Délvidék visszatér! – Hetvenhat esztendeje vette kezdetét a Délvidék visszafoglalása
Délvidék visszatér! – 76 esztendeje, 1941 április 11-én vette kezdetét az 1918. november elején megszállt, majd a trianoni diktátum által elcsatolt Bácska, valamint a Drávaszög, Muraköz és Muramellék – összefoglaló nevén a Délvidék visszafoglalása.
„A 3. hadsereg Szabadkától nyugatra jól összefogott súllyal törje át az erődvonalakat, nyugatról kerítse be és semmisítse meg a jugoszláv erőket. A gyorsan mozgó csapatokkal lehetőleg a Ferenc-csatornától délre előretörni, mielőbb elérni a Duna vonalát és birtokba venni az átjárókat. A 11. dandár a hadsereg jobb szárnyán támad azzal a feladattal, hogy a baranyai háromszöget birtokba vegye. A bezdáni csatornatorkolat zsilipje gyorsan elfoglalandó; a vállalkozás esetleg még a hadsereg megindulása előtt végrehajtandó.”
(Részlet a Honvéd Vezérkar főnöke április 9-i hadműveleti intézkedéséből)
1941. április 11-én lépték át a Magyar Királyi Honvédség csapatai a volt magyar–jugoszláv határt, hogy fennhatóságuk alá vonják Bácskát, a Muraközt és a Baranya-háromszöget. Magyarország ezzel csatlakozott a felbomló délszláv állam ellen indított támadáshoz, ami az előzetes félelmekkel ellentétben még nem eredményezett brit hadüzenetet.
A Magyar Királyi Honvédség április 12-ére időzítette az offenzíva megindítását, a jugoszláv légierő és a Magyarországra támadó határőr egységek ellen azonban már április 6-a után harcra kényszerült. Ezen a napon a Wehrmacht megindult Jugoszlávia ellen, április 10-én pedig az usztasák kikiáltották Horvátország függetlenségét. Ekkorra már teljesültek azok a feltételek, melyeket még Teleki Pál szabott meg a beavatkozással kapcsolatban, így a hadműveletek megindítását a tervezettnél egy nappal korábbra, április 11-ére helyezték. Ebben az is szerepet játszott, hogy április 10-én a Wehrmacht már Belgrádnál harcolt; Werth Henrik, a Honvéd Vezérkar főnöke attól tartott, hogy a háború még a Magyar Királyi Honvédség beavatkozása előtt véget ér, a revíziós remények pedig szertefoszlanak.
Ennek eredményeként a magyar királyi 3. honvéd hadsereghadsereg – alárendeltségében a Miklós Béla vezette gyorshadtesttel – április 11-én átlépte a trianoni határt, és négy nap alatt végrehajtotta a Délvidék, a Baranya-háromszög és a Muravidék „felszabadítását”. Mivel Budapest sokáig halogatta a döntést, a 9 napra ütemezett mozgósítási terv már önmagában is teljesíthetetlen feladatot rótt a vezérkarra – jól mutatja ezt, hogy a meghatározott létszám 75%-át sikerült csak hadrendbe állítani –, Werth Henrik módosítása pedig még kevesebb időt hagyott a felkészülésre. A magyar erők természetesen így is többszörös túlerőben indultak meg a felbomlóban lévő jugoszláv haderő ellen, ráadásul a Wehrmacht előrenyomulása miatt a délvidéki ellenséges csapatok is visszavonultak a támadók elől.
A hadi helyzetet jól mutatja, hogy a 3. hadsereg már a kiürítés közben támadta meg a bácskai erődsávot, a következő napokban pedig elsősorban a partizán és csetnik milícia, illetve helyenként a szerb civil lakosság tanúsított ellenállást a Magyar Királyi Honvédség alakulataival szemben, melyek – a fent idézett hadműveleti terv szerint haladva – április 15-ig elérték a Duna déli szakaszát. A hadműveletek négy napja alatt a magyar hadsereg hivatalosan összesen 467 főt veszített halottakban és sebesültekben. Feladatának egyszerűségét jól mutatja, hogy a gyorshadtestet már április 15-én átcsoportosították a Délvidékről – Miklós Béla alakulatai később az eszéki híd biztosítását kapták feladatul –, április 21-én pedig megkezdődött a hadműveletekben részt vett csapatok nagy részének kivonása. A visszacsatolt területek 1941 őszéig maradtak katonai közigazgatás alatt.
Teleki Pál félelmei dacára a Jugoszlávia elleni fellépés még nem váltotta ki Nagy-Britannia hadüzenetét, bár ebben a miniszterelnök öngyilkossága is szerepet játszhatott. Magyarország továbbra is semleges maradt, igaz, a délszláv állam felosztásában játszott szerepe miatt ismét közelebb sodródott a tengelyhatalmak tömbjéhez.
Rubicon nyomán HC
