A mostani állami „támogatások” nem csökkentik a munkanélküliséget: amint lejárnak, a munkáltató meneszti a melósokat!
Mármint azokat, akiknek a fizetését ideiglenesen lefedte a támogatás összege.
Amíg az egyszerre kegyetlen és dilettáns haladó-szocialista-VMSZ-es rezsim a markában izzadó médiáján keresztül azzal eteti a nyilvánosságot, hogy a „szubvenciók” révén jelentősen csökken az állástalanok száma, a szakszervezetek (és a józan ész) szerint ennek a módszernek csak átmeneti hatása van, mi több, inkább káros, mint hasznos effektusokat vált ki. Vagyis bumerángként csap vissza – de nem az állam, hanem az átlagpolgárok arcába.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat erre az évre vonatkozóan egyelőre tizenegy olyan pályázatot tett közzé, amelyek kvázi a magánszektor fejlesztését és a foglalkoztatás serkentését és fokozását szolgálják. Magyarán: a sikeresen pályázó munkáltatók pénzt kapnak a bérköltségek fedezésére. Csakhogy a rezsim anyagi injekciójának hatása nem tart örökké, sőt. Amint elfogy az odaítélt „csomag”, a magánvállalkozó azonnal felmondhat bármelyik alkalmazottjának. Ebben semmilyen intézmény és semmilyen jogszabály sem akadályozza.
Az állam nagylelkű „szubvenciói” által megnyílt munkahelyek tehát lényegében arra jók, hogy a pillanatnyi statisztika szebben fessen, a hatalmi garnitúra pedig az állástalanok megmentőjének szerepében tetszelegjen.
Az egészben az a legszomorúbb, hogy ennek a „támogatásnak a kifizetésére” is a költségvetésből, vagyis az adófizető polgárok terhére kerül sor.
A kis- és középvállalkozások megsegítése mindenképpen indokolt lenne, de az ideiglenes bérek lefedése semikképpen sem nevezhető normális stratégiának.
(Danas nyomán)
