pásztor István, ám elhitte a jobbikos képviselőnek, hogy a délvidéki politikus hazaáruló.

Gaudi-Nagy Tamás szerint klasszikus koncepciós vádiratot készített az ügyészség, mint 2006 őszén. Kiemelte: a tüntetés napján még védte őt a mentelmi jog, ezért az eljárást vele szemben meg kell szüntetni. Magáról az incidensről úgy vélte: a tüntetés helyszínén kívül történt „egy sajnálatos tettleges becsületsértés”, ám maga Pásztor sem élt magánindítvánnyal, és nonszensz, hogy emiatt közvádas eljárás indult. A jogvédő rámutatott: nem arra hívta fel a tüntetőket, hogy alázzák meg, köpjék le Pásztort, hanem arra, hogy mondják el neki a véleményüket, ami egy közszereplő esetén teljesen természetes kéne hogy legyen.

A büntetőper a harmadrendű vádlott meghallgatásával márciusban folytatódik.

Szekeres Mária – Leköpésért letartóztatás és fogság

Rács mögé került a Pásztor Istvánt leköpő nő, mert „az ügyészi fellebbezést a másodfokú bíróság megalapozottnak találta, és az eredeti indítványunknak megfelelően a szökés, az elrejtőzés, a bizonyítás meghiúsítása, valamint a bűnismétlés veszélye miatt elrendelte a gyanúsított előzetes letartóztatását” – mondta Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője. (Csak halkan kérdezem meg a kedves olvasót: hol vesznek előzetes letartóztatásba és tartanak börtönbe hónapikg egy személyt leköpésért? A demokráciát mellőző diktatúrákat most ne soroljuk fel.Vagy mégis?)

Dr. Vajk Kálmán,Szekeres Mária ügyvédje, egy korábbi megkereséskor a következőket mondta:

Bent járt Szekeres Máriánál, aki elmondta, hogy nagyon rosszul van, mert nagyon megverték. A cellába – ahol többen vannak összezárva – behoztak egy nagy darab nőt, aki belekötött, majd az ágyáról felkelve megtámadta, Szekeres Mária a földre került, ahol az e kigyúrt és közveszélyes nő agyba-főbe verte. Szekeres Mária jobb vállán és a jobb homloklebeny magasságában egy-egy hatalmas folt éktelenkedik az ütlegek miatt. A cellába érkező fegyőrök megérkeztek, de egy ideig nem avatkoztak közbe. Az ügyvéd ezt erősen kifogásolta, de a fegyőrök azzal védekeztek, hogy nekik meg kell figyelniük, mi történik. Dr. Vajk Kálmán ügyvéd szerint a fogva tartás indokolatlan döntés a bíró részéről, hiszen Szekeres Mária beismerő vallomást tett, a filmfelvételek is rendelkezésre állnak, amin látszik, mi történt, Pásztor István is tanúvallomást tett stb.

Szekeres Mária élettársa a tolókocsiban élő idős Fráter János, aki szintén hajléktalan. Fráter János magát elsírva mesélte, hogy Szekeres Mária ápolta, fürdette stb., és mivel bezárták, azóta ezzel a traumával kel és fekszik. Elmondta, hogy Szekeres Mária anyagi segítsége nélkül a hajléktalanszállót sem tudta fizetni, miáltal még onnan is utcára dobták.

Az ügy oldalhajtása és pikantériája az a szál, miszerint Szekeres Mária mindig azt állította, hogy ő Orbán Viktor rokona, akit Orbán Viktor szándékosan mindenéből kiforgatott. Ezt most azért is érdemes idézni, mert természetesen mindenki azt pedzegeti, hogy politikai megrendelésre és elvárásra még azt is kihozhatja az úgynevezett „fegyelmi vizsgálat”, hogy a fogdában Szekeres Mária támadt rá a hozzá képest legalább nagy szekrény bűnözőre és a fejével össze-vissza verte szegény nagy darab nő öklét, térdét, lábát…

Csak az emlékezet felfrissítéséért

1999. április 13-án történt egy baleset, amikor Pásztor István Csantavér felé haladva, nem az útviszonyoknak megfelelően és a megengedettnél gyorsabban hajtotta gépkocsiját. A Višnjevac előtti kanyarban, egy előtte haladó kombit előzve frontálisan összeütközött a vele szemben szabályosan közeledő személyautóval. A balesetben a helyszínen életét vesztette a gépkocsit vezető Krizsán Imre, a mellette ülő felesége súlyos sérüléseket szenvedett.

Ifjabb Krizsán Imre, az áldozat lánya  Ilona, valamint a balesetben részt vett Krizsán Ljubica, az áldozat házastársa, arról szóltak, hogy az egész bírósági eljárás indokolatlanul húzódott el, három évvel a baleset után került először tárgyalásra. Nem értik, hogy miért történhetett így, mint ahogy azt sem, miért minősítették át Ljubica súlyos sérüléseit könnyűvé. A család arról is beszélt nem egyszer, hogy a vizsgálat során nem derült fény minden részletre, nem tudják, például, hogy vettek-e vérmintát a balesetet okozó Pásztortól, hogy találtak-e alkoholt a vérében. Azt is nehezményezik, hogy a bírósági ítéletnél, enyhítő körülményként tüntették fel, hogy tekintélyes közéleti személyiségről van szó. (Tehát ha egy közéleti személy, részegen vagy drogos állapotban bűncselekményt követ el, akkor az nem olyan súlyos eset, mint ha ugyanazt a bűnt a szomszéd Lakatos Pedro követné el?) Viszont az meg egyenesen érdekes, hogy Pásztor István a következőt nyilatkozta a Kurír lap újságírójának: „a különbség az ő balesete és Vujičić valamint Novički gyermekének balesetei között az, hogy ő nem volt semmilyen pozícióban, nem volt közéleti személyiség és a balesetet nem hivatali autóval követte el.” (Na most akkor közéleti személy volt a gyilkosság,, bocsánat, baleset idején vagy sem?)

Tény: A baleset idején Pásztor szövetségi és tartományi képviselő volt (2000-ig), 2000-2004-között pedig alelnöke volt a tartományi Végrehajtó Tanácsnak és egyben a tartományi privatizációs miniszteri posztot is betöltötte.

Érdekes, hogy bár a baleset 1999 áprilisában történt, ellene csak 2001 júliusában emeltek vádat „a tömegközlekedésben elkövetett súlyos bűncselekmény” címén. A 2003-ban meghozott ítéletig évente csupán egy tárgyalást tartott a bíróság (!). Bár e történet ismert szinte minden kollégája és párttársa előtt a Vajdasági Végrehajtó Tanácsban, közölük senki sem kérte a lemondását és senki sem beszélt erről nyilvánosan!

Pásztort, a közlekedésbiztonság ellen elkövetett bűncselekmény vádjával, a bíróság első fokon, felfüggesztett tíz hónapos szabadságvesztésre, majd a fellebbezést követően, másodfokon egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte 2003-ban.

“A legjobban az fáj, hogy a tragikus balesetet követően nem tanúsított semmilyen megbánást, fel sem hívott bennünket, nem nyilvánított részvétet a családnak, csak a bírósági tárgyaláson találkoztunk először személyesen, ahol ártatlannak mondta magát” – mondták a balesetben szörnyethalt csantavéri Krizsán Imre fia és lánya.

Ó idők, ó erkölcsök!

Cicero

(mno.hu nyomán GyE)