Egyéb 

TPH2 – a „reménytelenség génje”

ongyilkossagLehetséges lenne, hogy valaki genetikailag tényleg reménytelen? Ha nem is úgy, ahogy elsőre gondoljuk, de igen. Egy Semmelweis Egyetemen zajló kutatásból ugyanis kiderült, hogy az öngyilkosság egyes elemei, mint például a reménytelenség érzése, örökletes lehet.

Attól a pillanattól kezdve, hogy valaki eljut odáig, hogy lezártnak érzi a jövőjét, és annyira kétségbeesik, hogy megszületik benne az elhatározás: öngyilkos lesz, hosszú az út. Nem csak tanult minták alapján cselekszik így valaki, hanem – és ezt már régóta tudják a tudósok – genetikai háttere is van a tettének. A genetikusok szerint az ugyan kizárható, hogy az öngyilkosság, mint magatartásforma egészében öröklődne, vagyis hogy a génjeinkben hordoznánk a teljes cselekvéssort, azonban egyes elemei, vagyis a hajlam -ma még nem teljesen ismert formában- örökletes.

Génjeink meghatározzák gondolkodásunkat is?

Olyan gondolkodási (kognitív) jellegzetességek, melyek születésünktől kezdve egész életünkben jellemzőek, genetikailag meghatározottak lehetnek, ezért olyan kognitív jellegzetesség genetikai hátterét vizsgálták, melyről igazolt, hogy az öngyilkosságban szerepet játszik. Ilyen lehet például a reménytelenség érzése, amely hajlam ugyan gyakran fordul elő a depressziósoknál is, de jelentkezhet önállóan is. Ez több mint egy átlagos pesszimizmus, ez voltaképpen egyénre jellemző, veleszületett hajlam és sokkal drámaibb szinten befolyásolja a magatartást puszta minősítésnél. Ugyanakkor a hajlam és a környezeti hatás azok, amelyek együttesen vezetnek az öngyilkossághoz.

A triptofán-hidroxiláz 2 (TPH2) gént, már sokan vizsgálták az öngyilkossággal összefüggésben, ugyanis részt vesz a szerotonin ingerületátvivő anyagnak a szintézisében, amiről már sok szempontból bebizonyították, hogy kulcsfontosságú a depresszióban, a hangulat szabályozásában, és így valószínűleg az öngyilkosságban is lényeges szerepet játszik. Egyetlen gén azonban nem tehető felelőssé, hiszen az öngyilkosság, mint komplex magatartásforma hátterében sok-sok gén és környezeti faktor együttes hatása áll. Ezért személyre szabottan még nem lehet megmondani, hogy ki tartozik a rizikó-csoportba.

(Szimpatika – Gye)

Hasonló bejegyzések