Arcátlan: „A szabadkai kiskatonák a Szerbia iránti szeretetből áldozták fel életüket a kilencvenes években”
A sors metsző iróniája, hogy pont Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter koszorúzta meg a szabadkai Raichle Ferenc Parkban található emlékművet, amelyet a kilencvenes évek délszláv háborúiban elesett szabadkai katonák és tartalékosok emlékére állították fel.
Az emléktáblán magyar, horvát, szerb és más nemzetiségű férfiak neve szerepel, akik életüket vesztették az egykori Jugoszlávia területén lezajlott véres konfliktusok során, amelyeket, mint ismeretes, Slobodan Milošević és Mirjana Marković rezsimje robbantott ki (többek között Vojislav Šešelj, Tomislav Nikolić, Aleksandar Vučić, Aleksandar Vulin és hasonszőrű politikusok hathatós támogatásával).
Vulin, a „vörös boszorkánynak” elnevezett Mirjana Marković (Szlóbó neje) jobbkeze volt, vagyis az általa létrehozott Jugoszláv Egyesült Baloldal (a hírhedt JEB; szerbül: JUL) második embere volt. Mint ilyen, jelentős szerepet játszott a türelmetlenség szításában és a háborús uszításban. Jól emlékszem a kilencvenes évekbeli televíziós fellépéseire, amelyek során magasztalta a nagyszerb háborús ambíciókat.
„Az emlékműn kiírt nevek különböző nemzetiségekről árulkodnak. És különböző vallásokról, de valójában csak egyvalamiről: a Szerbia iránti szeretetről. Arról, hogy ezek a gyerekek életüket adták a szeretett Szerbiájukért” – mondta tegnap Vulin Szabadkán.
Köztudott, hogy a szabadkai és általában délvidéki magyarokat és horvátokat, de még a szerbek egy részét sem a Szerbia iránti korlátlan szeretet hajtotta a frontra, hanem a kegyetlen rezsim kényszerítette őket az értelmetlen háborúba. Ágyútölteléknek használta őket.
A tegnapi (sajnos) kegyeletsértőnek minősíthető koszorúzáson Bogdan Laban szabadkai haladó párti polgármester is jelen volt. Laban életrajzában nem szerepel, hogy a kilencvenes években melyik pártnak volt a tagja, de ezt nem nehéz kitalálni, ha tudjuk, hogy 1996-ig belügyesként dolgozott.
Az alapinformáció a Tanjugtól, a Politikától és a Pannon RTV-től származik, a vélemény természetesen nem
K. P.
