Koszovó magyar szemmel

Európa legfiatalabb országa, a Koszovói Köztársaság tárt karokkal várja a látogatókat és a nemzetközi elismerést. Egyelőre úgy tűnik, egyikből sem jutott túl sok a Szerbiától 2008-ban függetlenedett albán többségű államnak.

Koszovó felé Nisig kis túlzással nyílegyenes autópálya vezet Szegedről. Csak a szerb fővárost, Belgrádot elkerülő úton lassul le a forgalom. Nis után véget nem érő kanyargós út vezet át dél-szerbiai lepukkant kisvárosokon. A legjobb egy helyi sofőrt követni. A hatalmas kátyúkat, sziklaomlásokat nem egyszerű kerülgetni. Az útnak ez a 90 kilométeres része fárasztóbb, mint a korábbi több száz kilométeres szakasz.

Larje larje hátán

Az átkelés a határon hétköznap délután meglepően gyorsan és zökkenőmentesen zajlott Merdare városában. A koszovói oldalon 30 euróért biztosítást kell kötni, mivel Koszovó még nem tagja a Nemzetközi Zöldkártya Egyezménynek.

Mitrovica egyik nevezetessége az Isa Bey mecset. 2014-ben a török kormány kétmillió eurós támogatásából épült. Fotó: Schmidt Andrea

Koszovóban a táj és a látkép is megváltozik. A Balkán legfiatalabb államában a mi szemünknek szokatlan építészeti stílusban épülnek a többemeletes családi házak. A legtöbb bevakolására nem maradt sem idő, sem pénz. A poros út mentén gyerekek és fiatalok sétálgatnak a lemenő nap fényében. Ami azonnal feltűnik: a rengeteg autómosó. Ez az első szó, amit megtanulok albánul: larje – mosó.

A határtól 40 kilométer Pristina. A város lakossága a 2011-es népszámlálás adatai szerint 198 ezer fő. A koszovói és albán nemzeti lobogó mellett sok helyen kitették az amerikai zászlót is. A koszovóiak a mai napig hálásak az USA-nak és Bill Clintonnak, hogy támogatta függetlenedési törekvéseiket. Clintonnak szobrot is állítottak a 2008 óta független ország fővárosában.

Pristinai utca naplementekor. Hiába a rengeteg kábel, mindennaposak a hosszabb-rövidebb áramszünetek. Fotó: Schmidt Andrea

Sok helyen megálltak a faliórák. A szállodai szobában, az étteremben, a benzinkúton – megállt az idő. Az étterem fiatal pincére nevetve azt mondta, nem szereti, ha az óra ketyegése az idő múlására emlékezteti, nem akar megöregedni. – De nézzék csak, ez majdnem pontos – mutatott mosolyogva egy másik órára a falon.

Egy országban, ahol a Teréz Anya Egyesület adatai szerint a lakosság 18 százaléka mélyszegénységben él, de a helyiek 28 százaléka is csupán alig másfél eurót tud áldozni naponta a túlélésre, valószínűleg nem az elemcsere a legnagyobb gond.

Nyakában albán zászló

Koszovóról – a hazánkba illegálisan érkező menekülteken kívül – még ma is a háború jut sokaknak eszébe. Fölöslegesen. A fiatal ország kávézói, éttermei tele vannak. A férfiak frissen borotváltak, ami nem csoda, mert minden utcában van legalább három borbély. Többek ezek, mint egyszerű fodrászatok, a kávézók mellett a közösségi élet színterei.

Fiatalok Mitrovicában. Jól beszélnek angolul. Fotó: Schmidt Andrea

Pristina főterén az albánok legnagyobb nemzeti hősének, Szkender bégnek a nyakába kötöttek egy albán zászlót. Nem lehetett egyszerű megmászni a hatalmas lovas szobrot. A szobor közelében a mai napig ott vannak az 1999-es koszovói albán–szerb konfliktusban eltűnt helyiek fotói. Ők már valószínűleg soha nem térnek haza, megsárgult fotóikat mégsem szedi le senki.

Koszovóban nincsenek vegetáriánusok. Ezt több kifőzdés is megerősítette. A hagyományos, faszénen sült húsok és tészták mellett egyre népszerűbb a nemzetközi konyha. Mint az egyik étteremtulajdonos fogalmazott, az utóbbi tizenöt évben gasztronómiai forradalom zajlik Koszovóban. A nemzetközi közösség jelenléte miatt a kebab, burek mellett helyet kapott az étlapokon a pizza, a spagetti vagy a bécsi szelet.

Luxusautók

A szegénység, amiről a menekültek panaszkodnak, nem szúrja ki azonnal az ember szemét. Az utcák szemetesek, de az emberek jól öltözöttek, a gépjárműpark pedig kifejezetten imponáló. Az persze más kérdés, honnan, hogyan és milyen pénzből érkeznek ezek a jobbára német luxusautók Koszovóba. Ott volt például az az Audi R8-as, amit az UCK-ról (Ushtria Clirimtare e Kosoves, a Koszovói Felszabadítási Hadseregről) elnevezett sugárút benzinkútjánál láttam. A használtan is 20 milliós sportkocsi biztos nem a saját lábán érkezett Koszovóba. Az alacsony karosszéria és a futómű nem élte volna túl az utat.

Ottjártunkkor éppen tönkrement az erőmű egyik blokkja. Az országban amúgy is mindennaposak az áramszünetek, de kilenc óra autózás után már csak nevetni tudtunk a kényszerű sötétségen. Minden ház tövében áll egy aggregátor, amely ilyenkor borzalmas zajjal és füsttel termeli az áramot.

Hajtűkanyar Mitrovicába

Felmérések szerint a lakosság 18 százaléka mélyszegénységben él. Fotó: Schmidt Andrea

Mitrovicába egy éles hajtűkanyar vezet be, amelynek egyik oldalán egy domb tetején áll a szerb ortodox temető. Az albánok a síremlékeket szétverték, meggyalázták, az épületet felgyújtották. A szerb temető a város déli, albánok által lakott részén fekszik, míg az érintetlen albán temető az Ibar folyótól északra, a szerb többségű részen található. A két városrészt elválasztó hídon a mai napig erős a rendőri jelenlét.

A 71 ezres város lakóinak nagy többsége (96,6 százalék) albán. Egyik nevezetessége az Isa Bey mecset, amit egy régi templom helyére építettek 2014-ben a török kormány kétmillió eurós támogatásából. A pénteki istentisztelet után az imám minket is beengedett a lenyűgöző épületbe.
Koszovó olyan ország, amely mindennél jobban vágyik a nemzetközi elismerésre, és amelynek lakói szokatlan vendégszeretettel várják a látogatókat. Egyelőre egyikből sem jutott túl sok neki.(Délmagyar)