Heti Vallató: Visszhangzó pikantéria a múltból: Rendhagyó interjú Zoran Đinđićtyel
Sohasem voltam elragadtatva Zoran Đinđićtől. Számomra ő is csak egy többé-kevésbé tipikus szerb karrierpolitikus volt, a többiekhez képest legfeljebb valamivel jobb beszélőkével és némi humorérzékkel rendelkezett. Kissé szánalmasnak tartom a „sárgák” által felállított Đinđić-kultuszt.
Tény azonban, hogy Đinđić a szerbiai ellenzék vezetőjeként befolyásolta az újkori szerb történelmet, és azzal együtt úgy-ahogy a délvidéki magyarok sorsát is. Persze nem sok örömünk származott belőle és a pártjából, mint ahogyan az elődeiből és az utódaiból sem. Đinđić jobb életet ígért a híveinek, de mint mondta, a rendszerváltást követően mindenkire „vér, könnyek és izzadság” vár. Az biztos, hogy a magyaroknak az említett „jóból” bőven kijutott.
Az itteni magyarság nem kis része, a szerb „demokratákkal” együtt egy ideig kisebb-nagyobb Đinđić-lázban égett, abban bízva, hogy végre megjelent egy szerb vezér, aki különb lesz a többieknél és aki majd megengedi, hogy a nemzeti közösségünk kibontakozzon.
Amikor 1998 végén Szabadkára látogatott, még a Képes Ifjúság újságírója voltam. Az egyik ismerősöm azt mondta, ha akarom, elintézi, hogy interjút készíthessek vele, ami egyébként akkoriban nem volt éppen egyszerű. Éltem a lehetőséggel. A helyszínen azonban kiderült, hogy szó szerint öt perc áll a rendelkezésemre, hogy feltegyem a kérdéseim. Ebből kifolyólag az interjú a tervezettnél kicsit ziláltabbra, kapkodóbbra, bulvárosabbra és felszínesebbre (de így talán olvasmányosabbra is) sikeredett. Öt perc alatt tizenöt kérdésre adott rövid válaszokat. Egyes válaszok azonban most, több mint 14 év után is érdekesnek tűnhetnek.
Miután a Képes Ifjúságot 1996 után már jóformán a kutya sem olvasta, feltételezem, hogy ezzel az interjúval sem találkoztak túl sokan. Ezért most amolyan kordokumentumként, de egyúttal egy kis könnyed olvásmányként ajánlom az olvasók figyelmébe.
Az alábbiakban tehát az eredeti (lektorálatlan) szöveg.
Képes Ifjúság, 1998. december 2.
„Gyakoroljatok nyomást a szüleitekre”
Lapunk előző számában a Változások szele? című írás keretében kitapogattam az egyesült (?) szerbiai ellenzék pulzusát. Az eredményről igyekeztem közérthetően tájékoztatni olvasóinkat. Időközben felperegtek az események, s az ellenzéki tömörülés (Szövetség a Változásokért) vérkeringése kissé megzavarodott, s mostmár csak remélni lehet, hogy nem következik be egy „jó kis szélütés”. Mi is történt valójában?
November hatodikán a Szövetség szabadkai bemutatkozását követően Kasza József nyilvánosan bírálta az ellenzéki tömörülést, mert az szerinte „frázisokat pufogtat, nem nyújt távlatokat Vajdaságnak, s mint ilyen, nem is számíthat Vajdaság támogatására”.
Két hét sem múlt el, s a Demokrata Párt szabadkai szervezete közölte, hogy Dr. Zoran Đinđić újra Szabadkára látogat. Az ok: a Kosztolányi Dezső Diáksegélyző Egyesület (KODDE) elismerésben részesíti Đinđićet. Később az is kiderült, hogy ennek kapcsán Kasza fogadást szervez a Népkörben.
Mint tudjuk, a KODDE és a Népkör (többnyire vagy teljesen) a VMSZ intézményei, Kasza József pedig a VMSZ elnöke. A Szövetség a Változásokért tömörülésben pedig kezdettől fogva helyet kapott Ágoston András, aki köztudottan Kasza ádáz politikai ellenfele-ellensége. Ez a tény Kaszát rettentően irritálhatta, ezzel magyarázható a november hatodiki kirohanása, melyet Đinđić inkorrekt viselkedésnek, incidensnek minősített. Kasza időközben nyilván belátta, hogy igencsak nagy baklövést követett el, melyet ripsz-ropsz helyre kell hozni. A VMSZ-esek gyorsan kifundálták, hogyan lehetne ezekután mégis hozzádörgölőzni Đinđićhez, aki kétségkívül a legnépszerűbb ellenzéki politikus Szerbiában. Kitüntették. Hogy miért? Mert (ugyan nem a KODDE-n, hanem) egy Ljuba Davidović nevű alapítványon keresztül lehetővé tette néhány magyar diák ösztöndíjazását. A Ljuba Davidović Alapítványról Szabadkán senki sem hallott. Olyannyira nem, hogy a Magyar Szó egyik írásában Davidović helyett Radovićot írtak. Sebaj, megvolt az apropó, miért kell Đinđićet ismét Szabadkára csalogatni.
A politikában (is) előfordul, hogy a gyengébb arcon köpi az erősebbet, s aztán igyekszik mielőbb letörölni a sértett arcáról a kellemetlen válladékot. Ebben végülis nincs semi különös, a furcsa legfeljebb az, ha az erősebbik olykor bedől egy ilyen átlátszó „fertőtlenítési manővernek”.
Személy szerint nem irigylem azokat a szerbiai szavazópolgárokat, akik még úgy érzik, hogy ebben az országban érdemes részt venni a választásokon. A hatalom jellegét-jellemét (talán) már kiismerték, ám ha az egyesült (?) ellenzék munkájának kezdeti szakaszában ilyen (tragi)komikus következetlenségekbe esik, akkor az urnalátogató igen súlyos dilemma elé kerülhet.
Akárhogyis, de Zoran Đinđić, a Demokrata Párt elnöke és a Szövetség a Változásokért tömörülés kulcsfigurája ismét Szabadkára látogatott. (Lehet, hogy majd néhány év múlva itt lesz „a szerb nép bölcsője”?!). És ha már itt volt, feltettem neki néhány kérdést, melyekre szerencsére „hamukázás” nélkül, konkrétan és egyenesen válaszolt.
Miért jött el Szabadkára, a Kasza József által rendezett fogadásra?
A Szövetség a Változásokért bemutatkozása során megismerkedtem néhány szabadkai fiatallal. Megígértem nekik, hogy rövidesen újra meglátogatom őket. No, meg kíváncsi voltam az új tagokra. Egyébként lehetővé tettük 10-15 magyar diák ösztöndíjazását. Ebben persze nincs semmi különös, ez csupán szerény hozzájárulás tanulmányaik folytatásához. Azt pedig nem is tudtam, hogy Kasza fogadást rendez.
Nem tudom mennyire van tisztában az Ágoston és Kasza közötti kibékíthetetlen ellentétekkel. Befogadná-e az önök szövetsége Kasza pártját? Ha ez ugyanis bekövetkezne, könnyen elképzelhető, hogy Ágostonék kilépnének…
A mi Szövetségünkben mindenki egyenrangú. Kizárólag Kaszán és az ő pártján múlik, hogy csatlakozik-e hozzánk. Senkitől semmilyen ultimátumot nem fogadunk el. Ha Ágostonék kilépnének, azzal szerintem hibát követnének el.
És most néhány személyes kérdés. Melyik az ön legjobb tulajdonsága?
A kitartás és a belőlem sugárzó pozitív energia.
Melyik cselekedetét felejtené el legszívesebben?
Lássuk csak… Belgrádban egy 1994-ben rendezett fogadáson jelen volt egy osztrák újságírónő, akit nagyra becsülök. Többen rátámadtak, durva szavakkal illették csak azért, mert németül beszélt. Nem tudtam kellőképpen megvédeni. Kellemetlen volt, szégyelltem magam.
Sokan nem tudják megbocsátani önnek azt, hogy Boszniában együtt sütötte az ökröt Radovan Karadžić háborús bűnössel…
Nos, túl sokan voltak ott, nem tudtam hozzáférni az ökörhöz. Még egy borjút sem láttam, nemhogy ökröt. Az ökörhús ellen egyébként semmi kifogásom. Azért voltam ott, hogy abban a vesztett helyzetben megpróbáljak kicsikarni valamilyen pozitív változást. Azt mások is megkísérelték Karadžić esetében, nem rajtuk múlott, hogy nem jártak sikerrel.
Milyen könyvet lopott?
Amivel vádoltak, Arisztotelész Fizikája volt. Különben az életemben rengeteg könyvet loptam.
Igaz-e, hogy a németországi tanulmányait egy dúsgazdag idős bárónő segítségével fejezte be, akivel állítólag intim kapcsolatban volt?
Ez nem felel meg a valóságnak. Németországi tanulmányaim során sokan segítettek, főleg a tanáraim, akik hozzájárultak ahhoz, hogy munkához jussak. Kemény munka mellett fejeztem be az egyetemet. Jólesett, amikor megtudtam, hogy a kilencvenes években az egykori docenseim is azon fáradoztak, hogy a német tévében feltárják az igazságot az országunkban uralkodó helyzetről. Engem egyébként cseppet sem sért, ha valaki azt állítja rólam, hogy kapcsolatban voltam egy német bárónővel.
Kipróbálta-e valaha a marihuánát?
Persze. A hetvenes években amerikai divathullámok hatására, amikor a felnőttek világába léptem, én is szívtam marihuánát. Ez rövid időszak volt. Azóta még csak nem is dohányzom.
Családi állapota?
Nős vagyok, a lányom nyolc, a fiam öt éves.
Kedvenc nőtípusa?
A saját feleségem.
Mi a véleménye a magyar konyháról?
Van egy étterem Budapest közelében, hogy is hívják…? Itt van a nyelvem hegyén… Nos, mindegy, ott ismerkedtem meg a magyar ételkülönlegességekkel. Fantasztikus. Minden évben megfordulok abban az étteremben.
Kedvenc filmje?
Rubljov.
Kedvenc együttese vagy előadója?
Sting.
Lapunk a vajdasági magyar középiskolásokhoz és egyetemistákhoz hivatott szólni. Mit üzenne nekik?
Több energiával védjék az érdekeiket Ha kell, szálljanak szembe a szüleikkel is, gyakoroljanak rájuk nyomást egy jobb társadalom kialakítása érdekében.
Végezetül: tényleg hisz abban, amit kijelentett, mármint, hogy jövőre a szerbiai ellenzéket 2,5 millió szavazó támogatja majd. De őszintén…
Ebben abszolút biztos vagyok.
S. Z.
