Egy igazi hungarikum: Makói hagyma
Köztudott dolog, hogy a magyar konyha ételreceptjeinek 90%-a úgy kezdődik, hogy „Fogj két vöröshagymát” vagy „Nyomj össze 2 gerezd fokhagymát…”. Nem véletlenül.
A makói hagyma nem csak márkázott, védjeggyel ellátott magyar termék, a magyar konyha egyik alapvető hozzávalója, hanem rengeteg embernek a megélhetését is jelenti a termesztése. Bár egész Európában honos növény a hagyma, Makó és környéke a legoptimálisabb környezetet nyújtja ezeknek a hasznos növényeknek a fejlődéséhez.
A makói vöröshagyma kifejlődéséhez 15 óra/nap megvilágítás szükséges. A 20°C-os hőmérsékleten meginduló hagymafejképződés a nyárvégi meleg és csapadékhiányos időben lelassul, a lomb és a gyökérzet elszárad, a hagymatest külső levelei elvékonyodnak és kialakul a zárt, erős („páncélos”) bronzvörös Makói vöröshagyma szín. Ezt a speciális vöröshagyma-fajtát a világ nagy részén történő magot elvető eljárással szemben, itt a dughagymás eljárással termesztik, ami a környék szárazabb éghajlatának köszönhető.
A hagyományos makói vöröshagyma az itteni természeti adottságok közepette egy nyár alatt nem képes kellő nagyságúra növekedni, ezért a tenyészidőt egy évvel meg kell toldani. A hagymatermesztők csak a gondosan kiválogatott, sérülésmentes hagymát tartják meg, hogy a méltán híres makói hagyma megőrizhesse egyediségét, különlegességét a speciális termesztésének köszönhetően kiváló tulajdonságait.
Kezdetben Makón is magról termesztették, ám az évek során rájöttek, hogy a száraz éghajlat nem tesz jót a mag növekedésének. A hagymák kicsik lettek, a nagyobbakat elfogyasztották, de a kisebbeket visszadugták a földbe. A makói termesztési eljárás titka a nagyobb méretű dughagymák hőkezelése (szárítása). Ennek következtében a hagyma nem hoz virágszárat, tehát nagyobb fejképzésre képes. Ez az eljárás már a 18. században működhetett, hiszen már Kazinczy Ferenc is lejegyezte, hogy „szörnyű nagyságú” hagymákat látott hajóútja során.
Az első makói hagymaábrázolás 1895-ből maradt fent, amelyik sokáig etalon volt a termesztőknek. Ezek szerint hagymánk felül laposan kigömbölyödő, vállas, a helyi szóhasználat szerint leánycsöcsű; gyökérzete és héjazata finom, nyaka behúzódott, benőtt volt. Ennek továbbfejlesztett változatát nevezték el egy 1935-ben rendezett kiállításkor Erdei-féle vöröshagymának. A hagyma nemesítés eljárásának tökéletesítésében sok más munkatársa mellett Erdei Ferencnek volt nagy szerepe. Az ő segítségével jött létre a második világháború után a hagymaosztály, a Makói Hagymanemesítő Telep. Ő kezdeményezte 1949-ben Mezőhegyesen, az Állami Hagymanemesítő és Kertészeti Kísérleti Telep megalapítását.
Egyenes fejlődési folyamat eredménye az ősi kelet-európai hagymából kialakult régi makói, majd az Erdei-féle vöröshagyma.
A makói hagyma szárazanyag-tartalma a szokásosnál 4-5%-kal nagyobb (ezen belül nagy kéntartalommal, és erős, csípős ízzel jellemezhető). Az egyik legjobban tárolható típus (raktár, kamra), szinte minden érettségi fokán felhasználható (zöldhagyma, főzőhagyma, pörkölt alap). Ettől ilyen kiváló és egyedi.
napvilag.net és mako.hu nyomán F.L.
