Akitől még Chuck Norris is fél?
Úgy néz ki, hogy a nők egészségtudatosabbak a férfiaknál. Utóbbiak húzzák, halogatják az orvosi vizsgálatokat, különösen ha „kiszolgáltatottnak” érzik magukat.
Márpedig az idősödő férfiaknál gyakran kialakuló vizelési nehézségekkel – amelyek általában a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás tünetei – fontos minél előbb urológus szakorvoshoz fordulni, még akkor is, ha a vizsgálatok között akad kifejezetten kellemetlen is. A jóindulatú dülmirigy-elváltozás korai felismerése és kezelése ugyanis segíthet elkerülni ennek a betegségnek a súlyosbodását.
Azoknak, akik ódzkodnak a kivizsgálástól és az évenkénti urológiai szűrővizsgálatoktól, fontos tudniuk, mi miért történik a szakorvosnál, mely a vizsgálatok eredményeinek ismeretében állítja fel a megfelelő terápiát az orvos.
Miért éppen az urológus?
Az urológus a húgy- és nemi szervekkel foglalkozó szakorvos, akihez nemcsak a férfiak fordulhatnak panaszaikkal, hanem a nők is a veséjük, a húgyhólyagjuk, a nemi szervük és a húgyutaik közös szakaszainak működési zavaraival, megbetegedéseivel.
A férfiaknak a herék, a hímvessző, a járulékos nemi mirigyek működésében támadt zavarokkal, így a prosztatagyulladás, a dülmirigy jóindulatú megnagyobbodása és rosszindulatú elváltozásai következtében okozott panaszokkal őt kell felkeresniük.
Hogy valójában mi áll a panaszok hátterében, csak alapos kivizsgálással tudja eldönteni a doktor, mivel az idősödő férfiaknál gyakorinak számító jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (BPH) tünetei más betegségekre – hólyaghurut, prosztatarák, sőt egyes belszervi, idegrendszeri betegségek (pl. cukorbetegség, Parkinson-kór) – is utalhatnak. Ezért is fontos már a panaszok jelentkezésekor felkeresni az urológust, aki a fizikális és laboratóriumi, illetve képalkotó vizsgálatok segítségével állítja fel a pontos diagnózist. Akár húgyúti fertőzés vagy prosztatagyulladás, akár daganatos elváltozás okozza a kellemetlenségeket, fontos minél előbb a kórokot feltárni a hatásos kezelés érdekében. Amennyiben valóban a prosztata jóindulatú megnagyobbodása okozza a panasz(oka)t, számos gyógymód áll ma már a szakorvos és páciense rendelkezésére.
Járj utána, avagy miért fontos a korai diagnózis?
Az ötven feletti férfiak többségénél a vizeletürítési panaszok – általában – a prosztatamegnagyobbodással hozhatók összefüggésbe, mivel a dülmirigy megnövekedett mérete csökkenti a vizeletáramlás intenzitását, az el-alakadozás miatt pedig a húgyhólyag nem tud teljesen kiürülni. A pangó vizeletben elszaporodó baktériumok megnövelik a húgyúti fertőzések, gyulladások kialakulásának kockázatát, és akár a húgyhólyagot magát is károsíthatják, melynek izomzata meglazul, petyhüdtté válik. Az „ördögi kör” itt zárul be, mert vizeléskor a hólyag izomzata már nem képes tevőlegesen közreműködni a vizelet „kipréselésben”, emiatt a megtelepedett kórokozók vagy károsítják, vagy ellehetetlenítik a vese működését is.
Sajnos nem ritka, hogy a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás elhanyagolása elvezethet a prosztata rákos elfajulásáig. Azt, hogy maga a dülmirigy-elváltozás milyen fokú és milyen súlyosságú, az állapotromlás milyen rapiditású, csak többlépcsős, célirányos vizsgálatokkal lehet kideríteni.
A vizsgálatok miértjei és hogyanjai
Amikor a páciens urológushoz fordul, az orvos részletesen kikérdezi a kórelőzményekről, a tünetekről, betegségeiről, a rendszeresen szedett gyógyszerekről. Prosztatabetegség gyanúja esetén elkerülhetetlen a fizikális, azaz a végbél felőli, ún. „betapintásos” vizsgálat, amelyből a szakorvos a prosztata nagyságára, állapotára (keménység, puhaság), formájára, sőt a tapintás okozta fájdalom erejére vonatkozó következtetéseket tud levonni. Az ultrahangvizsgálattal pontos információt kap a prosztata méretéről. Amennyiben további vizsgálat szükséges, az MRI-, CT- vagy hólyagtükrözéses vizsgálatok állnak rendelkezésére. A vizeletvizsgálat (amely történhet gyorsteszttel, laboratóriumban mikroszkóppal) ugyancsak elmaradhatatlan része a kivizsgálásnak, akárcsak a vizeletsugár erősségének műszeres mérése. A vizeletáramlás vizsgálata után újabb ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik, hogy a húgyhólyag teljesen kiürült-e, vagy ha nem, mennyi folyadék maradt benne. Amennyiben a vizelés után sok maradék található a hólyagban, az gyógyszeres kezelést, de akár műtéti beavatkozást is szükségessé tehet. A vizelés utáni pangó testnedv mennyiségének növekedését a betegség előrehaladásának, az állapotromlás jelének tekintik az urológusok.
A vérvétel elmaradhatatlan „állomása” a kivizsgálásnak, ugyanis ennek során lehet pontosan meghatározni a prosztataspecifikus antigén, a PSA szintjét. A PSA olyan, fehérje természetű molekula, melyet a prosztata mirigysejtjei termelnek, és amely a vérbe a prosztata sejtjein keresztül kerül. A sejtek károsodása, illetve nem megfelelő működése hozzájárul, hogy a PSA egyre nagyobb mennyiségben kerüljön a vérbe.
Bár a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás és a prosztatagyulladás is emelkedett PSA-értékekkel jár, a nagyon magas szint akár a prosztatarákra utaló jel lehet. Ezért a PSA érték meghatározása minden prosztata megbetegedésben fontos, a végleges diagnózishoz azonban további vizsgálatokra – pl. a dülmirigyből történő szövetminta-vételre (biopszia) és a minia laboratóriumi (mikroszkópos) elemzésére – is szükség van.
A szűrés fontossága
Bár a korosabb férfiak vizelési problémáinak hátterében leggyakrabban a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás áll, fontos tudni, hogy más betegségek is okozhatnak ilyen tüneteket. Az ok-okozati összefüggés feltárása és a betegség kezelhetősége, menedzselhetősége érdekében sort kell keríteni a kivizsgálásra. 45 éves kor felett azoknak is érdemes elmenni az évenkénti urológiai szűrővizsgálatra (fizikai vizsgálat, PSA-szint-mérés, ultrahangvizsgálat), akik tünetmentesek. Amennyiben az elváltozás még nem okoz tüneteket, ám a vizsgálati eredmények mégis prosztatamegnagyobbodásra utalnak, a korai stádiumban kezdett (általában gyógyszeres) kezeléssel, életmódváltással, megfelelő táplálékok fogyasztásával elejét lehet venni a kórfolyamat súlyosbodásának, az életminőség romlásának.
(otvenentul.hu nyomán)
