Igazi hungarikum: Szegedi fűszerpaprika
A magyarországi élelmiszeripar természetes, Isten adta kincse a szegedi paprika.
A különleges, egyedi gasztronómiai értéket hordozó szegedi paprikaőrleménynek manapság kemény versenyben kell helytállnia, hiszen a kínai dömpingáruk mellett minőségi spanyol, dél-afrikai és dél-amerikai termékeket is bőven kínálnak Európa-szerte, sőt a magyar piacon is. A magyar mezőgazdaság utóbbi, keserves évtizedei éreztették hatásukat a Szeged-környéki paprikatermelésben is – mintegy ötödére csökkent a zöldségféle termőterülete.
Mitől piros? Mitől erős?
A paprika színét a több ezer napsütéses óra biztosítja, a szüretre rendszerint szeptember végén kerül sor, a betakarítást sokhelyütt ma is kézzel végzik. A megtisztított zöldségeket fűzérbe kötve szárítják három héten át, ez idő alatt kerül sor az utóérlelésre. A minőség titka a színanyagban rejlik. 1930-ig minden hazai paprika csípős volt, ám találtak egy édes termést hozó tövet – minden mai édesnemes termény ennek a tőnek a leszármazottja, ma ez a legnépszerűbb. A paprika erejét egyébként a kapszaicin nevű vegyületnek köszönheti, ami kizárólag a termény erezetében található meg.
A gyártás során fontos elem a paprika őrlése, ami mindmáig hagyományos módszerekkel, terméskőből készített malomkövön történik. A húsiparban ízhatása mellett tartósító ereje miatt honosították meg.
Érdekes, hogy eredetileg dísznövényként termesztették – és a XVI. században még gyógyhatása miatt orvosságként fogyasztották, hiszen jótékony hatást fejtett ki hascsikarás esetén. Kevesen tudják, de emésztésserkentő ereje mellett fájdalomcsillapítóként is alkalmazható – nem is beszélve a tudományban betöltött, jeles szerepéről: Szentgyörgyi Albert először Szegeden és paprikában izolálta a vegyületet, amit ma így ismerünk: C-vitamin. Így pedig a Magyarorzság területén, magyar tudós által elnyert Nobel-díjat is – közvetetten – a Szeged paprikájának köszönhetjük.
mindennapi.hu nyomán F. L.
