Mímeljük a jogvédelmet? – Ombudsman-jelentés 2014
A hatalom ellenőrzése az én politikám.
Saša Janković, szerbiai polgári jogvédő
Muškinja Heinrich Anikó tartományi ombudsman április 2-án átadta a tavalyi éves munkabeszámolóját Pásztor Istvánnak, a Tartományi Képviselőház elnökének (a képen). A házelnök elmondása szerint „a jelentés hamarosan a parlament napirendjére kerül”.[1]
A 137 oldal terjedelmű (8 oldallal kevesebb, mint a 2013. évi), szerb nyelven és cirill írással készült éves jelentés[2] a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülésével is foglalkozik (74-81. o).
Egyébként a polgári jogvédő internetes honlapjának fejléce és az intézmény jele is csak cirill betűvel van kiírva. A honlapon egyetlen információ sem található a tartományban – papíron – egyenrangú hivatalos használatban lévő kisebbségi nyelveken (angol nyelven viszont igen).[3] Annak az intézmények a honlapján, amelynek – egyebek között – a kisebbségi nyelvek egyenrangú használatát kellene szorgalmazni.
Muškinja Heinrich Anikó és Pásztor István (Fotó: Ótos András)
A polgári jogvédő a jelentés kisebbségi jogok megvalósításával kapcsolatos részének bevezetőjében (74. o.) megállapítja, hogy „a 2014-es évben (a szerb–albán labdarúgó válogatott mérkőzése után) támadások történtek a tartományban élő albán (és a goranac) nemzeti kisebbséghez tartozók ellen” (a 74-75. o.), nem írja viszont, hol és hány ilyen eset volt, mi lett az elkövetőkkel, majd ezeket a támadásokat összefüggésbe hozza a szerb alkotmánybíróság döntésével, miszerint „megállapítást nyert, hogy a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény egyes rendelkezései nincsenek összhangban az alkotmánnyal”, és – teszi hozzá Muškinja – a nemzeti tanácsi választásokat tartottak.
A tejesen összefüggéstelen, értelmetlen és logikátlan bevezető mondat alapján – amelynek bizonyára helyzetértékelő szerepet szánt –, a jogvédő úgy értékeli, hogy „az említett etnikailag motivált incidensek és a nemzeti tanácsok csökkentett illetékessége miatt, a nemzeti kisebbségi jogok állapota a tartomány területén az előző évhez viszonyítva rosszabbodott”.[4]
A kisebbségi jogok megvalósításával kapcsolatos panaszok száma – írja a jogvédő a jelentésben – hasonló, mint az előző években”.
Az adatokból kitűnik, hogy a jogvédőhöz 2014-ben benyújtott 821 panasz közül 63, vagyis az összes panasz 5,84 százaléka vonatkozott a nemzeti kisebbségi jogsérelmekre. Ezek közül a legtöbb a nemzeti megkülönböztetés (47,62%), a hivatalos nyelv- és írás használat (23,81), az oktatás (12,70%), a tájékoztatás (6,35%), a kultúra (6,35%) és az arányos képviselet (3,17) területéről.[5]
A kisebbségi jogok sérelmével kapcsolatos panaszok azt a „benyomást keltik, hogy a nemzeti kisebbségek a háttérbe helyezik az őket a nemzeti hovatartozás alapján megillető jogokat és, a súlyos gazdasági helyzet miatt, az alapvető emberi jogok megvalósítására fókuszálnak”[6] – véli a jogvédő.
|
Ami a jelentésben nem olvasható:
A tartományi ombudsman szerint a lakosok elvesztették bizalmukat az állami szervekbe és valójában mindenbe. Kilátástalanság, letargikus hangulat uralkodik – nyilatkozta Muškinja Heinrich Anikó.
Kiemeli, igaz, hogy a polgárok kevesebb panaszt tesznek a jogvédőnél, de ez nem a jobb helyzetre utal, hanem azért történik, mert az emberek bizalmatlanok, egyre nagyobb szegénységben élnek.
Önkormányzati szinten nincs kielégítő jogi támogatás, a lakosoknak pedig nincs arra pénzük, hogy kiharcolják az igazukat, hogy az összes lépcsőfokot megmásszák, és eljussanak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságára. Sok községben nincs ingyenes vagy olcsó jogvédelem, pedig az megilletné a polgárokat – mondja a vajdasági ombudsman.
Pannon RTV nyomán T. T.
Közzétette: Terhes Tamás 2015. április 18. szombat, 18:21
|
A 2014. október 26-i nemzeti tanácsi választásokkal (75-76. o.), a polgári jogvédő megállapítja, hogy a szavazásokat „alacsony részvétel” jellemezte („a választói névjegyzéken szereplő 456.444 nemzeti kisebbségi polgár közül a szavazáson 171.799, illetve 37,63% vett részt), míg a 201. évi választásokon a részvétel 54% volt”.[7]
– Részletes elemzés nélkül nehéz azonosítani az ilyen kis részvétel okait, de ide ezek közé tartozik „nehéz gazdasági helyzet, a nemzeti kisebbségek érdektelensége a választások iránt, a nemzeti kisebbségek felvilágosításának hiánya a nemzeti tanácsok illetékességről, valamint a választásokat kísérő gyenge sajtókampány” – olvasható az ombudsman jelentésben.[8]
A nemzeti tanácsok négy évét felölelő kutatás alapján (77-78. o.) Muškinjaaz alábbi „konkrét ajánlásokat” fogalmazta meg:
1. Az illetékes minisztériumnak olyan intézkedéseket kell tenni és tevékenységet folytatni az önkormányzati egységek felé, amelyek az önkormányzatnak a nemzeti kisebbségek tanácsairól szóló törvényből eredő kötelezettségeinek felismeréséhez vezetnek.
2. Serkenteni kell nemzeti tanácsok egymás közi együttműködését, a tapasztalatcsere és az állami szervek előtti együttes fellépés érdekében.
3. A nemzeti tanácsoknak biztosítani kell a nemzeti kisebbségekhez tartozók folyamatos felkészítését a jogaikat illetően.
4. Olyan intézkedéseket kell tenni és tevékenységet folytatni, melyek hozzájárulnának a nemzeti tanácsok erősödéséhez, kapacitásuk növeléséhez, hogy teljes egészében elláthassák meghatalmazásaikat.
5. Az államnak olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek biztosítják a nemzeti tanácsok feletti politikai befolyás csökkentését
6. Az illetékes állami szerveknek biztosítani kell, hogy a nemzeti kisebbségek anyanyelvű tájékoztatása független, tárgyilagos és a szerkesztési politikára való befolyástól mentes legyen.
Ezek a kacifántosan megfogalmazott „ajánlások” nem jelentenek semmi újdonságot. Minden különösebb kutatás (és ezzel kapcsolatos költség) nélkül is nyilvánvalóak, csupán a jogszabályokat kell(ene) alkalmazni. És egyáltalán, mi lesz ezeknek az „ajánlásoknak” az eredménye?
A nemzeti kisebbségi jogok valamint szabadságok megvalósítására és védelmére vonatkozó jogszabályok módosítására a jogvédő a következőket javasolja (78-79. o.):
- A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsaira vonatkozó törvényt módosítani kell, „olyan módon, hogy előírja az illetékes miniszter meghatalmazását, hogy részletesebben rendezze azoknak az oktatási-nevelési és művelődési intézmények meghatározására vonatkozó mércéket, amelyek különösen fontosak a nemzeti kisebbségek oktatása, illetve identitásának megőrzése szempontjából”.
- Módosítani kell a költségvetési rendszerre vonatkozó törvényt, éspedig, hogy „a nemzeti tanácsokat besorolják a költségvetési eszközök közvetett használói közé, a pénzelés átláthatósága és a költségvetési eszközök nem rendeltetésszerű költésének megakadályozása érdekében”.
- Megoldást kell találni, hogy azon nemzeti tanácsok határozataira, „amelyekkel túllépték a törvényes korlátokat, és amelyekkel iskolákat határoztak meg, olyan intézményekként, amelyek különös fontosságúak a nemzeti kisebbség számára, hatályon kívül helyezzék”.
- A gyakorlatban észlelt egyes problémák, a valamint azok miatt, amelyek ez után követezhetnek be (pl. a nemzeti kisebbségek képviselőinek olyan intézmények igazgató bizottságaiba való kinevezése, amelyeket több nemzeti tanács is különösen fontos intézményként határozott meg), „szükséges a művelődési törvényeket összhangba hozni a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvénnyel”.
- Szükséges más törvények megfelelő módosítása is, hogy „lehetővé tegyék a nemzeti tanácsok felismerését és azok közfelhatalmazásait”. (??)
- „Felül kell vizsgálni az ilyen szélesen felállított illetékességet az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- valamint íráshasználat területén, azok a nemzeti kisebbségek tekintetében, amelyek, mivel kevés létszámúak, a jogaikat és illetékességeiket kizárólag a művelődés területén gyakorolják, illetve idomítani ezekhez a nemzeti kisebbségekhez, nem kérdőjelezve meg ezzel a szerzett jogok szintjét.”
Kell-e ezekhez a zavaros és túlságosan elvont fogalmazáshoz kommentár? Ez képezné azokat az elvárásokat, amelyeket a nemzeti kisebbségi jogok érvényestése területén az elkövetkező évben kellene tenni??
A Tartományi Ombudsman 2014. évi jelentésében (79-81 o) valójában a szerb Alkotmánybíróság ominózus döntésével foglalkozik a legtöbbet – a nemzeti kisebbségi jogoknak a gyakorlatban való megvalósításának elemzése helyett.
A végzés (és az indoklásának) – teljesen szükségtelen – átmesélésén túl – megállapítja, hogy „jelentősen szűkültek a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsainak illetékességei”. Továbbá, hogy az Alkotmánybíróság „alkotmányellenesnek nyilvánította a nemzeti tanácsok egyes illetékességeit az oktatás területén, amelyeket a nemzeti tanácsok a legtöbbet gyakoroltak”.[9]
A jogvédő „álláspontja szerint (az Alkotmánybíróság döntése – B. A.) gyakorlatilag ellehetetleníti azon oktatási-nevelési intézmények alapítói jogának az átruházását a nemzeti tanácsokra, amelyekben az oktatás kizárólag nemzeti kisebbségi nyelven folyik”.[10]
A jelentés külön részben (87-88. o.) foglalkozik „a nemzeti kisebbségekhez tartozók részvételével a tartományi közigazgatási szervekben, szervezetekben és szolgálatokban. (Itt is inkább annak elmondásával, hogy a témával kapcsolatban Szerbiának milyen nemzetközi, alkotmányos és törvényes kötelezettségei vannak.)
A Tartományi Szervek Humán Erőforrás Igazgatósága Szolgálatának adataira hivatkozva, az ombudsman megállapítja, hogy „a magyar, a román, a szlovák és a horvát nemzeti kisebbséghez tartozók (továbbra is – B. A.) alulképviseltek a tartományi szervekben, Vajdaság Autonóm Tartomány lakosságában való részvételi arányukhoz viszonyítva” (miközben a szerb hivatalnokok száma tovább növekedett).
A jogvédő „érdekesnek” tartja az adatot miszerint „a tartományi szervekben 18,47% azoknak a száma, aki nem nyilatkoztak a nemzeti hovatartozásukról, míg a tartomány lakosságában ezek többször kevesebben vannak – 4,19%.
A TARTOMÁNYI SZERVEKBEN FOGLALKOZTATOTTAK NEMZETI ÖSSZETÉTELE
2015. január 26-án[11]
|
Nemzeti hovatartozás
|
2014-ben
|
A foglalkozta-
tottak %-a
|
% VAT lakosságában
|
2012-ben
|
2013-ban
|
|
Szerb
|
796
|
|
|
749
|
774
|
|
Montenegrói
|
23
|
|
|
22
|
23
|
|
Jugoszláv
|
3
|
|
|
3
|
4
|
|
Bosnyák
|
1
|
|
|
1
|
2
|
|
Bunyevác
|
2
|
|
|
3
|
3
|
|
Magyar
|
77
|
6,38% (-)
|
13
|
75
|
77
|
|
Macedón
|
2
|
|
|
1
|
1
|
|
Hercegovinai
|
0
|
|
|
0
|
1
|
|
Muzulmán
|
1
|
|
|
1
|
1
|
|
Német
|
1
|
|
|
1
|
1
|
|
Roma
|
6
|
|
|
6
|
3
|
|
Román
|
13
|
1,08 (-)
|
1,31
|
13
|
13
|
|
Ruszin
|
12
|
0,99 (+)
|
0,72
|
10
|
10
|
|
Szlovák
|
15
|
1,24 (-)
|
2,6
|
15
|
16
|
|
Ukrán
|
4
|
|
|
4
|
4
|
|
Horvát
|
22
|
1,82 (-)
|
2,43
|
21
|
20
|
|
Cseh
|
1
|
|
|
1
|
1
|
|
Zsidó
|
0
|
|
|
0
|
1
|
|
Szerb-montenegrói
|
1
|
|
|
1
|
1
|
|
Vajdasági
|
4
|
|
|
4
|
4
|
|
Nem nyilatkozott
|
223
|
18,47 (+)
|
4,19
|
253
|
227
|
|
Összesen
|
1.207
|
|
|
1.184
|
1.187
|
Akkor most – Ombudsman asszony –, hogyan is állunk a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésével és a nemzeti kisebbségeknek a közigazgatásban való alkalmazásával?
***
A Tartományi Polgári jogvédő éves jelentését a tartományi parlament általában a sokadik napirendi pontként tűzi napirendre és – az eddigi gyakorlat szerint – többnyire érdemi vita nélkül fogadja el. Úgy az ombudsman munkájáról, mint az emberi valamint a nemzeti kisebbségi jogok érvényesülésével kapcsolatban. Jellemző az is, hogy a magyar képviselők sem mutattak különösebb érdeklődést az iránt, mit ír az ombudsman a jelentésében.
A Tartományi Ombudsman munkájában eddig nem érvényesült Saša Janković, szerbiai polgári jogvédő nem csak mondása, hanem gyakorlati fellépése is, miszerint „a hatalom ellenőrzése az én politikám”. A hatalom ellenőrzése nélkül viszont a jogvédelem fabatkát sem ér. Pedig a tartomány adófizető polgárainak az ombudsman működése nem kevés pénzébe kerül.[12] Vagy csak mímeljük a jogvédelmet?
Újvidék, 2015. április 19.
BOZÓKI Antal
[1] Elkészült a tartományi ombudsman jelentése. Magyar Szó, 2015. április 4., 4. o., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2661/kozelet/124878/Elk%C3%A9sz%C3%BClt-a-tartom%C3%A1nyi-ombudsman-jelent%C3%A9se.htm, 2015. március 31. [21:35] >> 2015. március 31. [23:00]
[2] Izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana – ombudsmana za 2014. godinu [A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2014. évi jelentése]. A jelentés a http://www.ombudsmanapv.org/riv/attachments/article/1552/Godisnji_izvestaj_PZG_2014.pdf oldalon tekinthető meg.
[3] http://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php?lang=sr-YU
[4] A 2-es alatti jelentés,74. o.
[5] Uo, 134. o.
[6] Uo., 74. o.
[7] Uo., 76. o.
[8] Uo.
[9] Uo., 79. o.
[10]Uo., 81. o.
[11] Uo., 88. o.
[12] Az ombudsman intézményének működése a 2013-as évben 42.410.957,66 dinárba került. [Godišnji izveštaj Pokrajinskog ombudsmana za 213. godinu / A Tartományi Ombudsman 2013. évi jelentése] http://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php/dokumenti/godisnji-izvestaj/1297-годишњи-извештај-покрајинског-омбудсмана-за-2012-годину.ht, 144. o. Talán éppen ez miatt, a 2014-es jelenésből hiányzik a pénzügyi rész.
