Az évtized csalása? Vučić fantomcég kezére akarta játszani a szendrői acélgyárat?
Aleksandar Vučić szerb kormányfő egyik választás előtti és utáni nagy ígérete az ötezer dolgozót számláló szendrői acélgyár sorsának rendezésére irányult.
Az említett gyár magánosítása esetében, amely szinte biztosnak tűnt, Vučić verhette volna a mellét, hiszen az lett volna „az egyik bizonyíték, hogy a külföldi nagyberuházók tódulnak Szerbiába”.
Az egyetlen rezsimellenes szerb médium, a Teleprompter internetes újság szerint azonban a megszerzett információk arra engednek következtetni, hogy a kormányfő félrevezette, hülyítette a közvéleményt, amikor folyamatosan azt állította, az amerikai Esmark Inc. társasággal tárgyal az acélgyár privatizációjáról.
Úgy fest, Vučić voltaképpen a holland Esmark Europe B. V. fantomcéggel egyezkedett, amelynek tulajdonosa és igazgatója, James Paul Bouchard ugyan az amerikai Esmark alapítója (is) volt, de a két gazdasági szubjektumot (a néven kívül) az égvilágon semmi sem köti össze.
Bouchard alighanem visszaélt azzal a ténnyel, hogy részt vett az amerikai társaság létrehozásában, és angol hidegvérrel „elcsórta” a nevét, majd Hollandiában bejegyeztette az Esmark Europe B. V. fantomcéget (amely tehát véletlenül sem az amcsi társaság leányvallalata, kirendeltsége, fiókja… Magyarán: jogilag semmi közük egymáshoz). A Teleprompter ezt állítólag tárgyilag is tudja bizonyítani.
Az említett médium szerint Bouchard a gyakorlatilag nem létező holland céget pénzmosásra vagy egyéb gyanús ügyletekre használja fel. Ilyen lett volna a szendrői acélgyár „megvásárlása” is, illetve más magancégnek való átjátszása.
Csak találgatni lehet, vajon végül miért nem állapodtak meg Vučićtyal. Az egyik lehetséges válasz, hogy nem tudtak közös nevezőre jutni a provízió (jutalék) elosztása kapcsán…
A képen: James Paul Bouchard
Teleprompter nyomán K. P.
