Tolvajt fogtam a temetőben
Tolvajt fogtam a Bajai úti temetőben. Senki nem sietett a segítségemre…
Szeretteim sírhelyéhez igyekeztem éppen, délután fél kettő lehetett. Már messziről láttam, hogy egy számomra ismeretlen asszony matat a kriptánk körül. Mire közelebb értem, a szomszédos sírhely előtt guggolt a hatvan év körüli nő, kezében a frissen, gyökerestől kiszedett árvácskák. Rákérdeztem magyarul, hogy mit csinál, mire megilletődve csak annyit válaszolt – magyarul: szedem a gazt.
Szó szót követett, már nem fogtam vissza magam, kiabálva próbáltam a tudtára adni, egyértelmű, hogy hazudik, hiszen a keze és a mellette levő műanyag zacskó tele van frissen ültetett és a földből kiszedett virágokkal. Valószínű, hogy más sírhelyek környékéről lopdosta össze. Nem tiltakozott akkor sem, amikor felszólítottam, hogy ültesse vissza a virágot. Eldobta és megpróbált kereket oldani. Én utána. Fennhangon, hátha valaki a segítségemre siet szónokoltam, hogy szégyellje magát, holtak sírhelyéről lop stb. De sem ő nem szólt vissza, sem senki a környékről meg nem kérdezte, mi történt. Pedig sokan voltak akkor a temetőben, többen látták, hallották, mi történik. Végül elkísértem a tolvajt egészen a temető bejáratáig és megfenyegettem, ha még egyszer meglátom itt, hívom a rendőröket.
És még valami: az asszony nem cigány, anyanyelvén, magyarul szólt vissza. Miközben sokan elkönyveljük, hogy a cigányok azok, akik lopnak, rabolnak, eszünkbe sem jut, hogy lehet közöttük a mi fajtánkból is…
M.Z.
