A délszláv háborúk előtt a nyugati nagyhatalmak öt és fél milliárd dollárt és stabil szövetséget kínáltak fel Jugoszláviának, de…
A nyugati nagyhatalmak a kilencvenes évek elején, a véres délszláv háborúk kitörése előtt azonnali szövetséget és 5,5 milliárd dollár értékű segélyt kínáltak fel a volt (egységes) Jugoszláviának. Ezt állította halála előtt Kiro Gligorov megboldogult macedón elnök.
Szerinte ezzel a lehetőséggel Jugoszlávia Slobodan Milošević szerb és Franjo Tuđman horvát elnök hiúsága és személyes ambíciói miatt nem tudott élni.
Több külföldi politikus és elemző nagyjából hasonlóan vélekedik az akkori történésekről.
Gligorov szerint az akkori nyugati diplomaták konkrét javaslatot tettek a délszláv vezetőknek, miszerint a szövetségük támogatta volna Ante Marković, az egységes Jugoszlávia (utolsó) kormányfőjének rerformjait.
Nem kevesebb mint 5,5 milliárd dolláros pénzügyi injekciót ígértek.
Marković másfél év alatt komoly eredményeket ért el. Az inflációt havi 56 százalékról 2,4 százalékra csökkentette, amivel elnyerte a fejlett országok bizalmát.
Milošević azonban nem támogatta az említett javaslatot. Ehelyett „belgrádi központú, modern föderációt” akart.
Tuđman pedig úgy érezte, történelmi küldetése, hogy a horvát királyság visszaállításáért küzdjön. Legalábbis ezt állította Gligorov, aki hozzáfűzte, hogy Alija Izetbegović boszniai elnök hajlott a megallapodásra, mi több, azt mondta, ha nem sikerül kiegyezni, félő, hogy Boszniában térdig ér majd a vér (ami be is következett).
Milan Kučan akkori szlovén elnök viszont a későbbiekben meggyőződésének adott hangot, hogy a dollármilliárdok és az említett szövetség sem mentette volna meg a régi Jugoszláviát a széteséstől.
Szerinte nemcsak gazdasági, hanem gyökeres politikai reformokra is szükség lett volna ahhoz, hogy a közös államban való működés és együttélés elfogadható legyen minden fél számára. Erre azonban a jugoszláv tagállamok politikai vezetői nem voltak képesek, mondta Kučan.
