Egy horgosi házfoglalás igaz története

A következő beszámoló a facebookon, a Magyarkanizsai Község Közéleti Fórumának idővonalán jelent meg:

Van egy üresen álló emeletes házunk, naponta megyek el a ház előtt, mert útba esik munkahelyre menet. Tavaly februárban, mikor a nagy hideg volt, a mínusz 25 fokos hidegben arra lettem figyelmes, hogy nagyon jégvirágos az emeleti terasz ajtón az üveg. De mivel olyan hideg volt, nem képzeltem bele többet, csak azt, hogy jégvirág lehet. Mikor kicsit enyhült az idő, láttam, hogy őzike alakú minta van az üvegen, és akkor egyből rájöttem, hogy az egy pokróc, nem pedig jégvirág. De ekkor felmerült a kérdés, hogy az hogyan került oda, amikor senki sem lakik a házban, és azt a pokrócot belülről tette fel valaki, de ki?

Benyitottam a lakatlan házba, és már a bejáratnál megijedtem, ugyanis egy vastag szivacs volt belül neki tapasztva az ajtónak, és mivel a házban nem lakik senki, akkor rögtön tudtam, hogy valaki mégis csak odabent van. Áthívtam a szomszédokat, mert egyedül nem mertem bemenni, és ők körülnéztek fent is, lent is, nem volt senki a házban.

De másnap mi visszamentünk a párommal, és a gyerekekkel, majd alaposan átnéztünk mindent. Az emeleti részen az egyik szobában voltak a „lakók” bevackolva, mert oda felhordták a földszintről is az összes takarót, lepedőt, pokrócot, mindent, és ott laktak kb. egy hétig! Azért tudom, hogy pontosan egy hétig, mert előtte voltak érdeklődők a házra, és én voltam ott megmutatni, viszont ezután egy hét múlva vettem észre a betörést.

 Az ágyak a szobában szépen le voltak takarva, a kályhában tüzeltek is, mert vittek fel tűzrevalót, ott volt még a szenes vödörben, amit nem tüzeltek el. Az ablakokat belülről teljesen betakargatták, pokrócokkal, lepedőkkel, ami csak volt, azért, hogy a fény ne szűrődjön ki az utcára. Gyertyával világítottak és mind két ágyon aludtak, mert mind a kettő szépen meg volt ágyazva. Mi nem úgy hagytuk, nem volt alvásra elkészítve.

Felhívtam a rendőrséget, hogy valaki jöjjön ki, mert beköltöztek a házunkba. Az volt a válasz, hogy : Pa šta vam radimo????? Kakva je ta kuća? Neka propala kuća? (Hát most mit csináljunk? Milyen ház az, valami enyészedő?)
 Elmondtam, hogy nem, hanem új ház, emeletes, két fürdőszobás, stb, de egyébként is, ha egy rom ház lett volna, akkor be lehetne költözni más házába?
Megkérdezték, hogy mit akarok tőlük, mit csináljanak? Mondtam, hogy esetleg jöjjenek ki, ujjlenyomatot venni, vagy valami. A válasz az volt, hogy: – Jaj, hát nekik nincs hozzá felszerelésük, meg hát az nagyon bonyolult, meg ilyesmi.
Vitatkoztam velük, nem akartam belenyugodni, és akkor azt mondta, nekik nincs is idejük az ilyesmire, adjuk ki a házat bérbe, vagy szereltessünk fel riasztót, van sok cég, amelyik ezzel foglalkozik.

Majdnem egy óra hosszáig osztották nekem az észt, hogy mit kellene nekem tennem. Persze az én számlámra folyt a beszélgetés, és fölhozták, hogy mit képzelek én, talán azt hiszem, hogy ez külföldön máshogy megy? Ott is csak a sürgős esetekben megy ki a rendőrség.

Végül is, le lettem szépen rázva……