Drámai történet: hajszálon (pontosabban: egy hidegvérű orosz tiszten) múlott, hogy nem robbant ki az atomháború
Érdekes történet következik a nem annyira távoli múltból, amelyből megtudhatjuk, milyen közel állt a világ a (valószínűleg) teljes pusztulástól. Ma is hasonló „apróságon” múlhat a világháború kitörése, vagy éppen annak megakadályozása. A béke – már ha ilyesvalamiről egyáltalán beszélhetünk – annyira ingatag, hogy egy szikra bármikor lángra lobbanhat, amely aztán elnyelheti a meglehetősen bűnös emberiséget.
Veszélyes hely volt a világ harminckét évvel ezelőtt (is), hiszen úgy tűnt, a két hatalmi tömb közötti feszültség miatt egyetlen közjáték, egyetlen félreértés elegendő volt ahhoz, hogy bekövetkezzen a végítélet napja. Ebben a légkörben, 1983-ban történt az is, hogy a szovjet légierő lelőtte a KAL dél-koreai légitársaság egyik utasszállító gépét, amely megsértette a Szovjetunió légterét. Az államok területi sérthetetlensége jogának érvényesítése miatt 269 ember halt meg.
Ronald Reagan amerikai elnök előzőleg „a gonosz birodalmának” nevezte az Egyesült Államok világpolitikai vetélytársát.
Nyugat-Európában eközben tombolt a vita a fegyverkezés folytatásáról, a Szovjetunióban pedig felháborodást váltott ki Reagan Stratégiai Védelmi Kezdeményezése, amelynek a célja az volt, hogy elhárító rendszert építsenek ki a nagy hatótávolságú hadászati rakéták – a legveszélyesebb szovjet fegyverek – behatolásának megakadályozására.
A szuperhatalmak közötti mélységes bizalmatlanságnak ez a légköre uralkodott akkor is, amikor Sztanyiszlav Petrov főhadnagy 1983. szeptember 27-re virradó éjjel felvette a szolgálatot a szovjet műholdmegfigyelő központ parancsnokságán, Moszkvától nem messze.
Az akkor 44 éves tiszt még nem sejthette, hogy a következő órákban olyan események várnak rá, amelyek után úgy fogják emlegetni: „a férfi, aki megmentette a világot”. Röviddel éjfél előtt riasztás érkezett: a Kozmosz 1382-es felderítő műhold egy Minuteman amerikai interkontinentális rakéta indítását jelezte. Valójában nem rakétafellövés, hanem egy villámcsapás volt, amit a műhold érzékelt. Petrov megőrizte a nyugalmát, és arra utasította beosztottjait, hogy ne reagáljanak a jelzésre.
A hidegháborús logika szerint egy nukleáris háború a két szuperhatalom között egy erőteljes első csapással indult volna, vélhetően több száz interkontinentális rakéta indításával. Egy ilyen csapás célja az lett volna, hogy „lefejezze” az ellenfél nukleáris fegyverzetét, ugyanakkor az amerikai és a szovjet stratégák is tudták, hogy a „kölcsönös megsemmisítés” (mutual assured destruction) logikája szerint a 25 perc, ami az indítás és a becsapódás között eltelik, egyúttal elegendő arra, hogy a saját rakétáikat is útnak indítsák az Északi-sark feletti pályán az ellenfél megsemmisítésére.
Petrov azonban tudta, hogy egy rakéta önmagában nem volna okos kezdés egy nukleáris megsemmisítő csapáshoz. Néhány perccel később gondolatmenetét és határozottságát még komolyabb kihívás érte: újabb négy, a Szovjetunió felé tartó Minuteman-rakéta indítását jelezte a Kozmosz 1382, egyenként tíz robbanófejjel. Ezek együttes robbanóereje több százszorosa lett volna a Hirosimában és Nagaszakiban ledobott atombombákénak.
A Petrov irányítása alatt szolgálatot teljesítő mintegy kétszáz tiszt harminc ellenőrző tesztet hajtott végre, hogy kizárják a tévedés lehetőségét, de eközben az idő szorított: a döntésre, hogy ellencsapást indítson-e a Szovjetunió, mindössze 15 perc állt rendelkezésre. Petrovban ezekben a kaotikus percekben valószínűleg tudatosult, ki is az, akit végső soron döntésre kényszerít, ha értesíti feletteseit a riasztásról: Jurij Andropov, súlyos vesebetegségben szenvedő 70 éves pártfőtitkár, aki valószínűleg elrendelte volna az ellencsapást.
Petrov öt perc mérlegelés és a kollégáival folytatott – a kölcsönös ordibálásig fajuló – vita után úgy döntött, hogy nem értesíti a szovjet vezetést. Nem sokkal később kiderült, igaza volt: a képernyőkről eltűnt a riasztás. Mint később rájöttek: amit a Kozmosz 1382-es észlelt, az a napfény visszatükröződése volt a felhőrétegeken az Egyesült Államok felett. Petrov később elmondta, tettéért nem tüntette ki, de nem is büntette meg a hadsereg.
Az első képen: Sztanyiszlav Petrov, a másodikon az esetleges téves döntés várható következménye
Múlt-kor nyomán K. P.
