Óbecse: gyűjtést szerveznek a templom új harangjaira
Az óbecsei Árpád-házi Szent Margit Plébánia hívő népe adománygyűjtést indított útjára, melynek célja két új harang megvásárlása. Az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük felhívásukat.
Kedves Magyar Testvéreink szerte a nagyvilágban!
Mi, az Óbecse-újfalusi Árpád-házi Szent Margit Plébánia hívő népe hálatelt szívvel állunk az Úristen színe előtt, ki megajándékozott bennünket azzal a kegyelemmel, hogy az Istent megtagadó XX. század második felének derekán szent hajlék épülhetet az Ő dicsőségére, s az újfalusi nép lelki javára, melyben azóta is összegyűlik a hívek imádságos közössége, hogy Isten igéjét meghallgassa, s az oltár áldozatában a golgotai szent és örök áldozatból részesedjen. Templomunk nem a legnagyobb, nem a legszebb, de mégiscsak fontos és kedves számunkra, mert a miénk, s ezért minden ügyének előmozdítása szívügyünk is egyben.
A Szabadkai Egyházmegye Schematizmusa szerint az egyházközséget, melyet a magyar nemzet egyik legszebb liliomának, Árpád-házi Szent Margitnak védő pártfogásába ajánlottak, a történelem, magyar szemmel nézve igen sötét korszakában, 1927-ben alapították. Miután templom abban az időben anyagi és politikai okok miatt nem épülhetett, az istentiszteletek céljára az újfalusi iskola egyik termét alakították át kápolnának. 1944-ben a felszabadulásnak csúfolt kommunista terrort követően többé azonban szó sem lehetett arról, hogy pap tegye a lábát a „nép” iskolájába, így az onnan kilakoltatott kápolnának egy egyszerű, kissé átalakított parasztházban találtak helyet a helybeliek. Óbecse-Újfalu hívő népe templomot szeretett volna építeni, de az elvtársak még azt a kifejezetten templomépítés céljaira fenntartott telket is inkább elkonfiskálták, amely e városrész központjában lett előlátva a negyvenes évek beli magyar közigazgatás idején. A telken ma is sportpálya és játszótér található.
Fordulópontot a hetvenes évek hoztak, amikor az akkori javuló jugoszláv életszínvonal újra előhívta a templomépítés gondolatát. A szocialista hatóságok minden erejükkel gátolták a templom építését, mert a Katolikus Egyház nem hajlott meg akaratuk előtt, másrészt pedig itt 99%-ban magyar anyanyelvű hívekről volt szó. Az ügy odáig fajult, hogy maga Tito elvtárs, az akkori Jugoszlávia teljhatalmú ura személyesen volt kénytelen fogadni a templomépítők küldöttségét. A templom, ha szerény méretben is, de végül felépült. Igaz nem Újfalu központjában, hanem egy félreeső helyen. Nem épülhetett tornya – hiszen megtiltotta a hatalom – kívülről nem kerülhetett rá kereszt – mert ezt is megtiltották a hatóságok – nincs sekrestye – mert az építési engedélyben meghatározott méretekbe egyszerűen nem fért bele, nincs WC a hívek számára, de 1982-ben mégiscsak volt mit felszentelnie az akkori püspöknek. Felépült tehát egy szerény templomocska, ami inkább hasonlít egy csúnya raktárra, mint egy templomra, de legalább van és használható.
Sajnos, templomunk szépítése, díszítése, fejlesztése építésétől kezdve jelentős akadályokba ütközött, hiszen, az anyagiak ugyan jóval könnyebben rendelkezésre álltak volna abban az időben, de az azóta már a feledés homályában elvesző alantas politikai ideológia gonoszságának minden erejével akadályozta a templom ügyének előrehaladását. Ma már politikai és ideológiai akadályok hivatalosan nem gördülnek elénk, de elszegényedő országunkban az anyagiak megteremtése óriási gondot jelent, főleg ha arra gondolunk, hogy Újfalu városunk egyik legszegényebb része. Mégis szívügyünknek tartjuk a templom, a feleszerelés és a kísérő objektumok apró lépésenkénti, de mégis folyamatos fejlesztését, mert tudjuk, hogy aki megáll, arra gondolván, hogy már úgysem léphet előre, az valójában már el is indult a visszafelé tartó úton.
Plébániánk alapítása szerint harmadik katolikus plébániája Óbecse városnak, de súlya mégiscsak felértékelődött, mert a város legszegényebb része lévén, igen sok magyar nemzetiségű – s ezért hátránnyal induló – fiatal család költözött ide az idők folyamán, kihasználva az alacsony ingatlanárakat. Becslések szerint 2000 és 2500 közötti a magyar katolikus aránya, akik ide tartoznak. Fiatal családokról van szó, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a városiak közül az itteni általános iskola tudhatja magáénak a legtöbb tanulót.
Templomunkat – amennyiben ezt az anyagiak egyszer majd megengedik – szeretnénk egyszer szentéllyel, sekrestyével, s egy kisebb toronnyal is bővíteni. Ez azonban óriási megterhelést jelent, hiszen a plébánia pénztára szinte soha nem rendelkezik erre fordítható pénzzel, sőt sokszor a fenntartás legalapvetőbb költségeinek előteremtése is gondot okoz.
Futó projektünk közé tartozik két új harang megvásárlása. Meglévő – mindezidáig egyetlen – lélekharangunk mellé szeretnénk még két másik harangot vásárolni, hogy hárman együtt kísérjék a keresztény élet minden eseményét, születésünktől egészen a halálunkig, hívva az élőket az istentiszteletre és imádságra, s kísérve a holtakat utolsó útjukra, hírül adva örömöt, hogy hálát adjunk Istennek, de egyszersmind a bajról és szomorúságról is verselve, hogy imára emeljük kezünket mindazokért, akik akár lelki, akár testi dolgokban szükséget szenvednek.
Főtisztelendő és nagyméltóságú Pénzes János püspök atya engedélyével és püspöki áldásával célunk megvalósításának első lépéseként árajánlatot kértünk a szlovéniai Žalec városban működő OMCO FENIKS harangöntő műhelytől, melynek harangjait mi becseiek közvetlenül is jól ismerjük, hiszen mind a belvárosi, mind az alsóvárosi templom tornyában találkozhatunk munkájukkal, de a Szent József vikáriatemplom három harangját is ők öntötték, melyek – mint tudjuk – csodálatos összhangban zengenek. Szakszerű ajánlatuk szerint meglévő harangunkat úgy kellene kiegészíteni a másik kettővel, hogy egybehangzásuk szerint az ún. „Gloria-motívum” jöjjön létre, ami azt jelentené, hogy a meglévő As2 hangú lélekharang mellé egy F2 hangú 92 kilogrammos középső harang és egy Es2 hangú 130 kilogrammos nagyharang kerülne. Sajnos azonban katolikus népünk annyira szegény, hogy egyszerűen nem tud összejönni a két harang, illetve azok haranglábra való felszerelésének és villamosításának ára, noha mindössze kb. 9000 euró összegról volna szó. Ez nem nagy összeg, ha a nagyvilág gazdasági viszonylataiban gondolkodunk, de óriási és szinte elérhetetlen a mai szerbiai korrupt és kizsákmányoló gazdasági körülmények között.
Ezért alázatos kéréssel fordulunk tehát minden jóakaratú emberhez, hogy lehetőségeihez mérten támogassa az Isten újfalusi házának ügyét. Tudjuk, hogy az anyagiak előteremtése jelen, s sokszor elszomorító történelmi helyzetünkben sok család számára szinte emberfeletti küzdelmet jelent, s soha nem lehetnek biztosak abban, hogy mit hoz a holnap, ezért alázattal és fejünket meghajtva kérünk most adakozó segítséget minden jóakaratú testvérünktől. Valljuk, hogy önmagában – egyfajta utolsó mohikán módjára – senki nem juthat előbbre, de ha sokan és egy szívvel fogunk a tervek megvalósításához, mindannyian csak annyit téve a közösbe, amennyit szívünk bősége és lehetőségeink megengednek, akkor szándékunkat, sőt, egész életünket biztosan kíséri majd a jóságos Isten áldása, s ha Ő velünk van, senki nem lehet ellenünk.
Egyházközségünket a testvéri jószándékra bízva és közös imáinkba ajánlva, a hívek nevében maradunk hálás tisztelettel:
főtisztelendő Világos Miklós atya, a plébánia kormányzója
Id. Dudás Nándor az egyházközségi pasztorális tanács elnöke
és Simovics Balázs kántor – harangokkal kapcsolatos szaktanácsadó
Kelt: Óbecsén, 2017. április 21-én,
Húsvét áldott ünnepének nyolcadában
