Szerb kosárlabda játékvezető: Dögöljenek meg a horvátok és a szlovének, mi vagyunk a legjobbak!
Milan Mažić szerb kosárlabda játékvezető a kragujevaci Radnički és a zágrábi Cibona közötti meccs után, amelyet a szerb csapat hosszabbítás után megnyert, az egyik közösségi oldalon „eredeti módon” fejezte ki örömét és elragadtatását. „Dögöljenek meg a horvátok és a szlovének, mi vagyunk a legjobbak!” – üzente Mažić, aki ezzel óriási felháborodást keltett a volt jugoszláv tagköztársaságokban.
Azok kedvéért, akik nem követik a kosárlabdát, talán nem árt pár mondatban vázolni milyen versenyformátumban mérik össze erejüket a csapatok. Regionális ligáról van szó, amelyben szerb, horvát, szlovén, montenegrói, macedón és bosnyák csapatok küzdenek. A liga szervezői időnként vendégként egy-egy Balkánon kívüli csapatot is bekapcsolnak a versenybe. Tavaly a Maccabi Tel Aviv-ot hívták meg, amely végül meg is nyerte a ligát, az idén pedig a Szolnoki Olaj kapott alkalmat, hogy bizonyítson ebben az erős mezőnyben.
Az egy évtizede létező regionális ligát a klubok kemény rivalitása jellemzi. A közelmúltbeli háborúk miatt a versenynek erős politikai színezete van. A gazdasági tényező sem mellékes, hiszen a liga legjobbja az Euroligában is helyet kap, ahol még komolyabb pénzek forognak.
Ebben az idényben a szerb csapatokba az állam jelentős anyagi eszközöket ölt bele. Tudni kell, hogy a hatalmi koalícióban megoszlanak a klubszimpátiák. A haladók, főleg a legerősebb emberük és vezetőjük, Aleksandar Vučić, a Crvena zvezda fanatikus szurkolói és támogatói, a szocialisták a Partizan szekerét tolják, az Egyesült Régióknak pedig a kragujevaci Radnički jutott.
A Crvena zvezda a tönk szélén állt, az előző években csaknem ötmillió eurós tartozást halmozott fel, de láss csodát: az adósságot mintha kiradírozták volna, sőt a klub vezetősege amolyan álomcsapatot rakhatott össze, teletüzdelve „idegenlégiósokkal”, főleg amcsi négerekkel. A Partizan valamivel kisebb ambíciókkal és kevesebb pénzzel vágott neki a szezonnak, de azért persze őket sem kell félteni. Az eddig provinciális klubnak számított kragujevaci Radničkiban is hirtelen felbukkant egy csomó méregdrága színesbőrű játékos. Mindent egybevetve leszögezhetjük: ha a szociális védelemre és az egészségügyre nem is jut pénz, a sportra az állam csillagászati összegeket áldoz. Pontosabban: az adófizető polgárok pénzét, a mi pénzünket, az önök pénzét áldozza fel.
Ebből kifolyólag pl. a regionális kosárlabda ligában a szerb csapatok tényleg tarolnak. A nagy hagyománnyal rendelkező horvát és szlovén klubok ebben az idényben többet spóroltak, ami a szerényebb játékosállományukon is meglátszik.
A tüzes szerb kosárlabda rajongók, akikből bőven akad, örülnek, hogy csapataik jelenleg többnyire dominálnak a horvát klubok felett. Mažić játékvezető, aki nyilván nagyobb önmérsékletet kellene, hogy gyakoroljon, mint egy egyszerű primitív drukker, a legvadabb eufóriába sodródva a horvátok és a szlovének megdöglését kívánta. Miután némileg csillapodott az önkívületi állapota, ugyanazon a közösségi oldalon, ahol az említett „jókívánságait” közvetítette, magyarázkodásba kezdett. Egyebek között azt írta, hogy nem kell szó szerint érteni, ha valakinek a megdöglését kívánja, hiszen ez csak a szerb szleng, vagyis utcai nyelv egyik frázisa. Hát, igen.
Egyáltalán nem mellékes, hogy Mažić csak a Szerb Ligában vezet meccseket. Nem kell tehát Zágrábba vagy Ljubljanába utaznia, ahol a hazai szurkolók alighanem „megköszönnek neki a jókívánságait”. Főleg Zágrábban.
A képen: Milan Mažić
F. L.
